Sziasztok! Íme a második fejezet! Remélem tetszeni fog! :)
Várom a komikat! :D
És az előzőekre a fejezet végén válszolok! :)
Puszi: E.S.zti;)
- Ellie! Ellie! Ébredj, drágám! Megérkeztünk! – rázott fel álmomból Kathy.
Mi is lenne velem a drága menedzserem nélkül!
- Kelek már! – suttogtam, majd nagy nehezen kinyitottam a szemem.
Soha életemben nem keltem fel ilyen könnyen, de minél hamarabb Stockholmban szerettem volna lenni, megölelni Audreyt, ismerős utcákon futni és talán pár régi barátommal is összefutok…
Végre leszállt a gép és már a reptér várakozójában próbáltuk meg keresni Audreyt. Körbe- körbe néztem, de nem láttam sehol, végig vizslattam a szememmel a várakozók sorát, aztán már csak annyit hallottam, hogy valaki a nevemet ordibálja.
- Ellie! Ellie! – kiáltotta barátnőm, mire én is észrevettem. Felém futott. Mire észbekaptam, már elért hozzám és tiszta erőből magához szorított.
- Nem… kapok… levegőt! – préseltem ki magamból ezt a pár szót nagy nehezen.
- Jaj, bocsi! Csak annyira örülök, hogy látlak!
- Én is! Na, gyere ide! – és újra megöleltük egymást.
Nem tudom mennyi ideig álltunk így, de egyszer csak Kathyt hallottam meg.
- Khm! Bocsi! Sajnálom, hogy megzavarom ezt a meghitt pillanatot, de indulhatnátok! Mert addig én sem megyek sehová, amíg be nem szálltok a taxitokba! – hát igen! Az én menedzserem. Túlságosan aggódik értem és félt engem, de ez a dolga! Azért örülök, hogy itt van velem.
- Oké! Menjünk! Még úgyis lesz időnk beszélgetni! – mosolyogtam Audreyra.
Ezzel el is indultunk, bepakoltuk a taxiba a cuccaimat, bemondtuk az utcát és a házszámot és már úton is voltunk, leendő otthonom – legalábbis pár hétig – felé…
Mi is lenne velem a drága menedzserem nélkül!
- Kelek már! – suttogtam, majd nagy nehezen kinyitottam a szemem.
Soha életemben nem keltem fel ilyen könnyen, de minél hamarabb Stockholmban szerettem volna lenni, megölelni Audreyt, ismerős utcákon futni és talán pár régi barátommal is összefutok…
Végre leszállt a gép és már a reptér várakozójában próbáltuk meg keresni Audreyt. Körbe- körbe néztem, de nem láttam sehol, végig vizslattam a szememmel a várakozók sorát, aztán már csak annyit hallottam, hogy valaki a nevemet ordibálja.
- Ellie! Ellie! – kiáltotta barátnőm, mire én is észrevettem. Felém futott. Mire észbekaptam, már elért hozzám és tiszta erőből magához szorított.
- Nem… kapok… levegőt! – préseltem ki magamból ezt a pár szót nagy nehezen.
- Jaj, bocsi! Csak annyira örülök, hogy látlak!
- Én is! Na, gyere ide! – és újra megöleltük egymást.
Nem tudom mennyi ideig álltunk így, de egyszer csak Kathyt hallottam meg.
- Khm! Bocsi! Sajnálom, hogy megzavarom ezt a meghitt pillanatot, de indulhatnátok! Mert addig én sem megyek sehová, amíg be nem szálltok a taxitokba! – hát igen! Az én menedzserem. Túlságosan aggódik értem és félt engem, de ez a dolga! Azért örülök, hogy itt van velem.
- Oké! Menjünk! Még úgyis lesz időnk beszélgetni! – mosolyogtam Audreyra.
Ezzel el is indultunk, bepakoltuk a taxiba a cuccaimat, bemondtuk az utcát és a házszámot és már úton is voltunk, leendő otthonom – legalábbis pár hétig – felé…
Már csak az utolsó doboz volt hátra, amikor Audrey kiabálni kezdett.
- Ellie! Telefon!! – üvöltötte teli torokból.
- Nyitva volt az ajtó! – közöltem vele, mikor kiértem hozzá a nappaliba.
- Ja! Bocsi, nem tudtam! Itt a telód!
- Semmi gond! Köszi!
- Háló?! – szóltam bele a készülékbe.
- Szia, drágám! Itt Kathy! Csak kíváncsi voltam meg vagytok-e!
- Persze, jól vagyunk! És te mit csinálsz éppen?
- Er… mármint a „titkos énekes” menedzserével folytatok megbeszélést!
- Óh! És, hogy haladtok?
- Jól! Már ki is találtuk a holnapi programotokat! Találkoztok egy étteremnél… aminek, majd elküldöm a nevét és a címét… na szóval, ott beszélgettek, megismerkedtek… és tiétek lesz az egész nap!
- Hát ez… öhm… csodás! És mi van, ha utálni fogjuk egymást, vagy ilyesmi? Akkor leléphetek előbb?
- Persze amennyiben a munkatársad is úgy véli, hogy jobb ha mész!
- Oké! Benne vagyok! Majd holnap felhívlak, ha hazaértem, hogy mi volt! Szia!
- Rendben! És sok szerencsét! Legyél kedves és add önmagad! Ne játsz el egy ócska dívát, mert akkor vége a karrierednek kisasszony! – mondta szigorúan. – Szia! – köszönt el, már kedvesen.
- Nos? – kérdezte érdeklődve Audrey.
- Holnap az énekessel fogok ebédelni és megismerjük egymást beszélgetünk, miénk lesz az egész nap! Hurrá! – ismételtem meg lehangoltan Kathy szavait.
- Na de, ezt miért mondod ilyen furcsán?
- Mert félek és nagyon izgulok! Ki tudja ki az! Meg egyáltalán, hogy egy olyan elszállt kis sztárocska, vagy normális?
- Nyugi! Nem lesz semmi gond! Meg fogod oldani!
- Köszi, hogy itt vagy nekem! És, hogy segítettél kipakolni! – mosolyogtam barátnőmre.
- Jól van, tudom, hogy imádsz! – mondta szem forgatva.
- Bizony! Pontosan így van! – mondtam, majd megöleltem.
- Oké! Akkor holnap este mindent megbeszélünk! Ennyi év alatt mindkettőnkkel sok minden történt, de most szerintem menjünk aludni! Mert, nem tudom te, hogy vagy vele, de én elfáradtam.
- Igazad van! És köszi, hogy ide költözhettem! Még ha ilyen kevés időre is!
- Ugyan! Nincs mit! – legyintett. – Jó éjt!
- Neked is! – mondtam majd elballagtam a szobámba.
Úgy döntöttem délelőtt fürdök le, úgyhogy átvettem a pizsomámat és bebújtam az ágyamba. Olyan jó érzés újra itt lenni Stockholmban! Már vártam a holnapot. Azt hiszem, az étteremhez gyalog megyek, mert kíváncsi vagyok mi minden változott. Viszont félek is ettől az énekestől. Remélem, azért kedves, vagy annak is örülnék, ha egyáltalán jófej lenne.
Azt hiszem a mai nap még semmi nem volt, az itt eltöltendő többi napomhoz képest!
- Ellie! Telefon!! – üvöltötte teli torokból.
- Nyitva volt az ajtó! – közöltem vele, mikor kiértem hozzá a nappaliba.
- Ja! Bocsi, nem tudtam! Itt a telód!
- Semmi gond! Köszi!
- Háló?! – szóltam bele a készülékbe.
- Szia, drágám! Itt Kathy! Csak kíváncsi voltam meg vagytok-e!
- Persze, jól vagyunk! És te mit csinálsz éppen?
- Er… mármint a „titkos énekes” menedzserével folytatok megbeszélést!
- Óh! És, hogy haladtok?
- Jól! Már ki is találtuk a holnapi programotokat! Találkoztok egy étteremnél… aminek, majd elküldöm a nevét és a címét… na szóval, ott beszélgettek, megismerkedtek… és tiétek lesz az egész nap!
- Hát ez… öhm… csodás! És mi van, ha utálni fogjuk egymást, vagy ilyesmi? Akkor leléphetek előbb?
- Persze amennyiben a munkatársad is úgy véli, hogy jobb ha mész!
- Oké! Benne vagyok! Majd holnap felhívlak, ha hazaértem, hogy mi volt! Szia!
- Rendben! És sok szerencsét! Legyél kedves és add önmagad! Ne játsz el egy ócska dívát, mert akkor vége a karrierednek kisasszony! – mondta szigorúan. – Szia! – köszönt el, már kedvesen.
- Nos? – kérdezte érdeklődve Audrey.
- Holnap az énekessel fogok ebédelni és megismerjük egymást beszélgetünk, miénk lesz az egész nap! Hurrá! – ismételtem meg lehangoltan Kathy szavait.
- Na de, ezt miért mondod ilyen furcsán?
- Mert félek és nagyon izgulok! Ki tudja ki az! Meg egyáltalán, hogy egy olyan elszállt kis sztárocska, vagy normális?
- Nyugi! Nem lesz semmi gond! Meg fogod oldani!
- Köszi, hogy itt vagy nekem! És, hogy segítettél kipakolni! – mosolyogtam barátnőmre.
- Jól van, tudom, hogy imádsz! – mondta szem forgatva.
- Bizony! Pontosan így van! – mondtam, majd megöleltem.
- Oké! Akkor holnap este mindent megbeszélünk! Ennyi év alatt mindkettőnkkel sok minden történt, de most szerintem menjünk aludni! Mert, nem tudom te, hogy vagy vele, de én elfáradtam.
- Igazad van! És köszi, hogy ide költözhettem! Még ha ilyen kevés időre is!
- Ugyan! Nincs mit! – legyintett. – Jó éjt!
- Neked is! – mondtam majd elballagtam a szobámba.
Úgy döntöttem délelőtt fürdök le, úgyhogy átvettem a pizsomámat és bebújtam az ágyamba. Olyan jó érzés újra itt lenni Stockholmban! Már vártam a holnapot. Azt hiszem, az étteremhez gyalog megyek, mert kíváncsi vagyok mi minden változott. Viszont félek is ettől az énekestől. Remélem, azért kedves, vagy annak is örülnék, ha egyáltalán jófej lenne.
Azt hiszem a mai nap még semmi nem volt, az itt eltöltendő többi napomhoz képest!
Másnap reggel korán keltem, így egyből a fürdőbe mentem. Megengedtem a vizet és csak álltam alatta néhány percig, hogy levezessem a feszültség egy részét, ami bennem van, a mai nap miatt.
Mikor kiléptem a zuhanyzóból hideg levegő csapta meg vizes testemet, ezért gyorsan magam köré tekertem a törülközőmet.
A tükör elé léptem, gyorsan felgumiztam a hajam, feltettem az alapsminkemet, majd kihúztam a hajamból az azt összetartó gumit, kifésültem, majd eligazítottam úgy, hogy rendesen álljon.
Visszatérve a szobámba egyből a szekrényem felé indultam. Kivettem a fekete csőgyatyámat, a szintén fekete sapkám és egy mintás fehér pólót.
Megnéztem a telefonomat, amit este lenémítottam, és érdelklődve nyitottam meg Kathy üzenetét, amelyben az étterem honlétéről kaptam felvilágosítást.
Mikor kimentem a konyhába Audrey már ott kávévgatott, az egyik bárszéken ülve.
- Jó reggelt dalos pacsirta!
- Neked is! – üdvözöltem én is, mosolyogva. – Nem tudod hol van ez az utca? Mert gyalog szeretnék menni!
- Azt hiszem jobb, ha taxiba ülsz! Mert hideg van kint!
- Igazad van! Majd máskor sétálok! Na mentem szia! – mondtam, miközben felvettem a fekete bőrdzsekimet.
- Szia!
Kiléptem az utcára és hívtam egy taxit, amibe már félve szálltam be.
Azt hiszem ez még semmi nem volt...
Mikor kiléptem a zuhanyzóból hideg levegő csapta meg vizes testemet, ezért gyorsan magam köré tekertem a törülközőmet.
A tükör elé léptem, gyorsan felgumiztam a hajam, feltettem az alapsminkemet, majd kihúztam a hajamból az azt összetartó gumit, kifésültem, majd eligazítottam úgy, hogy rendesen álljon.
Visszatérve a szobámba egyből a szekrényem felé indultam. Kivettem a fekete csőgyatyámat, a szintén fekete sapkám és egy mintás fehér pólót.
Megnéztem a telefonomat, amit este lenémítottam, és érdelklődve nyitottam meg Kathy üzenetét, amelyben az étterem honlétéről kaptam felvilágosítást.
Mikor kimentem a konyhába Audrey már ott kávévgatott, az egyik bárszéken ülve.
- Jó reggelt dalos pacsirta!
- Neked is! – üdvözöltem én is, mosolyogva. – Nem tudod hol van ez az utca? Mert gyalog szeretnék menni!
- Azt hiszem jobb, ha taxiba ülsz! Mert hideg van kint!
- Igazad van! Majd máskor sétálok! Na mentem szia! – mondtam, miközben felvettem a fekete bőrdzsekimet.
- Szia!
Kiléptem az utcára és hívtam egy taxit, amibe már félve szálltam be.
Azt hiszem ez még semmi nem volt...
_____________________________________________
Zoey : Szia! Örülök, hogy tetszik! Siettem, ahogy tudtam! És de komolyan kérdeztem! :P :D Puszi: Eszti;)
Brigikeee : Szia! Köszi! És eltaláltad! :D Puszi: Eszti;)
