Sziasztok! Tudom h nem lett hosszú meg nem is oan izgi, de a kövi fejezet garantálom, h kárpótolni fog titeket! :)
Szóval jó olvasást és várom a komikat! :)
Üdv: E.S.zti;)
U.I.: Ajámlom mindenkinek ezt a számot! :D <3
Nyílt az ajtó és megcsörrent Ellie telefonja…
- Egy másodperc! – mosolygott rám Ellie, majd kivette a zsebéből és Alex kezébe nyomta.
~Alex~
Beléptünk az ajtón, valami furcsa hangot hallottam, mintha zenen lenne. De mi ez?
Azonnal megkaptam a választ, mivel Ellie kicsit Erictől, kivette a farmer zsebéből az IPhone-ját és a kezembe adta.
Először értetlenül néztem rá, de aztán megláttam a kijelzőn a telefonáló nevét és felvettem.
- Szia!
- Öö…Alex? Ellie hol van? – kérdezte Audrey.
- Éppen Ericcel turkálnak egymás szájában, már vagy fél órája! – mondtam, mire mindenki elkezdett röhögni.
- Ez azt jelenti, hogy összejöttek? – kérdezte boldogan.
- Háát… szerintem ezt még ők sem tudják, de, majd kiderül! – mondtam, miközben kiléptem a teremből és becsuktam az ajtót. – Amúgy miért keresed Elliet? Esetleg átadjak neki valamilyen üzenetet?
- Hát, arra gondoltam, hogy ma este csinálhatnánk egy kis összejövetelt nálunk!
- És kik lennének ott?
- Jasmin, Kevin, Eric, Ellie és természetesen te is! Már, ha elfogadjátok a meghívást!
- Persze, hogy megyünk! – vágtam rá, már akkor, amikor, még be sem fejezte a mondatot.
- Oké! Akkor este találkozunk! Szia!
- Szia! Majd később! – köszöntem el én is. – Szeretlek! – csúszott ki a számon. – Bocsi, nem úgy gondoltam…
- Tudom! – nevetett, majd kinyomta a telefont.
- Francba! De hülye vagyok! – szitkozódtam suttogva.
- Na, hol lesz ma este egy kis buli féleség? – kérdeztem mosolyogva, mikor beléptem a terembe, mire mindenki rám nézett. – Elliéknél!
- Tényleg? Szívesen elmegyünk, ugye Jasmin? – kérdezte Kevin barátnőjére nézve, aki csak mosolyogva bólintott.
- Én is megyek! – vágta rá Eric, majd újra elkezdtek smárolni, mire csak a szememet forgattam és Kevinre néztem.
~Ellie~
Miután Eric kijelentette, hogy ő is jön újra megcsókolt, de nem tartott sokáig, mivel, amint összeért a szánk éreztem, hogy valaki hátulról a derekamnál fogva elhúz, mire kipattant a szemem.
Szemben velem, körülbelül tőlem két méternyire Eric állt, akit Kevin fogott le.
- Olyan gonoszak vagytok! – duzzogtam.
- Ideje lenne elkezdeni a próbát! – szólt Alex a többi fiúnak mögülem.
- Oké! – húzta el a száját Eric.
Én leültem a kanapéra Jasmin mellé. Sokat beszélgettünk, a próba eléggé elhúzódott, mivel Eric mindig elrontotta, kezdtem megijedni, hogy miattam, mert folyton engem figyelt.
- Szóval…Justinnal már nem vagytok együtt… - kezdett bele Jasmin. – Sajnálod, hogy szakítottatok?
Mivel nem ment a zene, ezért a fiúk mindent hallottak és jól meg kellett válogatnom a szavaimat.
- Hát…igazából nem bánom, mert barátok maradtunk, akkor sajnálnám, ha haragban lennénk, de nem…úgyhogy nekem így jó! – mosolyogtam rá, mire a fiúk felől egy megkönnyebbülő sóhajt hallottam. Arra fordultam, egyenesen Eric szemébe néztem a tükrön keresztül, mikor észrevette, hogy őt figyelem gyorsan elkapta a tekintetét.
Jött az utolsó szám, a Popular, most senki nem rontott, sőt naygon profi volt.
Mikor elhallgattak az utolsó akkordok is, Eric oda jött hozzám és felkapott a vállára.
- Eric?
- Igen? – hallottam a hangján, hogy mosolyog. Nem tudom mi ennyire mulatságos, túl félénk volt a hangom?
- Letennél?
- Nem! – mondta, mikor oda értünk a lépcsőhöz.
- Azt legalább elmondod, hogy hová megyünk?
- Haza!
- Húú! Most aztán teljesen képbe vagyok!
- Haza! – ismételte meg.
Kiértünk a parkolóba, ahol letett és elfordított, úgy hogy szembe legyek a kocsijával.
- Opel? – játszottam a kiakadtat. – És mi van a BMW-vel? – néztem rá kérdőn.
- Milyen BMW? Mi van? – értetlenkedett.
- Tudod azt szokták mostanában mondani, hogy már nem a szőke herceg a menő fehér lovon, hanem a barna fiú BMW-n! – vigyorogtam rá, mire felnevetett.
- Hát vegyük úgy akkor, hogy BMW!
- Oké! – mosolyogtam, majd beültem az anyósülésre, Eric pedig a volán mögé.
Körülbelül negyed órát mentünk, aztán Eric leparkolt.
- Haza hoztál? – néztem rá értetlenül.
- Igen! Mivel még van egy kis dolgom és nem akartam, hogy haza sétálj! – mosolygott.
- Oké! Hát, akkor…köszi!
- Szívesen! – mondta, majd kinyitottam a kocsi ajtaját, kiszálltam, becsaptam az ajtót és befutottam a házba, mivel nagyon hideg volt.
- Szia! – köszöntem, mikor beléptem az ajtón.
- Hellóka! Mizu? – jött oda hozzám.
- Semmi! – mosolyogtam rá.
- Hehe…Jó vicc volt! Eric mióta semmi? – vigyorgott.
~Eric~
17: 53.
A francba – szitkozódtam magamban, mikor az órámra néztem. El fogok késni.
Alexel megbeszéltük, hogy háromnegyed hatra megyek érte és együtt megyünk Ellie-ékhez, mert ő nem akart vezetni.
Nagyon gyorsan elment az idő, miközben Ellie-nek a megfelelő ajándékot megtaláltam. Talán a huszadik boltba mehettem már be, de nem adtam fel, úgy döntöttem, akkor is meg fogom találni a tökéletes ékszert, ha száz üzletet is kell végig járnom. És lám sikerült.
Egy nyakláncot vettem neki, amire az van ráírva, hogy Lovely.
Így hát kicsit késésben, de büszkén indultam el Alexért. Mikor befordultam a megfelelő utcába megláttam a járda szélén álldogáló táncosomat, aki az óráját bámulta, majd megrázta a fejét.
Ezt nem fogom megúszni, most ki fog készíteni este, ezt már most érzem.
Leparkoltam, Alex beszállt és elindultunk.
- Késtél! – jegyezte meg, miután bekapcsolta a biztonsági övét. – Ugye, tudod, hogy ezt nem fogod megúszni szárazon? Várj csak, hányadik alkalom is ez? Egy, kettő, három, négy… - számolta, de közbe vágtam.
- Értettem! Többet nem fogok késni, ígérem! – mondtam, mire felnevetett.
- Mindig ezt mondod!
Innentől a maradék pár percet végig röhögte, én pedig csöndben maradtam inkább.
~Ellie~
Jasmin és Kevin, már negyedórája itt vannak, viszont Alexnek és Ericnek se híre, se hamva.
- Neked van barátod Audrey? – kérdezte kedvesen Jasmin.
- Nincs, de… - itt nem folytatta tovább barátnőm, csak elpirult.
- De? Mesélj! Én sem tudok semmit! – mosolyogtam rá bátorítóan.
- Hát… - kezdett bele, de megszólalt a csengő és egyből felpattant. – Nyitom! – mondta, majd odarohant az ajtóhoz. Olyan erővel nyitotta ki az ajtót, hogy azt hittem kirántja a helyéről.
- Szia Audrey! – mosolygott rá Alex, majd megölelte és egy puszit nyomott barátnőm arcára, mire Audrey fülig pirult.
Mégis miről maradtam le? Talán ennyire kedvelik egymást? Vagy már össze is jöttek? Nem az nem lehet, hiszen Alex még csak ma szakított Claire-rel.
De akkor meg mi van? Remélem, ma este kiderül!
Uff… tényleg mi lesz még ma itt?!
- Hahó! Ennyire hiányoztam, hogy nem is köszönsz? – szólalt meg közvetlenül a fülem mellett Eric. Éreztem a leheletét a nyakamon.
- Öö… szia! – ennyit tudtam kinyögni, mire Eric felnevetett.
Ennyi? Most komolyan Ellie? Mást nem tudtál volna mondani?
Fogd be, el tudom dönteni mit akarok mondani és mit nem!
Szuper! Megint magammal beszélgetek!
Felálltam a fotelből, amiben eddig ültem, oda mentem Erichez és megöleltem.
- Na, ez már mindjárt jobb! – mormolta.
- Öö… én azt hiszem, kimegyek a konyhába és megnézem készen van-e a vacsora! – mondta Audrey, mire kicsit elhúzódtam Erictől, hogy lássam a többieket.
- Segíthetek, esetleg? – kérdezte Alex, majd zavartan megvakarta a tarkóját.
- Persze…
És elmentek. Négyen maradtunk, mivel mindenki értetlenül nézett, úgy döntöttem nekem kell mondanom valamit hiszen én vagyok a házi gazda.
- Mi lenne, ha leülnénk? – javasoltam.
Mivel egy két személyes kanapé és két fotel volt, Jasmin és Kevin leültek egymás mellé a kanapéra, Eric az egyik fotelbe, én, pedig állva maradtam.
Meghagytam Alexnek a maradék egy helyet, hiszen, hogy nézne ki, hogy a házi gazda ül le a vendég helyett?!
- Khm! – köhögött egyet Eric, majd kitárta a karjait, hogy menjek oda hozzá.
Én meg… hát mit volt mit nem tenni, bele ülte az ülébe.
- Nehéz vagyok ám! – figyelmeztettem.
- Persze! Én meg három éves! – röhögött.
- Hát az agyi szinted néha olyan! – nevetett fel Kevin, mire én és Jasmin is csatlakoztunk hozzá.
- Ez nem szép, hogy kiröhögsz! – bökte meg az orom.
- Tényleg? Pedig megtettem! – mosolyogtam rá huncutul. – És ki tudja még miket fogok ma csinálni!
- Oh! Én kíváncsian várom! – vigyorgott rám, majd elkezdte a számat méregetni és csillogó szemekkel felnézett rám, mire én a szememet forgattam és megcsókoltam.
- Olyan cukik vagytok együtt! – mondta Jasmin.
Eric kicsit elhúzódott, mintha eszébe jutott volna valami.
- Alex! Bejönnétek egy kicsit? – kérdezte üvöltve a konyha fele fordulva.
Párperc múlva megjelent Audrey, mögötte pedig Alex, kócos hajjal mindketten.
- Hát ti meg mit csináltatok ennyi ideig? – kérdezetem felvont szemöldökkel mosolyogva.
- Semmit! – vágták rá egyszerre.
- És most már ráértek? – kérdezte Eric.
- Persze.
- Ellie! – szólított meg Eric, majd szembe fordított magával, majd letérdelt elém és elővett a zsebéből egy kis dobozt.
Uramisten! Most mit akar? Az biztos, hogy nem kéri meg a kezemet! De hát akkor meg??
- Ellie, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? – kérdezte és komolyan nézett rám.
- Én… - kezdtem bele, ő pedig csillogó szemekkel várta a válaszom…
Azonnal megkaptam a választ, mivel Ellie kicsit Erictől, kivette a farmer zsebéből az IPhone-ját és a kezembe adta.
Először értetlenül néztem rá, de aztán megláttam a kijelzőn a telefonáló nevét és felvettem.
- Szia!
- Öö…Alex? Ellie hol van? – kérdezte Audrey.
- Éppen Ericcel turkálnak egymás szájában, már vagy fél órája! – mondtam, mire mindenki elkezdett röhögni.
- Ez azt jelenti, hogy összejöttek? – kérdezte boldogan.
- Háát… szerintem ezt még ők sem tudják, de, majd kiderül! – mondtam, miközben kiléptem a teremből és becsuktam az ajtót. – Amúgy miért keresed Elliet? Esetleg átadjak neki valamilyen üzenetet?
- Hát, arra gondoltam, hogy ma este csinálhatnánk egy kis összejövetelt nálunk!
- És kik lennének ott?
- Jasmin, Kevin, Eric, Ellie és természetesen te is! Már, ha elfogadjátok a meghívást!
- Persze, hogy megyünk! – vágtam rá, már akkor, amikor, még be sem fejezte a mondatot.
- Oké! Akkor este találkozunk! Szia!
- Szia! Majd később! – köszöntem el én is. – Szeretlek! – csúszott ki a számon. – Bocsi, nem úgy gondoltam…
- Tudom! – nevetett, majd kinyomta a telefont.
- Francba! De hülye vagyok! – szitkozódtam suttogva.
- Na, hol lesz ma este egy kis buli féleség? – kérdeztem mosolyogva, mikor beléptem a terembe, mire mindenki rám nézett. – Elliéknél!
- Tényleg? Szívesen elmegyünk, ugye Jasmin? – kérdezte Kevin barátnőjére nézve, aki csak mosolyogva bólintott.
- Én is megyek! – vágta rá Eric, majd újra elkezdtek smárolni, mire csak a szememet forgattam és Kevinre néztem.
~Ellie~
Miután Eric kijelentette, hogy ő is jön újra megcsókolt, de nem tartott sokáig, mivel, amint összeért a szánk éreztem, hogy valaki hátulról a derekamnál fogva elhúz, mire kipattant a szemem.
Szemben velem, körülbelül tőlem két méternyire Eric állt, akit Kevin fogott le.
- Olyan gonoszak vagytok! – duzzogtam.
- Ideje lenne elkezdeni a próbát! – szólt Alex a többi fiúnak mögülem.
- Oké! – húzta el a száját Eric.
Én leültem a kanapéra Jasmin mellé. Sokat beszélgettünk, a próba eléggé elhúzódott, mivel Eric mindig elrontotta, kezdtem megijedni, hogy miattam, mert folyton engem figyelt.
- Szóval…Justinnal már nem vagytok együtt… - kezdett bele Jasmin. – Sajnálod, hogy szakítottatok?
Mivel nem ment a zene, ezért a fiúk mindent hallottak és jól meg kellett válogatnom a szavaimat.
- Hát…igazából nem bánom, mert barátok maradtunk, akkor sajnálnám, ha haragban lennénk, de nem…úgyhogy nekem így jó! – mosolyogtam rá, mire a fiúk felől egy megkönnyebbülő sóhajt hallottam. Arra fordultam, egyenesen Eric szemébe néztem a tükrön keresztül, mikor észrevette, hogy őt figyelem gyorsan elkapta a tekintetét.
Jött az utolsó szám, a Popular, most senki nem rontott, sőt naygon profi volt.
Mikor elhallgattak az utolsó akkordok is, Eric oda jött hozzám és felkapott a vállára.
- Eric?
- Igen? – hallottam a hangján, hogy mosolyog. Nem tudom mi ennyire mulatságos, túl félénk volt a hangom?
- Letennél?
- Nem! – mondta, mikor oda értünk a lépcsőhöz.
- Azt legalább elmondod, hogy hová megyünk?
- Haza!
- Húú! Most aztán teljesen képbe vagyok!
- Haza! – ismételte meg.
Kiértünk a parkolóba, ahol letett és elfordított, úgy hogy szembe legyek a kocsijával.
- Opel? – játszottam a kiakadtat. – És mi van a BMW-vel? – néztem rá kérdőn.
- Milyen BMW? Mi van? – értetlenkedett.
- Tudod azt szokták mostanában mondani, hogy már nem a szőke herceg a menő fehér lovon, hanem a barna fiú BMW-n! – vigyorogtam rá, mire felnevetett.
- Hát vegyük úgy akkor, hogy BMW!
- Oké! – mosolyogtam, majd beültem az anyósülésre, Eric pedig a volán mögé.
Körülbelül negyed órát mentünk, aztán Eric leparkolt.
- Haza hoztál? – néztem rá értetlenül.
- Igen! Mivel még van egy kis dolgom és nem akartam, hogy haza sétálj! – mosolygott.
- Oké! Hát, akkor…köszi!
- Szívesen! – mondta, majd kinyitottam a kocsi ajtaját, kiszálltam, becsaptam az ajtót és befutottam a házba, mivel nagyon hideg volt.
- Szia! – köszöntem, mikor beléptem az ajtón.
- Hellóka! Mizu? – jött oda hozzám.
- Semmi! – mosolyogtam rá.
- Hehe…Jó vicc volt! Eric mióta semmi? – vigyorgott.
~Eric~
17: 53.
A francba – szitkozódtam magamban, mikor az órámra néztem. El fogok késni.
Alexel megbeszéltük, hogy háromnegyed hatra megyek érte és együtt megyünk Ellie-ékhez, mert ő nem akart vezetni.
Nagyon gyorsan elment az idő, miközben Ellie-nek a megfelelő ajándékot megtaláltam. Talán a huszadik boltba mehettem már be, de nem adtam fel, úgy döntöttem, akkor is meg fogom találni a tökéletes ékszert, ha száz üzletet is kell végig járnom. És lám sikerült.
Egy nyakláncot vettem neki, amire az van ráírva, hogy Lovely.
Így hát kicsit késésben, de büszkén indultam el Alexért. Mikor befordultam a megfelelő utcába megláttam a járda szélén álldogáló táncosomat, aki az óráját bámulta, majd megrázta a fejét.
Ezt nem fogom megúszni, most ki fog készíteni este, ezt már most érzem.
Leparkoltam, Alex beszállt és elindultunk.
- Késtél! – jegyezte meg, miután bekapcsolta a biztonsági övét. – Ugye, tudod, hogy ezt nem fogod megúszni szárazon? Várj csak, hányadik alkalom is ez? Egy, kettő, három, négy… - számolta, de közbe vágtam.
- Értettem! Többet nem fogok késni, ígérem! – mondtam, mire felnevetett.
- Mindig ezt mondod!
Innentől a maradék pár percet végig röhögte, én pedig csöndben maradtam inkább.
~Ellie~
Jasmin és Kevin, már negyedórája itt vannak, viszont Alexnek és Ericnek se híre, se hamva.
- Neked van barátod Audrey? – kérdezte kedvesen Jasmin.
- Nincs, de… - itt nem folytatta tovább barátnőm, csak elpirult.
- De? Mesélj! Én sem tudok semmit! – mosolyogtam rá bátorítóan.
- Hát… - kezdett bele, de megszólalt a csengő és egyből felpattant. – Nyitom! – mondta, majd odarohant az ajtóhoz. Olyan erővel nyitotta ki az ajtót, hogy azt hittem kirántja a helyéről.
- Szia Audrey! – mosolygott rá Alex, majd megölelte és egy puszit nyomott barátnőm arcára, mire Audrey fülig pirult.
Mégis miről maradtam le? Talán ennyire kedvelik egymást? Vagy már össze is jöttek? Nem az nem lehet, hiszen Alex még csak ma szakított Claire-rel.
De akkor meg mi van? Remélem, ma este kiderül!
Uff… tényleg mi lesz még ma itt?!
- Hahó! Ennyire hiányoztam, hogy nem is köszönsz? – szólalt meg közvetlenül a fülem mellett Eric. Éreztem a leheletét a nyakamon.
- Öö… szia! – ennyit tudtam kinyögni, mire Eric felnevetett.
Ennyi? Most komolyan Ellie? Mást nem tudtál volna mondani?
Fogd be, el tudom dönteni mit akarok mondani és mit nem!
Szuper! Megint magammal beszélgetek!
Felálltam a fotelből, amiben eddig ültem, oda mentem Erichez és megöleltem.
- Na, ez már mindjárt jobb! – mormolta.
- Öö… én azt hiszem, kimegyek a konyhába és megnézem készen van-e a vacsora! – mondta Audrey, mire kicsit elhúzódtam Erictől, hogy lássam a többieket.
- Segíthetek, esetleg? – kérdezte Alex, majd zavartan megvakarta a tarkóját.
- Persze…
És elmentek. Négyen maradtunk, mivel mindenki értetlenül nézett, úgy döntöttem nekem kell mondanom valamit hiszen én vagyok a házi gazda.
- Mi lenne, ha leülnénk? – javasoltam.
Mivel egy két személyes kanapé és két fotel volt, Jasmin és Kevin leültek egymás mellé a kanapéra, Eric az egyik fotelbe, én, pedig állva maradtam.
Meghagytam Alexnek a maradék egy helyet, hiszen, hogy nézne ki, hogy a házi gazda ül le a vendég helyett?!
- Khm! – köhögött egyet Eric, majd kitárta a karjait, hogy menjek oda hozzá.
Én meg… hát mit volt mit nem tenni, bele ülte az ülébe.
- Nehéz vagyok ám! – figyelmeztettem.
- Persze! Én meg három éves! – röhögött.
- Hát az agyi szinted néha olyan! – nevetett fel Kevin, mire én és Jasmin is csatlakoztunk hozzá.
- Ez nem szép, hogy kiröhögsz! – bökte meg az orom.
- Tényleg? Pedig megtettem! – mosolyogtam rá huncutul. – És ki tudja még miket fogok ma csinálni!
- Oh! Én kíváncsian várom! – vigyorgott rám, majd elkezdte a számat méregetni és csillogó szemekkel felnézett rám, mire én a szememet forgattam és megcsókoltam.
- Olyan cukik vagytok együtt! – mondta Jasmin.
Eric kicsit elhúzódott, mintha eszébe jutott volna valami.
- Alex! Bejönnétek egy kicsit? – kérdezte üvöltve a konyha fele fordulva.
Párperc múlva megjelent Audrey, mögötte pedig Alex, kócos hajjal mindketten.
- Hát ti meg mit csináltatok ennyi ideig? – kérdezetem felvont szemöldökkel mosolyogva.
- Semmit! – vágták rá egyszerre.
- És most már ráértek? – kérdezte Eric.
- Persze.
- Ellie! – szólított meg Eric, majd szembe fordított magával, majd letérdelt elém és elővett a zsebéből egy kis dobozt.
Uramisten! Most mit akar? Az biztos, hogy nem kéri meg a kezemet! De hát akkor meg??
- Ellie, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? – kérdezte és komolyan nézett rám.
- Én… - kezdtem bele, ő pedig csillogó szemekkel várta a válaszom…