6. fejezet ~ Meglepetés!

Szisztok itt a 6. fejezet is! Bocsi a késésért!

Jó olvasást! Várom a komikat! :)

Üdv: E.S.zti;)

U.i.: az előzőhöz irt komihoz csak később válaszolok.

- Tessék? Mi van velem? – sétált be Ellie is az ajtón, mire leesett az állam. Gyönyörű volt, mint mindig, de ez a ruha, ami rajta volt kiemelte karcsú alakját és szépen volt kisminkelve is.
Remélem jól sikerül az este…

Nincs az az ember, aki képes volna hazudni, vagy eltitkolni az érzéseit úgy,hogy közben a másik szemébe néz, és nincs az a nő, aki ne tudna olvasni egy szerelmes férfi szemében, még akkor is, ha ez a szerelem lehetetlennek tűnik,és a legrosszabb helyen,a legrosszabb időben tör a felszínre. ♥

- Semmi! Csak… ööö… éppen arról beszélgettünk, hogy… ööö… reméljük, hogy tetszeni fog ez kis Üdvölő est! – fejezte be gyorsan a mondatot Alex.
- Köszi, hogy nem mondtad el! – súgtam oda neki.
- Most nem szóltam, de neked minél hamarabb kéne, mielőtt elúszik az esélyed! – súgott vissza, mikor megfordult, így senki sem hallhatta vagy láthatta.
Igaza van, ha most nem lépek lehet, hogy legközelebb már nem lesz esélyem négyszemközt beszélni Vele. És mi van akkor, ha találkozik egy másik sráccal - aki sokkal helyesebb, mint én - és bele szeret és összeházasodnak???
Jézusom! Most már elismerem, hogy képes vagyok mindent túl reagálni és idegeskedni, de akkor is, én szeretem Őt és nem hagyom, hogy bárki elvegye tőlem.
- Eric! – szólt Ellie visszarántva a valóságba.
- Igen?
- Jól vagy? Olyan nyugtalannak látszol! – nézett rám aggodalmas tekintettel.
Ó! Szóval aggódik értem. Ez jó jel.
Eric! Ne bízd nagyon el magad, mert ha nem jön össze, akkor így csak rosszabb lesz!
Fogd be! Én is eltudom döntetni, hogy mit akarok csinálni. Ne szólj bele!
Szuper már magammal beszélgetek… ez már szánalmas.
- Teljesen nyugodt vagyok, semmi gond! – feleltem reflex szerűen, mivel egész nap ezt hajtogattam.
- Akkor jó! – mosolyodott el.
És aztán beállt a kínos csönd… de utálom ezt!
Akkor talán mondj valamit!
Jól van okos tojás, te csak fogd be!!
- Nagyon… izé… csinos vagy! Tetszik, amit az orroddal csináltak! – Basszus! Hogy mondhattam ilyen baromságot tiszta hülye vagyok.
Félve néztem Elliere, aki éppen a nevetését próbálta visszatartani.
- Gyertek már! Mit álldogáltok az ajtóban? Eric, miért nem engeded be Elliet? – kérdezte a menedzserem megszakítva kínos beszélgetésünket.
Félre álltam az útból és elindultam, de aztán valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve a terembe vezető ajtó előtt megálltam.
- Csak utánad! – fordultam vissza Ellie felé, aki a kijelentésemre elmosolyodott, majd fülig pirult és úgy sétált be a terembe.
- Örülünk megtiszteltek minket a jelenlétetekkel! Foglaljatok helyet! – mondta Ellie menedzsere, mikor beléptünk a terembe. Ez valószínüleg nekünk szólt, de mindketten elengedtük a fülünk mellett ezt a csípős megjegyzést és leültünk… EGYMÁS MELLÉ!!
Magamban ujjongtam. Milyen jó, hogy ekkora mázlim van, ezt gyorsan le is kopogtam nehogy elkiabáljam.
Erős késztetést éreztem arra, hogy megérintsem akár csak egy másodpercre is…
- Szóval..khm… Most, hogy mindenki itt van – nézett szúrósan ránk – talán el is kezdhetnénk! Sam?! – adta át helyét a menedzseremnek.
- Nos, igen akár el is kezdhetjük! – kezdett bele a szövegébe, miközben egész végig Ellie menedzserét nézte. Erre csak a szememet forgattam. – Ellie! Örülünk, hogy eljöttél Angliából, azért, hogy velünk dolgozz és ezáltal, a csapatunknak, vagyis a Saade Team – nek része legyél. Most pedig talán kezdjük először az ajándékokkal! menjünk sorba! Ellie kérlek gyere ide fel mellém!
Mikor Ellie felért a kisszínpadra Sam egyből folytatta.

~Ellie~
- Eric, kérlek, kezdenéd? – kérdezte Sam, amikor odaértem mellé.
- Persze! – állt fel az említett a helyéről, egy dobozt szorongatva a kezében.
Kimérten mozgott. Biztos, hogy valami nem stimmel. De miért nem mondja el?
- Üdvözöllek a csapatban! – mondta, mikor felért mellém és kitárta a karját. – Még ne nyisd ki csak, ha eljött az ideje! – suttogta, miközben megöleltük egymást, majd mikor elengedett a kezembe adott egy fehér dobozt. Megtippelni sem tudtam volna mi lehet benn, de nem is akartam, mivel úgy döntöttem megteszem amit Eric kért.
Majd jöttek a többiek Alex akitől egy arany fülbevalót kaptam, Kevintől egy sapkát, Audreytől pedig szintén egy dobozt.
- A többi ajándékot pakold le, aztán hozd magaddal ezt a dobozt és kövess.
Engedelmesen lepakoltam egy üres asztalra, majd a barátnőm után mentem. Kimentünk az előtérbe, aztán pedig onnan… a WC – be?!?
- Mit keresünk itt? – kérdeztem összezavarodva.
- Ne kérdezősködj, hanem nyisd ki a dobozt és öltözz át! De siess, mert utána még kisminkellek!
Csaknem egy ruhát kaptam Audreytől? De azt, kaptam meg a választ amint levettem a doboztetejét. Egy gyönyörű piros ruha volt, nem tudom, minek kell átöltözni, de, olyan szép volt a ruha, hogy nem is érdekelt. gyorsan levettem a kék ruhámat és felvettem a pirosat, majd kiléptem a fülkéből.
- Azta! – mondta kitágult szemekkel a barátnőm, majd végül magához tért. – Na, gyere, gyorsan kisminkellek, aztán jöhet Kathy meglepije!
Tízperc alatt végeztünk és visszamentünk a terembe, ahol már mindenki a helyén ült.
Kathy intett nekem a színpadról, hogy menjek fel mellé. Így hát visszamentem az előző helyemre (a színpadra a menedzserem mellé).
- Már csak az én ajándékom van hátra… és talán számodra ez lesz a legnagyobb meglepi az eddigiek közül.
- Mondd már! – türelmetlenkedtem, mire mindenki elkezdett kuncogni.
- Justin! Bejönnél, kérlek?! –szólt Kathy a mikrofonba.
Justin? Az nem lehet.
vagy mégis, mivel pár perc múlva az illető kilépett a színpad mögötti függöny mögül és elindult felém. Igazából nem is érdekelt, hogy milyen ruha van rajta, vagy hogy, hogy áll a haja. Csak a szemére koncentráltam, ami a boldogságtól csillogott.
- Meglepetés! Örülök, hogy látlak! Már hiányoztál! – suttogta, miközben megöleltük egymást.
- Te is nekem…

~Eric~
Na jó, ez most komoly??
Ennyi jön egy srác csak úgy a semmiből és miatta elúszik az összes esélyem - lealábbis látszatilag - és... húúú ... most nagyon dühös vagyok... Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üssek szét valamit... vagy valakit.
Jobb lesz ha kimegyek innen!
Gyorsan felpattantam, majd hatalmas léptekkel átszeltem a termet és kimentem az előtérbe, ahol neki dőltem a falnak, lecsúsztam a földre és a kezeimmel eltakartam az arcomat.
Basszus! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
- Hé haver, jól vagy? - jött utánam Alex.
- Nem! Miért? Úgy nézek ki?
- Nyugi!
- Nincs nyugi Alex! Én szeretem őt! És most úgy tűnik elveszettem valami Justin gyerek miatt!

~Ellie~
- Gyere menjünk! Mutatni szeretnék valamit! - mondta Justin, majd elindultunk ki az előtérbe.
Hirtelen megláttam Ericet, ahogy a földön ül és a fejét fogja.
- Khm... -köhögött Alex, mire Eric először rá nézett, majd ránk.
Mikor észrevette, hogy egymás kezét fogjuk hirtelen felpattantant és kiviharzott az épületből...