13. fejezet ~ Strange Night

Sziasztok! Itt van a 13. fejezet, bocsi a késésért, kicsit sűrűre sikerült a múlt hétvégém! Kicsit lapos lett a fejezet, bocsánat! :(
Remélem azért tetszeni fog! Jó olvasást!
Várom a komikat! :)
Puszi: E.S.zti;)

Eric Saade - Big Love <3

A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.♥

- Ellie, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? – kérdezte és komolyan nézett rám.
- Én… - kezdtem bele, ő pedig csillogó szemekkel várta a válaszom…
Most erre lehet nemet mondani?!
- Igen… - suttogtam, mire Eric megkönnyebbülten fújt egyet.
- Csukd be a szemed! – mondta, mire én engedelmeskedtem.
Csak annyit éreztem, hogy felemeli a hajamat és valami körülöleli a nyakamat…valami vékony. Egy nyaklánc. – Kinyithatod! – suttogta, tudtam, hogy csak pár centire van az arcomtól, mivel éreztem a leheletét a számnál.
Kicsit kinyitottam a szemem és megcsókolt. Nagyon gyengéden, mégis éreztem, hogy boldog, mivel valamilyen különleges sugárzást éreztem felőle, egy boldogság áramlatot.
Erre a gondolatra belemosolyogtam a csókunkba.
Eric is kinyitotta a szemét, ami…még sosem láttam ilyet, hiszen annyira csillogott a szeme. Olyan volt, mint egy gyémánt, amire rávetülnek a napsugarak…csakhogy ez egy barna szem volt, ami teljesen elvarázsolt, ha lehet még szebb volt mint a gyémánt, amit elképzeltem.
Hirtelen eszembe jutott a nyaklánc és a nyakamhoz kaptam. Kicsit elhúztam, hogy meg tudjam nézni. Egy Lovely felirat díszelgett a közepén. Elmosolyodtam szép volt, és nagyon kedves Erictől, hogy egy ilyen ajándékot ad nekem.
- Én nem vettem neked semmit! – jutott eszembe.
- Nem baj, nem is kell! – mosolygott, majd nyomott egy puszit a számra.
Egyszer csak azt hallottam, hogy mögöttünk mindenki tapsol és ujjong.
Eric-kel feléjük fordultunk, majd megfogta a kezem és meghajoltunk.
- Gratulálunk! Most, én jövök! – mondta Alex, majd megcsókolta Audreyt.
- Óóó..- mondtuk egyszerre, mire mindenki elmosolyodott.
- Hozom a sütit! – mondtam ünnepélyesen, mikor Alex és Audrey elhúzódtak egymástól.
- Segítek! – ajánlotta fel Eric egyből.
- Arról szó sem lehet! Te vendég vagy! – löktem le a fotelbe, de ő magával húzott, mindketten felnevettünk, majd nyomtam egy puszit az arcára és felálltam, mire ő szomorúan nézett rám.
- Mindjárt jövök! – vigyorogtam rá. – Audrey segítenél, kérlek?
- Persze! – mondta, majd csatlakozott hozzám és bementünk a konyhába.
- Úristen! – vigyorgott. – Kirobbanok az örömtől! Olyan jó, hogy összejöttetek Eric-kel!
- Nekem mondod! Soha nem voltam még ilyen boldog! És te meg Alex! Tök cukik vagytok! – mosolyogtam rá, mire ő belepirult a mondandómba.
- Hé! Nem illik hanyagolni a vendégeket! – mondta Alex, mikor belépett a konyhába. – Tudjátok, a fiúk nem valami türelmesek! Főleg, ha csajokról vagy sütiről van szó! – szórakozott, majd felkapta Audreyt a karjába és kivitte a nappaliba. Pár másodperc múlva Eric is megjelent, becsukta az ajtót és odajött hozzám.
- Úgy látom eltűnt a segéded, úgyhogy itt vagyok én! Szolgálatra készen állok főnökasszony! – vigyorgott rám.
- Milyen szolgálatra? A sütire gondolsz? Vagy esetleg más is megfordult a fejedben? – kérdeztem huncutul, mire felvonta a szemöldökét.
- Talán másra is! De lehet, hogy nem csak a süti miatt jöttem ide…
- Hanem?
- Mosogatni! – vigyorgott, majd a hűtőhöz lépett.
- Az nem a mosogató!
- Gondoltam…
- Talán keresed a sütit?
- Nem azt már megtaláltam! – mosolygott, majd oda lépett hozzám. – Te kis cukorfalat! Te vagy az én sütim!
- Ez egy elég érdekes bók, ilyet nem gyakran hallani! „Te vagy az én sütim!”! – nevettem el magam, mire Eric felkapott a karjába, úgy, mint az előbb Alex Audreyt, de ő meg sem mozdult csak tartott szorosan a karjai között és mélyen a szemembe nézett.
- Eric…
- Igen? – lehelte, már az arcomba.
- Szeretlek, te süti mániás! – mosolyogtam rá.
- Én is téged, te kis Eric mániás! – szórakozott, mire felnevettem.
- Mi lenne, ha visszamennénk a többiekhez?  - vetettem fel az ötletet, mire leeresztett, hogy a saját lábamon áljak, és a falhoz szorított.
- Oké, de készülj az estére…- lehelte a nyakamba, majd megcsókolt, de sokkal vadabban, mint eddig.
Mikor elhúzódott pár másodpercig elvesztünk egymás szemében, majd kimentünk a nappaliba.
Én, személy szerint még a csók hatása alatt álltam, ezért kicsit botladozva, de eljutottam a nappaliba, ahol Eric már a fotelben várt, én pedig mosolyogva beleültem az ölébe. Szorosan magához húzott. Olyan jó érzés volt. Ilyenkor úgy éreztem senki sem bánthat, teljesen biztonságban vagyok.
- Szóval… nem felejtettél el valamit Ellie? – kérdezte Alex, mire én értetlenül néztem rá. – Tudod a süti! – magyarázta nevetve.
- Itt van! – mondta Eric rám mutatva. – Mondtam, hogy hozok sütit és itt van!
- És édes, sós, vagy esetleg savanyú? – szórakozott Alex.
- Szerintem túlságosan is édes… nagy a kísértés!
Úristen most ezt csak én értettem félre, vagy amúgy is arról beszélnek, amire én gondolok?!
- Vigyázz az alvó oroszlánnal Ellie! Nehogy felébreszd, mert akkor itt kő kövön nem marad! – nevetett fel Alex.
- Na, jó, én hozom a sütit! – álltam fel gyorsan és szaladtam a konyhába…

Este, 22:11
- Én mentem aludni! Holnap friss szeretnék lenni! – mondtam, majd elindultam a szobámba.
- Jövök én is! – mondta Eric. – Szerintem, nektek is le kéne feküdnötök, aludni! Mindenkire szükségem lesz holnap! – hallottam utoljára, mert elmentem lezuhanyozni és a tusoló hangja elnyomott minden külső zajt. Imádtam ezt csak én, a víz és a gondolataim. Viszont most nincs időm gondolkodni, mivel Eric is erre tart és képes benyitni ide csak úgy „véletlenül”.
Gyorsan kiléptem, és pont magam köré tekertem a törülközőt, amikor Eric belépett ártatlan arccal és tetőtől talpig végig mért, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Bocsi…nem volt szándékos! – mosolygott rám, mire én odamentem hozzá és megöleltem.
- Persze! Valahogy tudtam, hogy be fogsz nyitni! Lehet, hogy ismerlek valahonnan? – vigyorogtam rá kicsit elhúzódva, hogy a szemébe nézhessek.
 - Adjak emlékeztetőt? – nézett rám féloldalas mosollyal az arcán.
- Lehet, hogy az kéne… - mosolyogtam rá huncutul, mire megcsókolt.
Most azonban nem húzódott el, ajka követelőzően tapadt az enyémre, majd a törölközőmért nyúlt.
- Nem, nem! A törülköző marad! Te, pedig ki mész, amíg én felöltözök! – lökködtem ki az ajtón vigyorogva.
- Olyan gonosz vagy! – mondta szomorú arccal, alsó ajkát előbbre tolva.
- Tudom! – mondtam, majd becsuktam az ajtót és felvettem a pizsomámat, ami egy szürke sortból és egy mintás, fehér pólóból állt.
Mikor kijöttem megláttam Ericet, aki az ágyon terült szét. Hirtelen, végig sem gondolva mit teszek, futottam az ágy felé, mire Eric villámgyorsan felült, és ugrottam. Elkapott, pont az ölébe érkeztem. Mindketten felnevettünk, majd hozzábújtam ő pedig hátra dőlt.
- Nehogy megfázz nekem! – mondta, majd felhúzta rám a takarót, de egy másodpercre sem engedett el.
Néhány percig meg se szólaltunk, csak egymás közelségét, majd Eric törte meg a csendet.
- Mit szeretnél csinálni?
- Nem tudom…mondjuk ezt… - mondtam, majd egy gyors mozdulattal a csípőjére ültem.
- Eddig tetszik! Még valami? – vigyorgott rám.
- Szóval tetszik ez a helyzet? – kérdeztem huncutul, mire bólintott, majd megcsókóltam, aztán csak azt vettem észre, hogy már Eric van fölöttem és nem fordítva. Négykézláb támaszkodott felettem kezeimet a fejemmel egy vonalba leszorítva.
- És neked bejön ez a helyzet?
- Eddig még igen! – mosolyogtam rá, mire megcsókolt, de ő sokkal hosszabban, mint én őt az előbb. Még ezt játszottuk egy darabig, aztán, amikor megint én kerültem felülre Ericnek felcsillant a szeme.
- Mi az? – érdeklődtem.
- Lessük meg Alexéket, légyszi! Kíváncsi vagyok, mit csinálnak! – mosolygott.
- Hol vannak? A nappaliban?
- Nem Audrey szobájában!
- Alex ott alszik? – néztem rá meglepetten.
- Miért? Én meg itt!
- Igazad van! – mosolyogtam rá, majd nyomtam egy puszit a szájára.
- Ne keltsd fel az alvó oroszlánt! – húzta féloldalas mosolyra az arcát.
- Amikor ma erről beszéltetek Alex-szel akkor ugye nem arra gondoltaotak, amire én gondolom, hogy gondoltatok?
- Attól függ te, hogy értelmezted!
- Na jó, inkább hagyjuk! Lessük meg Rómeót és Júliát!
- Értem, szóval, nem szeretnél erről beszélni! – vigyorgott rám és ő is adott egy puszit a számra. – Amúgy meg, Mi vagyunk Rómeó és Júlia, nem ők! – nevetett fel.
- Azt hittem mi Süti és Süti csaja vagyunk! – nevettem én is.
- Akkor már inkább Süti és Sütiné!
- Na na, ott még nem tartunk!
- Még? Oké, akkor egyszer talán még lehet róla szó! – vigyorgott rám, majd megcsókolt. – Menjünk!
Amint ezt kimondta felpattantam róla, majd leugrottam az ágyról és visszanéztem rá, hogy jöjjön. Ő egy mosollyal jutalmazta a mutatványomat, aztán felállt odajött hozzám, megfogta a kezem, és kimentünk.
Lábujjhegyen lopóztunk el egészen Audrey szobájáig, ahol résnyire nyitva volt az ajtó. Először én néztem be. Audrey és Alex egymást átkarolva ültek a kis fotelben és kifele néztek az ablakon, barátnőm fejét a táncos vállán nyugtatta.
- Én is had nézzek be! – suttogta Eric türelmetlenül.
- Hé, még én vagyok itt! – szóltam vissza, amit Audrey-ék is meghallottak, ezért Eric gyorsan odébb akart lépni, de meglökött engem és megbotlott a saját lábában és együtt érkeztünk a padlóra.
- Ez nem ér! Miért te vagy legtöbbször felül!? – nevettem fel, amihez Eric is csatlakozott.
- Hát ti? Nem elég nagy Ellie szobája? – kérdezte Alex, aki az ajtóból figyelt minket.
- Még bele sem kezdtünk semmibe! – kacsintott rám Eric, mire én a szememet forgattam. Miért kell mindig ARRA célozgatni?!? Férfiak..
Mi lesz még itt ma!...

Más...

Sziasztok csináltam egy másik fanfiction-t! :)
Akit érdekel nézzen be. Természetesen ezt a blogot is folytatom! Ketőt fogok egyszerre vezetni! :)
A másik blog egy 1D sztori! :)
Az itteni frissek mindig (mint a másikon is) hétvégente lesznek! Sajnálom, de a tanulás miatt nem tudok gyakran írni, de persze amint akad időm irom a frisset! :)
Csak ennyit akartam - átadni egy pár infot - jó olvasást annak, aki benéz a másik blogomra! :)
SzeretemAzÉnDrágaOlvasóimat! :D <3
Üdv: E.S.zti;)

12. fejezet ~ You complete me

Sziasztok! Tudom h nem lett hosszú meg nem is oan izgi, de a kövi fejezet garantálom, h kárpótolni fog titeket! :)
Szóval jó olvasást és várom a komikat! :)
Üdv: E.S.zti;)

U.I.: Ajámlom mindenkinek ezt a számot! :D <3

Nyílt az ajtó és megcsörrent Ellie telefonja…
- Egy másodperc! – mosolygott rám Ellie, majd kivette a zsebéből és Alex kezébe nyomta.

~Alex~

Beléptünk az ajtón, valami furcsa hangot hallottam, mintha zenen lenne. De mi ez?
Azonnal megkaptam a választ, mivel Ellie kicsit Erictől, kivette a farmer zsebéből az IPhone-ját és a kezembe adta.
Először értetlenül néztem rá, de aztán megláttam a kijelzőn a telefonáló nevét és felvettem.
- Szia!
- Öö…Alex? Ellie hol van? – kérdezte Audrey.
- Éppen Ericcel turkálnak egymás szájában, már vagy fél órája! – mondtam, mire mindenki elkezdett röhögni.
- Ez azt jelenti, hogy összejöttek? – kérdezte boldogan.
- Háát… szerintem ezt még ők sem tudják, de, majd kiderül! – mondtam, miközben kiléptem a teremből és becsuktam az ajtót. – Amúgy miért keresed Elliet? Esetleg átadjak neki valamilyen üzenetet?
- Hát, arra gondoltam, hogy ma este csinálhatnánk egy kis összejövetelt nálunk!
- És kik lennének ott?
- Jasmin, Kevin, Eric, Ellie és természetesen te is! Már, ha elfogadjátok a meghívást!
- Persze, hogy megyünk! – vágtam rá, már akkor, amikor, még be sem fejezte a mondatot.
- Oké! Akkor este találkozunk! Szia!
- Szia! Majd később! – köszöntem el én is. – Szeretlek! – csúszott ki a számon. – Bocsi, nem úgy gondoltam…
- Tudom! – nevetett, majd kinyomta a telefont.
- Francba! De hülye vagyok! – szitkozódtam suttogva.
- Na, hol lesz ma este egy kis buli féleség? – kérdeztem mosolyogva, mikor beléptem a terembe, mire mindenki rám nézett. – Elliéknél!
- Tényleg? Szívesen elmegyünk, ugye Jasmin? – kérdezte Kevin barátnőjére nézve, aki csak mosolyogva bólintott.
- Én is megyek! – vágta rá Eric, majd újra elkezdtek smárolni, mire csak a szememet forgattam és Kevinre néztem.

~Ellie~
Miután Eric kijelentette, hogy ő is jön újra megcsókolt, de nem tartott sokáig, mivel, amint összeért a szánk éreztem, hogy valaki hátulról a derekamnál fogva elhúz, mire kipattant a szemem.
Szemben velem, körülbelül tőlem két méternyire Eric állt, akit Kevin fogott le.
- Olyan gonoszak vagytok! – duzzogtam.
- Ideje lenne elkezdeni a próbát! – szólt Alex a többi fiúnak mögülem.
- Oké! – húzta el a száját Eric.
Én leültem a kanapéra Jasmin mellé. Sokat beszélgettünk, a próba eléggé elhúzódott, mivel Eric mindig elrontotta, kezdtem megijedni, hogy miattam, mert folyton engem figyelt.
- Szóval…Justinnal már nem vagytok együtt… - kezdett bele Jasmin. – Sajnálod, hogy szakítottatok?
Mivel nem ment a zene, ezért a fiúk mindent hallottak és jól meg kellett válogatnom a szavaimat.
- Hát…igazából nem bánom, mert barátok maradtunk, akkor sajnálnám, ha haragban lennénk, de nem…úgyhogy nekem így jó! – mosolyogtam rá, mire a fiúk felől egy megkönnyebbülő sóhajt hallottam. Arra fordultam, egyenesen Eric szemébe néztem a tükrön keresztül, mikor észrevette, hogy őt figyelem gyorsan elkapta a tekintetét.
Jött az utolsó szám, a Popular, most senki nem rontott, sőt naygon profi volt.
Mikor elhallgattak az utolsó akkordok is, Eric oda jött hozzám és felkapott a vállára.
- Eric?
- Igen? – hallottam a hangján, hogy mosolyog. Nem tudom mi ennyire mulatságos, túl félénk volt a hangom?
- Letennél?
- Nem! – mondta, mikor oda értünk a lépcsőhöz.
- Azt legalább elmondod, hogy hová megyünk?
- Haza!
- Húú! Most aztán teljesen képbe vagyok!
- Haza! – ismételte meg.
Kiértünk a parkolóba, ahol letett és elfordított, úgy hogy szembe legyek a kocsijával.
- Opel? – játszottam a kiakadtat. – És mi van a BMW-vel? – néztem rá kérdőn.
- Milyen BMW? Mi van? – értetlenkedett.
- Tudod azt szokták mostanában mondani, hogy már nem a szőke herceg a menő fehér lovon, hanem a barna fiú BMW-n! – vigyorogtam rá, mire felnevetett.
- Hát vegyük úgy akkor, hogy BMW!
- Oké! – mosolyogtam, majd beültem az anyósülésre, Eric pedig a volán mögé.
Körülbelül negyed órát mentünk, aztán Eric leparkolt.
- Haza hoztál? – néztem rá értetlenül.
- Igen! Mivel még van egy kis dolgom és nem akartam, hogy haza sétálj! – mosolygott.
- Oké! Hát, akkor…köszi!
- Szívesen! – mondta, majd kinyitottam a kocsi ajtaját, kiszálltam, becsaptam az ajtót és befutottam a házba, mivel nagyon hideg volt.
- Szia! – köszöntem, mikor beléptem az ajtón.
- Hellóka! Mizu? – jött oda hozzám.
- Semmi! – mosolyogtam rá.
- Hehe…Jó vicc volt! Eric mióta semmi? – vigyorgott.

~Eric~
17: 53.
A francba – szitkozódtam magamban, mikor az órámra néztem. El fogok késni.
Alexel megbeszéltük, hogy háromnegyed hatra megyek érte és együtt megyünk Ellie-ékhez, mert ő nem akart vezetni.
Nagyon gyorsan elment az idő, miközben Ellie-nek a megfelelő ajándékot megtaláltam. Talán a huszadik boltba mehettem már be, de nem adtam fel, úgy döntöttem, akkor is meg fogom találni a tökéletes ékszert, ha száz üzletet is kell végig járnom. És lám sikerült.
Egy nyakláncot vettem neki, amire az van ráírva, hogy Lovely.
Így hát kicsit késésben, de büszkén indultam el Alexért. Mikor befordultam a megfelelő utcába megláttam a járda szélén álldogáló táncosomat, aki az óráját bámulta, majd megrázta a fejét.
Ezt nem fogom megúszni, most ki fog készíteni este, ezt már most érzem.
Leparkoltam, Alex beszállt és elindultunk.
- Késtél! – jegyezte meg, miután bekapcsolta a biztonsági övét. – Ugye, tudod, hogy ezt nem fogod megúszni szárazon? Várj csak, hányadik alkalom is ez? Egy, kettő, három, négy… - számolta, de közbe vágtam.
- Értettem! Többet nem fogok késni, ígérem! – mondtam, mire felnevetett.
- Mindig ezt mondod!
Innentől a maradék pár percet végig röhögte, én pedig csöndben maradtam inkább.

~Ellie~
Jasmin és Kevin, már negyedórája itt vannak, viszont Alexnek és Ericnek se híre, se hamva.
- Neked van barátod Audrey? – kérdezte kedvesen Jasmin.
- Nincs, de… - itt nem folytatta tovább barátnőm, csak elpirult.
- De? Mesélj! Én sem tudok semmit! – mosolyogtam rá bátorítóan.
- Hát… - kezdett bele, de megszólalt a csengő és egyből felpattant. – Nyitom! – mondta, majd odarohant az ajtóhoz. Olyan erővel nyitotta ki az ajtót, hogy azt hittem kirántja a helyéről.
- Szia Audrey! – mosolygott rá Alex, majd megölelte és egy puszit nyomott barátnőm arcára, mire Audrey fülig pirult.
Mégis miről maradtam le? Talán ennyire kedvelik egymást? Vagy már össze is jöttek? Nem az nem lehet, hiszen Alex még csak ma szakított Claire-rel.
De akkor meg mi van? Remélem, ma este kiderül!
Uff… tényleg mi lesz még ma itt?!
- Hahó! Ennyire hiányoztam, hogy nem is köszönsz? – szólalt meg közvetlenül a fülem mellett Eric. Éreztem a leheletét a nyakamon.
- Öö… szia! – ennyit tudtam kinyögni, mire Eric felnevetett.
Ennyi? Most komolyan Ellie? Mást nem tudtál volna mondani?
Fogd be, el tudom dönteni mit akarok mondani és mit nem!
Szuper! Megint magammal beszélgetek!
Felálltam a fotelből, amiben eddig ültem, oda mentem Erichez és megöleltem.
- Na, ez már mindjárt jobb! – mormolta.
- Öö… én azt hiszem, kimegyek a konyhába és megnézem készen van-e a vacsora! – mondta Audrey, mire kicsit elhúzódtam Erictől, hogy lássam a többieket.
- Segíthetek, esetleg? – kérdezte Alex, majd zavartan megvakarta a tarkóját.
- Persze…
És elmentek. Négyen maradtunk, mivel mindenki értetlenül nézett, úgy döntöttem nekem kell mondanom valamit hiszen én vagyok a házi gazda.
- Mi lenne, ha leülnénk? – javasoltam.
Mivel egy két személyes kanapé és két fotel volt, Jasmin és Kevin leültek egymás mellé a kanapéra, Eric az egyik fotelbe, én, pedig állva maradtam.
Meghagytam Alexnek a maradék egy helyet, hiszen, hogy nézne ki, hogy a házi gazda ül le a vendég helyett?!
- Khm! – köhögött egyet Eric, majd kitárta a karjait, hogy menjek oda hozzá.
Én meg… hát mit volt mit nem tenni, bele ülte az ülébe.
- Nehéz vagyok ám! – figyelmeztettem.
- Persze! Én meg három éves! – röhögött.
- Hát az agyi szinted néha olyan! – nevetett fel Kevin, mire én és Jasmin is csatlakoztunk hozzá.
- Ez nem szép, hogy kiröhögsz! – bökte meg az orom.
- Tényleg? Pedig megtettem! – mosolyogtam rá huncutul. – És ki tudja még miket fogok ma csinálni!
- Oh! Én kíváncsian várom! – vigyorgott rám, majd elkezdte a számat méregetni és csillogó szemekkel felnézett rám, mire én a szememet forgattam és megcsókoltam.
- Olyan cukik vagytok együtt! – mondta Jasmin.
Eric kicsit elhúzódott, mintha eszébe jutott volna valami.
- Alex! Bejönnétek egy kicsit? – kérdezte üvöltve a konyha fele fordulva.
Párperc múlva megjelent Audrey, mögötte pedig Alex, kócos hajjal mindketten.
- Hát ti meg mit csináltatok ennyi ideig? – kérdezetem felvont szemöldökkel mosolyogva.
- Semmit! – vágták rá egyszerre.
- És most már ráértek? – kérdezte Eric.
- Persze.
- Ellie! – szólított meg Eric, majd szembe fordított magával, majd letérdelt elém és elővett a zsebéből egy kis dobozt.
Uramisten! Most mit akar? Az biztos, hogy nem kéri meg a kezemet! De hát akkor meg??
- Ellie, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? – kérdezte és komolyan nézett rám.
- Én… - kezdtem bele, ő pedig csillogó szemekkel várta a válaszom…

11. fejezet ~ Újabb fejlemények

Sziasztok itt van a 11. fejezet! És nagyon, nagyon, nagyon sajnálom a késést tudjátok 8dikos vagyok és fontos volt a félév, de mind1, a lényeg h jó jegyekkel túl vagyok az első féléven!

Jó olvasást és sok-sok komit kérek szépen! :))

Üdv: E.S.zti;)

U.i.: a komikra mostatntól - mintahogy az elöző fejezetnél is észrevehettétek - komiba válszolok! :))

- Hamarosan elbúcsúzunk Erictől, de Ellie még itt marad velünk, úgyhogy őt nyugodtan faggathatjátok! De mielőtt Eric elmegy még egy SMSt felolvasok, ami hozzád érkezett, mondjuk a legfelsőt! – mondta a műsorvezető. Nem inkább az a mi téged legjobban érdekel Josh?! – Amina, azt kérdezi van-e most egy különleges lány az életedben!?
- Azt hiszem igen, de ez még nem nagyon alakult ki! – vakarta meg zavartan a tarkóját Eric.
- Gondolom, nem tudhatjuk ki ez! – böngészte tovább az SMSeket Josh.
- Nem! – mondta Eric, miközben jelentőségteljesen a szemembe nézett.
- Ellie, te sem tudod? – nézett rám a műsorvezető.
- Azt hiszem sejtem! – mosolyogtam Ericre, aki ezt egy kacsintással viszonozta.
- Nos, sajnos most elbúcsúzunk Erictől! Szeretnél valamit üzenni a rajongóidnak?
- Csak annyit, hogy remélem, sokatokkal találkozom a holnapi koncerten, gyertek el minél többen! Ja, és szeretlek titeket, hiszen tudjátok My fans = My all! – mosolygott Eric.
Ez nagyon aranyos volt.
- Örülök, hogy eljöttél hozzánk Eric! – nézett Josh Ericre.
- Én köszönöm, hogy meghívtatok! Sziasztok!
- Most pedig hallgassuk meg Erictől a Popular – t, a mi Euróviziós dalunkat, mellyel és persze Erickel dobogósok lettünk!
Annyira belemerültem a dalba, – mivel még sosem hallottam – hogy észre sem vettem, hogy Eric már kiment a stúdióból.
Mikor véget ért a szám kicsit elszomorodtam, mivel nagyon tetszett.
- Ahogy láttam Ellie, te most hallottad életedben először ezt a dalt! – nevetett Josh.
- Tudod, szándékosan nem hallhattam, mivel, akkor felismertem volna Ericet és a menedzserem totál titokban, akarta tartani ezt az egészet, de most rájöttem, hogy miért nem engedte Kathy, hogy megnézzem az Euroviziós Dalfesztivált! – nevettem én is. – Amúgy hányadik lett ez a dal?
- Harmadik. Viszont az elején nagyon vezettünk, majd a tizenkét pontok máshova kerültek és így lecsúsztunk az első helyról. De természetesen nagyon örülünk, hogy harmadikak lettünk!
- Oh! Hát akkor ebben az esetben gratula Ericnek!
Gyorsan elment fél óra, így nekem is távoznom kellett.
- Most sajnos Ellietől is búcsúzunk, de meghallgatjuk legfrissebb számát a Hit the lights – ot!
- Sziasztok! Holnap találkozunk a koncerten!
Mondtam, majd elbúcsúztam Joshtól és kimentem az előtérbe, ahol Alex és Kevin várt rám.
- Hát ti?
- Megvártunk! Csak nem gondolod, hogy elhoztunk, aztán itt hagyunk, hogy vissza kelljen sétálnod! – hisztizett Alex, de kicsit túljátszotta ezt a dolgot. Bár ettől függetlenül mind elnevettük magunkat.
Mikor beszálltunk a kocsiba Kevin rögtön mesélni kezdett.
- Képzeljétek, ma Jasmin eljön megnézni a próbát! – örvendezett.
- Tényleg? Szívesen megismerkednék vele! – mondtam.
- Biztos bírni fogod! Nagyon jófej, kedves és ráadásul még szép is!
- Örülök! Végre egy srác, aki nem azért szeret egy lányt, mert szép!
- Na! – kapcsolódott be Alex is.
- Tudod, hogy ne rád értettem! – mosolyogtam a táncosra.
- Hát akkor kire? Ericre? – szórakozott.
- Nem! Hanem úgy általában. A fiúk többsége ilyen!
Mikor ezt kimondtam már ott is voltunk a próbaterem épülete előtt.
- Megnézem Jasmin itt van-e már! – futott előre Kevin.
- Szerelem! – mondtuk egyszerre Alex-szel a szemünketforgatva.
Épp beléptünk az ajtón, amikor Kevin majdnem belénk ütközött és elég furcsa arcot vágott.
- Jól vagy Kevin? Itt van Jasmin? – kérdeztem.
- Nem ő nincs, de Claire itt van! – mondta, majd aggódva Alexre nézett.
- Ő a barátnőd? – fordultam Alexhez.
- Igen! De akkor miért állunk még mindig itt? – kérdezte, aztán elindult felfele a lépcsőn, de amikor már az ajtó előtt álltunk Kevin kicsit hátrébb húzta Alexet.
- Várj Alex! Szerintem ezt nem szeretnéd látni és Ellie sem! – nézett rám.
- Miért mi van? Csak nem lehet, olyan rossz! – forgattam a szemem, majd benyitottam és megláttam Claire-t, aki éppen Eric karját ölelgette.
- Claire? – nézett értetlenül barátnőjére.
Ezután senki sem tudott megszólalni, ezért erőt vettem magamon, oda sétáltam Ericékhez, majd leszedtem róla a csajt és odébb löktem, de mindig visszament, úgyhogy nem tehettem mást…
- Vonszold odébb a puccos kis fenekedet kisanyám!
- Miért ki vagy te? Csak nem a barátnője? – nézett rám flegmán.
Asszem, ha eddig kedves voltam vele… akkor annak vége és hangnemet váltottam.
- Még az is meg lehet!
- Na persze! Eric, olyan jó pasi sokkal jobbat érdemel, mint te!
Itt betellt a pohár.
- Miért te jobb vagy? Csak azért, mert miniszoknyát hordasz, és feltárod a melleidet a világnak? Ide figyelj ribanckám húzz vissza a sarokra és nem akarlak többet itt meg látni! Alex tiéd a szó! – fordultam a táncoshoz.
- Szóval te nem is szeretsz?
- Ó, te hülye! Szerinted, ha választani kéne közted és Eric között kit választanék? – válaszolt flegmán Claire.
- Csak kihasználtál, hogy Eric közelébe kerülhess?
- Jajj! Gondolkozz már Alex! Te komolyan azt hitted, hogy szeretlek?
Nem is hagyta, hogy Kevin válaszoljon neki, inkább hozzám fordult.
- Még találkozunk Elena! – fenyegetett meg, mire felnevettem.
- Bocsi, de nem szoktam a sárga házba járni! – mondtam mire értetlenül nézett.
- Az a diliház! – forgattam meg a szemem, mire mögöttem elkezdett kuncogni valaki. Eric.
Claire dühösen megfordult, majd kitrappolt az ajtón.
- Jól vagy? – léptem oda Alexhez.
- Persze, semmi gond! – mosolygott. – Először fájt, de miután helyre tetted… hát most már teljesen jól vagyok! Amúgy szép volt, adj egy pacsit! – mondta mosolyogva, majd pacsiztunk egyet. – És te jól vagy?
- Persze! – vontam meg a vállam, és a mosoly azonnal eltűnt az arcomról.
Amint ezt kimondtam nagy csattanást hallottunk kintről.
- Hülye ribanc! – üvöltötte valaki.
- Jasmin! – suttogta Kevin, majd kirohant az ajtón.
Alexel összenéztünk, majd Kevin után eredtünk.
A lépcső közepén azonban földbe gyökerezett a lábam. Annyira leblokkoltam, amint felismertem a lányt, aki ott feküdt a lépcső alján és nem tudott lábra állni.
Szőke tincsei az arcába hullottak, ahogy próbált felállni Kevin segítségével. Körülbelül öt perc telhetett el, mire a táncos rájött, hogy ez így nem fog sikerülni, ezért felkapta a lányt és a kezében vitte fel a lépcsőn, ahol én még mindig mozdulatlanul álltam. Csak akkor tértem magamhoz, mikor Alex kezét a szemem előtt lebegtette.
- Hahó, föld hívja Ellie-t! – röhögött. – Jól vagy? Mármint az előbbi dolog miatt. Tudod, Eric tuti nem akart semmit Claire-től, csak szerintem nem tudta mit csináljon hirtelen!
- Meg vagyok! És… hát gondolom, majd előbb-utóbb úgyis kiderül mi történt! – mosolyogtam rá.
Visszamentünk a többiekhez. Kevin ott ült Jasmin mellett a próbaterem előtti kis előtérbeli heverőn és barátnője bokáját tanulmányozta.
- Ez fáj? – kérdezte, mikor megnyomta egy ponton a lábát, mire Jasmin felszisszent. – Oké, ezt igennek veszem! Kiment egy kicsit a bokád, de nem vészes, nyugi, csak pihentetni kell meg borogatni egy kicsit! – mosolygott barátnőjére.
-Oké! – mondta a lány, majd rám emelte a tekintetét. – Ellie! Hát te, hogy kerülsz ide? Csak nem te vagy Eric, barátunk előzenekara? Ezt nem hiszem el! Örülök, hogy újra látlak! Mikor is találkoztunk utoljára? Ja, igen egy díjátadón, ha jól emlékszem! Tényleg beszéltem Justinnal, talán tegnap mondta, hogy megint jelölték valamilyen díjra, én meg megkérdeztem tőle, hogy te is mész-e vele, mint mindig, de ő azt mondta, hogy nem, mert már nem vagytok együtt, de ettől függetlenül barátok maradtatok! Na, mindegy a lényeg, hogy örülök, hogy látlak! – fejezte be a - rövidnek nem mondható – szövegét.
- Én is örülök! És sajnálom a lábadat, azt hiszem miattam volt. Én dühítettem fel azt a szipirtyót! Úgyhogy még egyszer bocsi! – mosolyogtam rá.
- Áá! Hagyd csak, el fog múlni és nem a te hibád! Amúgy esetleg van valamilyen új fiú a láthatáron? – kacsintott rám.
Már épp meg akartam szólalni, mikor Alex válaszolt helyettem.

~Eric~
Már egy ideje a teremből hallgatóztam, mikor jött egy érdekes kérdés.
- Áá! Hagyd csak, el fog múlni és nem a te hibád! Amúgy esetleg van valamilyen új fiú a láthatáron? – kérdezte Jasmin Tőle.
Kíváncsi lettem volna a válaszára, de Alex szólalt meg helyette.
- Hát persze! Ellie szerelmes Ericbe! – vágta rá a táncosom.
Rövid szünet következett mát nagyon izgatottan vártam mit reagál erre Ellie.
- Naa…
Ennyi?!?
- Azt ne mond, hogy nem igaz! – röhögött Alex. – De Eric is szereti ám Ellie-t, és nem hiszik el, hogy nagyon látszik. Igaz Eric? – szólt nekem Alex, mire kiléptem a teremből ártatlan, „semmitnemtudó” arccal.
- Mi van velem? – kérdeztem vissza.
- Az hogy Ellie-vel szeretitek egymást! – vigyorgott rám Alex, miree én felvont szemöldökkel néztem rá.
- Valóban? – fordult Jasmin Ellie-hez, akinek nem láttam az arcát, mert barna hajtincsei eltakarták.
Valamit csinálhatott barátnőm, mert Jasmin bólintott, aztán, pedig hozzám fordult.
- Eric, neked mi a véleményed erről?
- Ha most arra gondolsz, amit Alex mondott, ahhoz annyit tudnék hozzá fűzni, hogy erre magamtól is rájöttem!
- Ez Ericnél egy határozott igen. – kapcsolódott be Kevin is.
- Ellie – fordultam a lányhoz, aki kíváncsian rám emelte tekintetét. – Beszélhetnénk? – kérdeztem, mire bólintott és bementünk a terembe. Becsuktam az ajtót, majd Ellie-hez léptem és kezemet összefontam a dereka körül, mire ő – ami engem nagyon meglepett, de egyben jól is esett – összekulcsolta karjait a nyakam körül.
- Figyelj, én sajnálom! Tudom, hogy bunkó voltam veled meg minden, de… - itt fontos dolog jött volna, de Ellie ügyesen egy csókkal elhallgatatott, amit boldogan viszonoztam.
Kicsit elhajoltam tőle, mire morcosan nézett rám, én pedig felnevettem.
- Csak azt akartam mondani, hogy szeretlek! Bár nem tudom elhiszed-e nekem a történtek után!
- Én is szeretlek és… elhiszem! – mosolygott, mire lecsaptam ajkaira.
Aztán nyílt az ajtó és megcsörrent Ellie telefonja…