Facebook...

...Facebookon itt megtalláltok a bloggal kapcsolatos infókkal együtt! :)

10. fejezet ~ Néha a legnehezebb döntés...

Sziasztok itt a 10. fejezt! Bocsi a késésért! Jó olvasást és várom a komikat! :)
Amúgy boldog új évet minden kedves olvasómnak! :D
Üdv: E.S.zti;)

 - Szóval - kezdett bele Usher, aki mellesleg Justin menedzsere. – Szerintem nektek… - folytatta, de itt megakadt egy kicsit. – Szerintem ezt először nektek kéne megbeszélnetek. – mondta, majd Kathyre nézett.
- Igen! – értett egyet menedzserem is, majd kimentek és becsukták az ajtót.
- Szóval… - kezdett bele Justin, mire újra felé fordultam. – Neked mi a véleményed?
- Szerintem, nekünk most itt elválnak útjaink… - kezdtem el a beszédemet, mire Justin lehajtotta a fejét. – Várj, megmagyarázom! Szóval én, tényleg szeretlek Justin, de szerintem ez nem tartana sokáig köztünk! Szeretném, ha barátok lennénk továbbra is, és amúgy, a szívemben mindig van helyed! – mosolyogtam rá, amikor felnézett.
- Igazad van! – sóhajtotta. – És tényleg jó lenne, ha ettől függetlenül barátok maradnánk. De van valami, amit tudnod kell, segítek egy kicsit neked, hogy ezek után melyik útra lépj! – mondta, mire én értetlenül néztem rá. – Szóval, már amikor megjöttem, akkor feltűnt valamiféle vonzás közted és Eric között, már ha lehet így fogalmazni, és már akkor tudtam, hogy köztünk ez a dolog nem sokáig fog tartani. – Még mindig nem értettem, mire akar kilyukadni.
- Ezzel most mit akarsz mondani?
- Azt, hogy te szereted Ericet! – nézett komolyan a szemembe. – Gondoltam, ha már úgyis barátok vagyunk, akkor szólok!
- De én, nem…
- Ellie! Kérlek! Pont azért mondtam, hogy gondolkozz rajta. Most tagadod, de fogadok, ha végig gondolod az egészet attól kezdve, amikor idejöttél egészen mostanáig, akkor rá fogsz jönni! – mosolygott rám. – Viszont gyorsan kéne lépned, mert Eric eléggé kiakadt miattam!
- Ez az egész miattad volt? – kérdeztem értetlenül.
- Ellie, hova tetted az agyad? – nevetett.
Végig gondoltam Eric összes kiakadását, és valóban ezek akkor kezdődtek, mikor Justin megérkezett.
- Nos? – mosolygott rám barátom.
- Igazad van! – suttogtam lehajtott fejjel. – Sajnálom!
- Ellie, soha ne sajnáld azt, hogy szeretsz valakit, főleg miattam ne sajnálkozz. Megértelek, és mivel előbb megyek haza, lehet, hogy nem találkozunk egy ideig, úgyhogy sok szerencsét! – ölelt meg, amikor felálltunk.
- Köszi! Asszem szükségem lesz rá! – nevettem.
- Menjünk! – mondta, majd kiléptünk az ajtón, ahol feltűnően unatkozó menedzsereinkbe botlottunk, de amint megláttak minket odaszaladtak hozzánk.
- Köszi még egyszer mindent! – nyomtam egy puszit Justin arcára, majd Ushert is megöleltem és végül Kathyhez léptem.
- Holnap találkozunk! – mondtam, majd megöleltem, csak ekkor vettem észre, hogy mindketten értetlenül néznek.
- Majd én elintézem, menj csak! – mosolygott rám Justin.
- Köszi! – vigyorogtam vissza rá. – Jó utat! Sziasztok! Remélem, hamarosan látjuk egymást! – mondtam, majd kisétáltam az épületből.
Erichez akartam menni, de most jutott eszembe, hogy azt sem tudom, hol lakik.
De egyelőre nem is érdekes, inkább holnap beszélek vele, addig is átgondolom a dolgokat.

Másnap…
Reggel korán keltem, úgyhogy elmentem egyet futni.
Mindent végig gondoltam és úgy döntöttem elmondok Ericnek mindent. Valahogy most nagyon boldognak éreztem magam, a futástól felfrissültem és talán Eric is szerepet játszott a jó kedvemben. Remélem, jól fogadja, majd a dolgot…
Ma viszont még egy rádiós interjúra is megyek…
Reményekkel telve indultam el a próbaterembe. Gyalog mentem, mivel nem volt nagyon messze tőlünk.
Mikor beléptem a terembe Alex és Kevin valamit nagyon tárgyaltak, mert azt sem vették észre, hogy bementem, pedig becsaptam az ajtót! Véletlenül!
Eric a tükörben állította be a haját.
- Ennyire láthatatlan vagyok? – mosolyogtam, mire Aléxék rám néztek, majd megöleltük egymást üdvözlés képpen.
- Jó reggelt! Rád vártunk! Csak nem vettünk észre, mivel Kevinnel annyira belemerültünk a beszélgetésbe. – szabadkozott Alex, mire én csak legyintettem.
- Milyen furcsa vagy így! – jegyezte meg ridegen Eric, de még mindig magát bámulta a tükörben.
- Hogy így? – néztem rá a tükörben értetlenül.
- Justin nélkül! – mondta ugyanolyan ridegen és nemtörődöm stílusban, mint az előbb. Na, itt betelt a pohár, odamentem hozzá dühösen, mire felém fordult, én pedig az arcába másztam és úgy kezdtem üvöltözni vele.
- Képzeld el Eric, hogy Justinnal tegnap szakítottunk és ennek az egyik legfőbb oka az volt, hogy én egy hisztis, féltékeny, érzéketlen tuskó popsztárt szeretek! – vágtam a fejéhez mindent, majd pofon vágtam, és mivel a sírás határán álltam elindultam kifelé a teremből, de az ajtóból visszaüvöltöttem.
- Alex! Kijönnél egy percre? – kérdeztem, majd levágtam magam az egyik fotelbe és kitört belőlem a sírás. Mikor a táncos kijött becsukta az ajtót és leült a fotel melletti kis puffra.
- Ellie, rám néznél egy percre? – kérdezte Alex, mire felé fordultam.
- Te tényleg szereted Ericet?
- Igen, nem így akartam közölni vele, de nem hagyott más választás… viszont, most már nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom beszélni vele ezt a dolgot!
- Figyelj! Én ismerem Ericet és azért volt, ilyen, mert nem tudott beletörődni, hogy nem vele vagy hanem mással, de most, hogy megtudta… nem tudom mi lesz, de kérlek, ne ítéld el őt. Tudom, hogy szemét meg bunkó volt veled, de szeret téged! Gondolom erre még nem jöttél rá, mert nem úgy nézel ki, de most már tudod. Szóval kérlek, adj neki még egy esélyt! – nézett rám komolyan.
- Én… - kezdtem bele, de Eric kilépett a teremből.
Először rám nézett, - de nem tudtam semmi érzelmet leolvasni róla, elég furcsa volt – majd barátjához fordult.
- Alex, most elmentem, ha végeztem az interjúval jövök! – mondta, mire Alex bólintott, majd még egyszer rám nézett - most viszont szomorúnak láttam – és eltűnt a folyosón.
- Gyere, kezdjük a próbát! – állt fel Alex.
- Várj! Tőlem elkezdhetjük, de nekem fél óra múlva interjúra kell mennem.
- Milyen interjú lesz? – mosolygott Alex.
- Az egyik rádióhoz megyek! – mondtam, mire a táncos elgondolkozott, majd felcsillant a szeme.
- Akkor, majd meghallgatunk! De… kocsival vagy?
- Nem!
- Elmegyünk veled! – jelentette ki Alex. – Én kocsival jöttem, és szerintem Kevin is szívesen eljönne! – mosolygott, majd bementünk.
Gyorsan letudtuk a próbát, majd mindenki felöltözött és elindultunk.
- Ez az! – mondtam Alexnek, mutatva egy épületre, mivel csak így ismertem fel.
Bementünk és az összes folyosón hallani lehetett a rádiót, éppen egy szám ment, nem ismertem, úgyhogy nem is érdekelt. Alex látta, hogy elgondolkoztam, ezért felvilágosított.
- Ez Eric száma, a Hearts in the air!
- Jó tudni! – mosolyogtam rá.
Majd hallgattam a rádiót vártam, hogy végre szóljanak, hogy én jövök. És körülbelül tíz perc múlva, amikor lement három Eric szám, eljött a várva várt pillanat.
- Nos, Eric! – kezdte a műsorvezető, mire leblokkoltam. Mit keres ő itt?!? – Ma hívtunk egy meglepetés vendéget, aki hamarosan fel is fedi magát. Mit gondolsz ki lesz az?
- Hát nem is tudom Josh, ha látnám meg tudnám mondani! – válaszolta nevetve Eric.
- Te jössz! Oda szembe az üres helyre ülj le, kérlek! – jött oda hozzám egy nő.
Lassan benyitottam az ajtón, mire mindenki rám nézett. A műsorvezető mosolyogva, Eric pedig… ő is mosolygott?!? Most vak vagyok, vagy csak szimplán hülye?
- A mai meglepetés vendégünk pedig… Nos, Eric? Ismered ezt a lányt?
- Igen! Ő az előzenekarom a turném során, Ellie Deneters! – konferált fel Eric, mikor leültem.
- Sziasztok! – köszöntem, mikor helyet foglaltam.
- Kedves hallgatók nyugodtan kérdezhettek SMS- ben bármit! Erictől is, de akár Ellietől is. Addig is amíg nem jönnek SMS-ek, beszélgessünk. Ellie, – nézett rám – milyen Eric-kel együtt dolgozni?
- Szuper, bár az első koncert csak holnap lesz, de jó vele együtt dolgozni. Habár én inkább a táncosokkal vagyok, mivel külön próbálunk.
- És milyenek a táncosok? – mosolygott rám még mindig Josh. Asszem így szólította Eric.
- Imádom őket! Nagyon jó haverok és sokat szoktunk együtt hülyülni!
- Ha jól láttam ők is eljöttek veled, miért?
- Mert, mielőtt idejöttem, akkor volt próbánk és mivel gyalog voltam, ragaszkodtak hozzá, hogy elhozzanak kocsival! – nevettem.
- Értem! Közben érkeztek SMS-ek hozzátok! Bár a legtöbb hozzád szól Ellie! - ezen meglepődtem. Nem Eric a nagy sztár? – Felolvasok párat! Tina azt kérdezi, hogy együtt vagytok-e Eric-kel?
- Nem! – mondtam határozottan. – Barátok vagyunk! – mosolyogtam Joshra.
- Eric? – fordult hozzá a műsorvezető. Most azt hiszi, hogy hazudtam?
- Úgy van, ahogy Ellie mondta! – felelte Eric, majd összeakadta a tekintetünk és, amikor Josh nem figyelt Ericre kacsintottam.
- Következő kérdés Davidtől érkezett, érdekelné, hogy van-e barátod!
- Nincs! – mosolyogtam.
- És mi van Justinnal? – na, erre a kérdésre nem számítottam, de próbáltam nyugodt lenni.
- Nem vagyunk együtt!
- Mióta?
- Már legalább egy hónapja!
- És mi van a képekkel, amik a plázában készültek rólatok? – úgy éreztem, mintha csatatéren lennék, de hiába akart megtörni, nem engedtem.
- Miért? Barátok nem mehetnek el kettesben kávézni egyet? – szűkítettem össze a szememet.
- De persze! – válaszolta. Örültem, hogy ezt a csatát megnyertem, de azt hiszem még lesz visszavágó…