3. Fejezet ~ Deneters? - Saade?

Sziasztok! Itt a harmadik is! Remélem tetszeni fog! Várom a komikat! :)
Üdv : E.S.zti;)

~Eric~
Reggel korán, már hatkor ébren voltam. Elég furán éreztem magam, hogy ki lesz az a bizonyos énekes, aki az elő zenekarom lesz, hiszen ma fogok vele találkozni először.
Első utam a fürdőszobába vezetett, ahol „gyorsan” letusoltam, megcsináltam a hajamat, majd a konyhába mentem. Ettem egy kis rántottát, ittam egy pohár teát.
A szobámba érve egyből a szekrényemhez léptem, ahonnan kivettem egy fehér pólót, egy fekete pulcsit, a kedvenc fekete gatyámat, és végül felkaptam egy kalapot, majd az előszobában felvettem a piros cipőmet, és kiléptem az utcára. Hideg szél csapott meg, de már megszoktam, így egyáltalán nem is fáztam az étterem felé menet, hisz’ sétáltam.

Mikor oda értem a megbeszélt helyhez, úgy döntöttem kint várom meg az illetőt. Mert nem biztos, hogy ebbe az étterembe viszem, attól függ, hogy milyen ez a bizonyos személy. Jó lenne, ha legalább annyit tudnák fiú-e, vagy lány. Nekem ebbe túl sok a titokzatosság!
Elővettem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő. Már dél volt, ezek szerint jól elrepült az idő a sétálással. Még mindig a telefonomat néztem, amikor valaki belém jött.
- Hey!  Nem tudsz vigyázni?
- Bocsi! Nem figyeltem! – motyogta. Mikor felnézett rám, valamin nagyon elkezdte törni a fejét.
Olyan ismerős volt az arca, végig néztem rajta, majd a pillantásom megakadt a medálján. Egy bagoly volt rajta, pont ugyan ilyet adtam régebben az egyik barátomnak, aki mellesleg lány volt.
Tekintetemet újra az arcára vetettem. Uram isten! Ez nem lehet…
- Ellie? Ellie Deneters?
- Ühm! Te pedig… Jézusom! Csak nem Eric? Eric Saade? Az oviból? – mosolygott rám.
Jól megnéztem az arcát. Felnőtt ő is sokkal szebb most, mint az oviban volt, de ez általában így szokott lenni. Már nincs fogszabályzója és szemüvege, viszont gyönyörű barna a szeme.
Csak most tűnt föl, hogy ő is olyan elvarázsoltan néz rám, mint én őrá.
- Igen! – mosolyogtam vissza a lányra. - Mit szólnál, ha elmennénk ebédelni és mindent megbeszélnénk? Lemondom a programom!- közöltem, majd írtam Samnek egy SMSt, hogy mondja le a kis találkámat, mert közbe jött valami.
- Ó! Miattam nem kell! – szabadkozott.
- Dehogynem! Olyan jó érzés régi barátokkal találkozni!
- Hát jó! Akkor én is lemondom a programomat! – mosolygott.

~Ellie~
Amint ezt kimondtam, azonnal írtam Kathynek egy SMSt, hogy nem fog menni ez a mai ebédes találka, mert közbejött valami.
Majd elindultam az étterem bejárata felé.
- Nem! Nem! Nem oda megyünk! – mutatott Eric az étteremre.
- Hát akkor hová? – kérdeztem érdeklődve.
- Meglepetés! – mosolygott rám, kivillantva fehér fogsorát.
Na, ettől majdnem elájultam!
- Nem Ellie! Ő csak barát és munkatárs semmi több vegyél vissza! Nem pasizni jöttél ide, hanem énekelni! – szóltam magamra, de persze nem hangosan.
- Oké! Akkor menjünk!
- Rendben gyere, erre megyünk! – mutatta az utat.
Az első pár lépést csendben tettük meg. Bár annyi kérdésem volt! De nem akartam feltenni őket, szerettem volna, ha nem nekem kell kezdenem a beszélgetést, de mivel Eric se szólalt meg, kénytelen voltam.
- Amúgy mi van veled, hogy vagy? – kezdtem.
Basszus Ellie! Ennél gagyibb kérdést fel se tehettél volna!- ripakodtam magamra újra. Úgy tűnik szokásommá fog válni, hogy magammal beszélgetek.
- Én meg vagyok, köszi. Énekelgetek, turnézgatok, táncolok. És te?
Erre megcsörrent a telefonja.
- Bocsi! – mondta, mire én csak legyintettem.
- Szia, Sam!- szünet. - Nem! Nem fog menni találkoztam egy régi barátommal! – újabb szünet. – De engem meg érdekel, úgyhogy mond meg a menedzserének, hogy átteszem holnapra. – megint el hallgatott, közben zavart arcát figyeltem. – Ellie! – most rövidebb szünet következett. – Ellie Deneters! – mondta sóhajtva, majd lenézett rám egy bocsánatkérő mosoly kíséretében, erre pedig megint csak legyintettem. – Köszi, Sam! És felhívom, amint átküldted a számát! Szia! –azzal le is tette.
- Bocsi csak ez a… inkább hagyjuk! – láttam rajta, hogy elég szarul érzi magát, úgyhogy megpróbáltam elterelni a figyelmét.
- Semmi gond! Gyere, menjünk inkább! – javasoltam egy mosoly kíséretében, majd kézen fogtam. Erre az ösztönös mozdulatra én se számítottam, de ellágyult az arca és látszott rajta, hogy megnyugodott, úgyhogy nem húztam el a kezem.
Egy sípolt a telefonja és máris megnézte.
- Bocsi, de megint telefonálnom kell! Csak egy perc! – ezzel a mozdulattal kihúzta kezét az enyémből, majd a füléhez emelte a készüléket.
Megcsörrent a telefonom, mire Eric szembe fordult velem.
- Háló! – szóltam bele, tartva Ericcel a szemkontaktust.
- Szia, Ellie! – suttogta, ahogy a telefonálóm is.
Na, ezen nagyot néztem még szám is nyitva maradt, ő meg csak egyre közeledett felém, majd megfogta a kezem.
- Szóval te vagy a titkos kis előzenekarom! – mosolygott, miközben a kezünket lóbálta.
- Ööö… te vagy a híres svéd énekes! – suttogtam, mert összezavarodtam. – Most akkor mi van?
- Te vagy az előzenekarom, a Made of pop turném alkalmával! – örvendezett.
- Na ne! Ez most komoly? – húzódott mosolyra az én szám is.
Örültem, hogy egy olyan emberrel fogok együtt dolgozni, akit ismerek.
- Igen! – mosolygott, mint a vadalma. – De gyere, menjünk ebédelni, mert gondolom, nem csak én vagyok éhes!
- Ahogy mondod!
Kihúzott a zsebéből egy napszemüveget, majd fekrakta.
- Ez minek?
- Drágám, látom te még nem vagy, olyan híres, mint én! De ne aggódj! Pár hónap is elég, hogy az légy! Amúgy meg nem akarom, hogy megzavarjanak minket! Mert gondolom, mindkettőnknek van sok mesélni valója! Tudod, szeretem a rajongóimat, hiszen nélkülük sehol se lennék! Csak néhányan elég rámenősek, és ha meglátnak, egy lánnyal egyből azt hiszik, hogy a barátnőm és annak lehet, hogy nem lenne jó vége, mert elég szó kimondóak egyesek! - magyarázta
- Értem! Akkor inkább maradjon rajtad a szemüveg! – mondta, mire azonnal feltette, de a kezemet egy percre sem engedte el. Ez jól esett. Ellie! Tudom, tudom nincs pasizás csak barát, amúgy is úgy gondoltam azt hiszem…

- Ez most komoly? – kérdeztem a McDonald’s előtt állva, amikor már a röhögő görcs kerülgetett. Hát igen! Régi szép emlékek!
- Igen, na gyere! Siessünk, hátha van még a sarokba az ablak mellett hely! – kacsintott rám.
Nem hiszem, hogy még mindig emlékszik hol szoktunk régebben ülni mindig. Azaz asztal volt a törzshelyünk úgymond.
Bementünk.
- Ülj le még szabad az a hely, majd én viszem a kaját!
- Meg sem kérdezed, hogy mit szeretnék enni?
- Nem! Mert ez is a meglepetés része! – mondta mire kiöltöttem rá a nyelvemet, Eric meg csak röhögött rajtam.
Hátra mentem az asztalhoz és körbe néztem, ha Eric velem szemben ül le, akkor senki sem fogja látni.
Mikor végeztem a terepszemlével megcsörrent a telefonom. Audrey volt az.
- Szia Audrey! Mi a helyzet otthon? – tettem fel az első kérdést az ablakon kilesegetve.
- Semmi különös! De inkább te mesélj! Találkoztál már az énekessel? – kérdezte és éreztem a hangjában a nagy izgalmat.
- Igen!
- És ki az? Mi a neve? Hogy néz ki? Tényleg jól énekel? Normális? Vagy inkább nagyképű? Egyáltalán fiú vagy lány?
- Nyugi Audrey! Fiú, nem tudom még, hogy hogy énekel, normális és inkább kedvesnek mondanám, nem tagadom, jól néz ki. És a neve…- húztam a barátnőm agyát egy kis hatásszünettel.
- Na mondd már!! Légyszi! Már annyira izgulok ki az?? – itt már szinte üvöltett a telefonba.
- Eric Saade! – mondtam halkan, mire becsuktam a szemem, mert, ahogy kimondtam barátnőm máris hangosat sikoltott.
- Nyugi! Audrey! Mi vagy te valami őrült rajongó? – kérdeztem nevetve, és még mindig az utcát lestem.
- Háát… valami olyasmi! De ne aggódj, ha majd találkozok vele, akkor nem leszek ilyen! Legalábbis megpróbálok ne m ilyen lenni!
- Oké! Vigyázz magadra! Most leteszem! Szia!
- Szia!
Miután kinyomtam és eltettem a telefonomat a zsebembe, akkor vettem észre, hogy Eric velem szemben ül.
- Szóval van egy őrült rajongóm, aki a barátnőd? És amúgy jól nézek ki?
…

To be continued…____________________

Íme Eric cipője! Ilyet szeretne mindenki! Igaz? ;D

________________________________________________
Zoey: Szia! Örülök hogy az előző is tetszett! Üdv: Eszti;)

2. fejezet ~ Ez még semmi!

Sziasztok! Íme a második fejezet! Remélem tetszeni fog! :)

Várom a komikat! :D

És az előzőekre a fejezet végén válszolok! :)

Puszi: E.S.zti;)

 

- Ellie! Ellie! Ébredj, drágám! Megérkeztünk! – rázott fel álmomból Kathy.
Mi is lenne velem a drága menedzserem nélkül!
- Kelek már! – suttogtam, majd nagy nehezen kinyitottam a szemem.
Soha életemben nem keltem fel ilyen könnyen, de minél hamarabb Stockholmban szerettem volna lenni, megölelni Audreyt, ismerős utcákon futni és talán pár régi barátommal is összefutok…

Végre leszállt a gép és már a reptér várakozójában próbáltuk meg keresni Audreyt. Körbe- körbe néztem, de nem láttam sehol, végig vizslattam a szememmel a várakozók sorát, aztán már csak annyit hallottam, hogy valaki a nevemet ordibálja.
- Ellie! Ellie! – kiáltotta barátnőm, mire én is észrevettem. Felém futott. Mire észbekaptam, már elért hozzám és tiszta erőből magához szorított.
- Nem… kapok… levegőt! – préseltem ki magamból ezt a pár szót nagy nehezen.
- Jaj, bocsi! Csak annyira örülök, hogy látlak!
- Én is! Na, gyere ide! – és újra megöleltük egymást.
Nem tudom mennyi ideig álltunk így, de egyszer csak Kathyt hallottam meg.
- Khm! Bocsi! Sajnálom, hogy megzavarom ezt a meghitt pillanatot, de indulhatnátok! Mert addig én sem megyek sehová, amíg be nem szálltok a taxitokba! – hát igen! Az én menedzserem. Túlságosan aggódik értem és félt engem, de ez a dolga! Azért örülök, hogy itt van velem.
- Oké! Menjünk! Még úgyis lesz időnk beszélgetni! – mosolyogtam Audreyra.
Ezzel el is indultunk, bepakoltuk a taxiba a cuccaimat, bemondtuk az utcát és a házszámot és már úton is voltunk, leendő otthonom – legalábbis pár hétig – felé…

Már csak az utolsó doboz volt hátra, amikor Audrey kiabálni kezdett.
- Ellie! Telefon!! – üvöltötte teli torokból.
- Nyitva volt az ajtó! – közöltem vele, mikor kiértem hozzá a nappaliba.
- Ja! Bocsi, nem tudtam! Itt a telód!
- Semmi gond! Köszi!
- Háló?! – szóltam bele a készülékbe.
- Szia, drágám! Itt Kathy! Csak kíváncsi voltam meg vagytok-e!
- Persze, jól vagyunk! És te mit csinálsz éppen?
- Er… mármint a „titkos énekes” menedzserével folytatok megbeszélést!
- Óh! És, hogy haladtok?
- Jól! Már ki is találtuk a holnapi programotokat! Találkoztok egy étteremnél… aminek, majd elküldöm a nevét és a címét… na szóval, ott beszélgettek, megismerkedtek… és tiétek lesz az egész nap!
- Hát ez… öhm… csodás! És mi van, ha utálni fogjuk egymást, vagy ilyesmi? Akkor leléphetek előbb?
- Persze amennyiben a munkatársad is úgy véli, hogy jobb ha mész!
- Oké! Benne vagyok! Majd holnap felhívlak, ha hazaértem, hogy mi volt! Szia!
- Rendben! És sok szerencsét! Legyél kedves és add önmagad! Ne játsz el egy ócska dívát, mert akkor vége a karrierednek kisasszony! – mondta szigorúan. – Szia! – köszönt el, már kedvesen.
- Nos? – kérdezte érdeklődve Audrey.
- Holnap az énekessel fogok ebédelni és megismerjük egymást beszélgetünk, miénk lesz az egész nap! Hurrá! – ismételtem meg lehangoltan Kathy szavait.
- Na de, ezt miért mondod ilyen furcsán?
- Mert félek és nagyon izgulok! Ki tudja ki az! Meg egyáltalán, hogy egy olyan elszállt kis sztárocska, vagy normális?
- Nyugi! Nem lesz semmi gond! Meg fogod oldani!
- Köszi, hogy itt vagy nekem! És, hogy segítettél kipakolni! – mosolyogtam barátnőmre.
- Jól van, tudom, hogy imádsz! – mondta szem forgatva.
- Bizony! Pontosan így van! – mondtam, majd megöleltem.
- Oké! Akkor holnap este mindent megbeszélünk! Ennyi év alatt mindkettőnkkel sok minden történt, de most szerintem menjünk aludni! Mert, nem tudom te, hogy vagy vele, de én elfáradtam.
- Igazad van! És köszi, hogy ide költözhettem! Még ha ilyen kevés időre is!
- Ugyan! Nincs mit! – legyintett. – Jó éjt!
- Neked is! – mondtam majd elballagtam a szobámba.
Úgy döntöttem délelőtt fürdök le, úgyhogy átvettem a pizsomámat és bebújtam az ágyamba. Olyan jó érzés újra itt lenni Stockholmban! Már vártam a holnapot. Azt hiszem, az étteremhez gyalog megyek, mert kíváncsi vagyok mi minden változott. Viszont félek is ettől az énekestől. Remélem, azért kedves, vagy annak is örülnék, ha egyáltalán jófej lenne.
Azt hiszem a mai nap még semmi nem volt, az itt eltöltendő többi napomhoz képest!

Másnap reggel korán keltem, így egyből a fürdőbe mentem. Megengedtem a vizet és csak álltam alatta néhány percig, hogy levezessem a feszültség egy részét, ami bennem van, a mai nap miatt.
Mikor kiléptem a zuhanyzóból hideg levegő csapta meg vizes testemet, ezért gyorsan magam köré tekertem a törülközőmet.
A tükör elé léptem, gyorsan felgumiztam a hajam, feltettem az alapsminkemet, majd kihúztam a hajamból az azt összetartó gumit, kifésültem, majd eligazítottam úgy, hogy rendesen álljon.
Visszatérve a szobámba egyből a szekrényem felé indultam. Kivettem a fekete csőgyatyámat, a szintén fekete sapkám és egy mintás fehér pólót.
Megnéztem a telefonomat, amit este lenémítottam, és érdelklődve nyitottam meg Kathy üzenetét, amelyben az étterem honlétéről kaptam felvilágosítást.
Mikor kimentem a konyhába Audrey már ott kávévgatott, az egyik bárszéken ülve.
- Jó reggelt dalos pacsirta!
- Neked is! – üdvözöltem én is, mosolyogva. – Nem tudod hol van ez az utca? Mert gyalog szeretnék menni!
- Azt hiszem jobb, ha taxiba ülsz! Mert hideg van kint!
- Igazad van! Majd máskor sétálok! Na mentem szia! – mondtam, miközben felvettem a fekete bőrdzsekimet.
- Szia!
Kiléptem az utcára és hívtam egy taxit, amibe már félve szálltam be.
Azt hiszem ez még semmi nem volt...

_____________________________________________

Zoey : Szia! Örülök, hogy tetszik! Siettem, ahogy tudtam! És de komolyan kérdeztem! :P :D Puszi: Eszti;)
Brigikeee : Szia! Köszi! És eltaláltad! :D Puszi: Eszti;)

Bevezetés/ 1. fejezet ~ Az út

Sziasztok itt az úl blog! REmélem tetszeni fog ez a kis bevezető rész! :)

amúgy a többi fejezet hosszab lesz, de gondoltam bevezetésnek ennyit írok!:)

Várom a véleményeket! :)

Puszi: E.S.zti;)

A nevem Ellie Deneters, Angliában, Birminghamben élek. Egy hónapja kezdtem énekelni, szóval a karrierem még nagyon az elején tart. Éppen ezért a menedzserem, Kathy Brown, megszervezte nekem, hogy egy híres énekes előzenekara legyek egy turnén. A gond csak az, hogy nem tudom kiről van szó, lehet, hogy nem is ismerem, de hát ki tudja…
- Ugyan, drágám! Ne csináld már, csak a legfontosabb cuccaidat hozd magaddal! De ha lehet melegebb ruhákat is hozz! – adta ki az utasítást Kathy. – És ne nyavalyogj! Mondtam már, hogy meglepi lesz, hogy hova megyünk és ki lesz azaz énekes akihez társulsz a turné során!
- Rendben! De siessünk! Én már kész vagyok!
- Oké, Ellie! Akkor irány a kocsi!
Természetesen én cipeltem le egyedül a cuccaimat, mert anyuék nem voltak otthon, Kathy meg a taxiban ült.
- Kész vagy elhagyni az országot drágám? – kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.

-Igen! Csak mennyünk már! – ismételtem újra meg újra ezt a mondatot.
Már nagyon izgultam, de végre kiértünk a reptérre.
- Az a miénk gyere! – mondta Kathy, majd nagy lendülettel elindult.
Örültem, hogy a két guruló bőröndömet hoztam magammal.
Mikor leültünk a helyünkre elővettem az IPodomat és rádugtam a fülhallgatómat. Már épp elindítottam volna az első számot, amikor megszólalt a hangos bemondó.
-Kérem kapcsolják be öveiket! Hamarosan felszáll Stockholmba tartó gépünk!- Stockholm! – suttogtam.
- Igen! Örülsz ugye? Mert tudom, hogy ott születtél és a gyerek korodat is ott töltötted! Vagy ez volt, vagy Párizs! De gondoltam ennek jobban fogsz örülni!Jól vagy drágám? – kérdezte, mert még mindig magma elé bámultam tátott szájjal.
Aztán feleszméltem, Stockholm! Stockholm! Stockholm! Ez az! Azta!! Stockholm! Már annyira hiányzott! Jó lesz vissza térni!
- Köszi, köszi, köszi, köszi!! Imádlak! – Borultam Kathy nyakába.
- Tudom! De megfulladok! – nevetett, mire elengedtem és együtt nevettünk.
- Viszont azt még nem árulom el ki less az énekes! De van még egy jó hírem! Mikor oda érünk egy barátnőd fog ott várni minket, és amíg Stockholmban vagyunk nála fogsz lakni!
- Régi barátnőm? És svéd? Akkor Audrey! – lelkendeztem, ennél job már nem is lehetne.
- Pontosan!
Itt abba maradt a beszélgetésünk, mert az örömtől nem tudtam megszólalni, ezért elindítottam a zenét és azon gondolkoztam vajon ki lehet a titkos énekes!? _____________________________________________
Na mit gondoltok ki lesz a titkos énekes? :D