4. fejezet ~ A Táncosok

Sziaszok, bocsi a késésért, de itt a 4. fejezet!

Jó olvasást!

Üdv: E.S.zti;)

 

Ha a beszélgetést dalszövegnek tekintjük, a nevetést pedig zenének, akkor az együtt töltött időből sláger lesz, olyan, amit bármikor szívesen meghallgatunk, anélkül hogy megunnánk.J

- Miután kinyomtam és eltettem a telefonomat a zsebembe, akkor vettem észre, hogy Eric velem szemben ül.
- Szóval van egy őrült rajongóm, aki a barátnőd? És amúgy jól nézek ki?
…

Jézusom most mit mondjak neki? Az igazat? Vagy inkább hazudjak? Nem, nem azt nem, nem szoktam hazudni, csak nagyon szükséges helyzetekben, de ebből is ki tudok mászni valahogy. Például elterelem a témát. Na, ez jó ötlet!
- Oh, milyen szép időnk van!- néztem ki az ablakon ártatlan arcot vágva.
- Hát igen! Ha az öt fok neked szép időnek számít! – válaszolta nemes egyszerűséggel. – De ha már ennyire tereled a témát inkább együnk! –javasolta. – Ellie! Engem nem tudsz becsapni!
- Ha te mondod! – zártam le véglegesen a témát és lenéztem a tálcára. – Na ne! Happy Meal menü? – kíváncsian kinyitottam, csirke falatok voltak benne, sültkrumpli és a dobozka mellett két kóla.
- Gondoltam örülnél neki! Egy kis nosztalgiázás mindig felderíti az embert! – mosolygott.
- Ahogy mondod! – mondtam, majd elkezdtünk enni.


Látom, azért nem sok minden változott! Eric még mindig sokat eszik.
- Mit szólnál, ha bemutatnálak a táncosoknak? – kérdezte, mikor befejezte a zabálást.
- Oké! De csak, ha jól laktál! – gúnyolódtam.
- Miattam ne aggódj! Inkább menjünk a srácok úgyis kíváncsiak rád! Bírni fogod őket! – mosolygott.
- Jó! De ők már tudják, hogy én vagyok az előzenekarod? Vagy még semmiről sincs tudomásuk?
- A második! – válaszolta röviden és tömören Eric.
Elvitte a tálcákat én pedig addig az ajtóhoz sétáltam, majd csatlakozott hozzám, amikor végzett és pár perc múlva már újra az utcákon sétáltunk.
- Szóval… milyen Anglia? – kérdezte Eric, olyan volt mintha zavarban lenne. Bár nem tudom miért!
- Szép! Tudod, ezt nem lehet szavakba önteni! Ezt látni kell! Amúgy a régi barátainkról nem tudsz valamit? – mosolyogtam rá.
- Azt tudom, hogy mikor elmentél innen, általános első osztálya végén, mindenki szomorú volt!
- Mindenki? Ebbe ki tartozik bele? – kérdeztem vissza, mert a mindenki azért elég táv fogalom.
- Hát szóval… az ovis barátok, meg a többiek. – mondta, de még mindig nem értettem ez alatt kikre gondol, mert volt pár ember, akinek biztos, hogy nem hiányoztam. Például…
- Molly! Vele mi van? Még mindig olyan szemét meg nagyképű? – kérdeztem érdeklődve.
- Molly Sandénra gondolsz?
- Igen, tudod ő mindig minket cikizett. Engem a fogszabályzóm miatt, téged meg, azért, mert alacsony voltál.
- Hát tudod azóta Molly teljesen megváltozott! Nem tudom tudod-e, de szerintem akkor még nem. Én együtt voltam Mollyval közel négy évig. Pár hónapja szakítottunk.
- Azta! Erre nem tudom, hogy mit mondjak! De, ha boldogok voltatok, akkor igazából nincs hozzá fűzni valóm. Na de mi van az ikrekkel? David-del és Dan-nel? - mosolyogtam, mert megint inkább a témaváltás mellett döntöttem.
- Nem tudom! Nyolcadik óta nem találkoztam velük, mivel más középsuliba mentek. – rántotta meg a vállát.
- Értem.
Utunk további részét csendben tettük meg.

- Megjöttünk! – mondta Eric mosolyogva, mikor befordultunk a sarkon és egy kis épület elé értünk. – Gyere! – húzott magával.
Végig mentünk a parkolón, be a bejárati ajtón, majd fel a lépcsőn, lekanyarodtunk balra és egy világos barna faajtóhoz érkeztünk.
- Gyerünk befele! – mondta Eric, aki még mindig úgy mosolygott, mint a vadalma.
- Oké! – suttogtam miközben beléptem a hatalmas táncterembe.
Velem szemben hosszú, fehér fal volt, a bal oldali falon pedig, tükrök sorakoztak, jobbra pedig ablakok voltak. Hatalmas táncterem, de szép, éppen ideális és legalább rendesen el lehet benn férni. Nem úgy, mint Birminghamben, ahol, ha tízen voltunk, már akkor is nyomorogtunk.
Hangosan szólt a zene, de amint megláttak minket egyből leállították.
Egy fekete hajú srác közeledett felénk és egyből Erichez beszélt.
- Hát haver, azért tudsz választani! – jegyezte meg végig mérve engem, én pedig kérdőn néztem Ericre, aki, majd felperzselte a tekintetével a srácot. – Szia! Alex vagyok, gondolom te pedig Eric barátunk új barátnője! – mutatkozott be.
- Hello! A nevem Ellie, és tévedsz! Ericcel csak barátok vagyunk már régóta! – mondtam határozottan.
- Hahaha! Ez jó vicc! – röhögött a többi táncossal együtt.
Csípőre tettem és Alexhez fordultam. Az egyik ujjamat a mellkasára tettem és nyomtam hátra felé egészen addig, amíg a falhoz nem értünk. Olyan közel hajoltam az arcához amennyire lehetett, de azért kellő távolságot tartottam.
- Na ide figyelj! Eric régi barátom, most költöztem vissza Stockholmba és találkoztam vele délelőtt. Amúgy meg én vagyok az előzenekara, úgyhogy ha nem akarod, hogy az egész nyaradat pocsékká tegyem – mivel az egészet veletek fogom tölteni – akkor hátrébb az agarakkal Mr. Táncos!
De nem bírtam tovább a végét már kénytelen voltam elnevetni, de jó volt, mert mindenki velem együtt röhögött.
- Fú Eric, ez a csaj nem semmi! – mondta egy másik srác.
- Tudom! – mondta a sztár, majd oda sétált hozzám és átkarolta a vállamat. – Az én barátom.
- Bocsi, ha túl durva voltam, de ezt nem hagyhattam ki! – fordultam újra Alexhez.
- Semmi gond! Nem volt vészes, bár bevallom az elején eléggé rám ijesztettél, de azt hiszem jól ki fogunk jönni! – kacsintott rám, ezt a gesztust én csak egy mosollyal nyugtáztam.
Aztán sorba mindenki bemutatkozott, de egy lány se volt csak fiúk. Beszélgettünk egy kicsit, majd elbúcsúztunk és elindultunk.
Eric haza kísért.
- Nagyon bírom a táncosokat, főleg Alexet, vicces srác!
- Az, de nem hozzád való!
- Jajj, tudod, hogy nem úgy gondoltam! De ha mégis így lenne, téged zavarna? – kíváncsiskodtam.
- Őszintén?
- Persze! Csakis!
- Oké! Hát akkor igen zavarna! – mondta, mikor már az ajtóban álltunk.
- Azt hiszem ezt, majd későbbkésőbb ki tárgyaljuk! De addig is nincs kedved bejönni egy kicsit?
- Bocsi, de nem. Készülök estére!
- Miért mi lesz? – kérdeztem összezavarodva.
- Majd meglátott! – kacsintott rám, majd nyomott egy puszit az arcomra és elindult vissza fele. – Este találkozunk! Addig is vigyázz magadra! – fordult vissza.
Teljesen összezavarodtam. De már nagyon kíváncsi vagyok mit tervez estére és, hogy nekem mi közöm van ahhoz a dologhoz… De hát majd meglátjuk…

_____________________________
Zoey: Szia! Örülök, hogy ez is tetszett. Mindig sietek, ahogy tudok! :) Üdv: Eszti;)
Sziszaa: Szia! Örülök, hogy tetszett! Igen az gondoltam, hogy birni fogjátok, hogy felhívja Elliet. :D Siettem, ahogy tudtam! Mégegyszer köszi! :) Üdv: Eszti;)