7. fejezet ~ Elmélkedés

Sziasztok! Itt a 7. fejezet! Ahogy ígértem téli sznetben bepótolom az elmaradásaimat a fejezetekkel kapcsolatban!
Jó olvasást! És várom a komikat! :)
Üdv: E.S.zti;)

KI A BARÁT?
...aki több mint más...
...aki figyel rád...
...aki törődik veled...
...aki kedvel, szeret...
...aki hibáidat javítani próbálja...
...aki megért, elfogad...
...aki megbocsát...
...aki szeret...
♥

Egy nappal később…

~Eric~
Éppen a próbaterembe léptem be reménykedve, hogy nincs ott senki. És igazam is lett, bár alapból tudhattam volna mivel reggel nyolc óra volt, és ilyenkor mindenki aludt. Mondjuk, igazából nem is csodálkozom mivel a tegnapi este eléggé sokáig tartott.
Leültem a sarokba az egyik ablakkal szembe és visszaidéztem a tegnapi Üdvözlő estnek indult karaoke partit.


Miután kivágtattam az utcára hatalmas lépésekkel átszeltem az épülethez tartózó parkolót, felhúztam a csuklyámat és elindult a nagy világba.
Körülbelül negyedóra múlva hallottam, ahogy Alex lihegve a nevemet kiáltozza.
- Eric, várj!
- Mégis mire? – vágtam oda foghegyről ezt a két szót.
- Mondanom kell valamit, mielőtt eltűnsz! – mondta halál komoly hangon, mire megfordultam.
- Hallgatlak!
- Szóval először is tudnod kell két dolgot! Először is, te talán még nem vetted észre, de amikor tegnap eljöttetek próbára,, akkor találkoztam először Ellievel. Kíváncsi lettem, mikor közöltétek, hogy már régóta barátok vagytok. Így hát, amikor elmentél kávéért elkezdtem vele beszélgetni. Amúgy ezt már elakartam mesélni délután, de olyan ideges voltál, hogy úgy döntöttem csak akkor szólók, ha eljön az ideje. És az most van. Szóval kérdezgettem Elliet, hogy mióta ismer téged meg ilyenek, aztán nem emlékszem, hogy ez minek kapcsán jött ide, de azt mondta… idézem: „ Ericcel már régóta barátok vagyunk, úgy tekintek rá mint a bátyámra és annyira is szeretem” Itt szünetet hagyott, szerintem valamit nem akart elmondani, de aztán folytatta” Szóval Ericet családtagomnak tekintem és nem is tudom mi lenne velem, ha elveszíteném” Gondoltam ezt jobb ha tudod! – na most aztán totál összezavarodtam, akkor most mi van?
-  Ez túl sok info volt egyszerre, de majd átgondolom később. Nem azt mondtad, hogy két dolog van?
- A másik pedig az, hogy mindenképpen vissza kéne jönnöd, mert Ellie véleményem szerint már a kiakadás szélén áll! Kthy próbálta elterelni a figyelmét, de nem sikerült, mivel folyamatosan az ajtót bámulja. Érted Eric? Sokat jelentesz neki, még ha most nem is úgy ahogy te szeretnéd, de akkor is. Légyszi, gyere vissza. Fejezzük már be rendesen ezt az estét. Például karaokizhatnánk! Amúgy meg Justin aggódik Elliért, és amúgy jó fej gyerek. Meg kéne ismerned! – mosolygott.
- Talán majd egyszer! – nem tudom miért, de hirtelen jó kedvem támadt. – Na, menjünk vissza! Mit állunk itt kinn a hidegben?
Erre elmosolyodott.
Mikor beléptünk az előtérbe hirtelen megcsapott egy meleg fuvallat, ami nagyon jól esett, majd beléptünk a terembe, ahol mindenhonnan megkönnyebbült sóhajokat hallottam.
Aztán egyszer csak azt éreztem, hogy valaki belém csapódik és megölel. Ellie volt az.
- Sajnálom! – suttogta megbánással és megkönnyebbüléssel a hangjában, miközben arcát a nyakamba fúrta.
- Nem a te hibád! Csak rossz napom volt!
- Khm – köhögött Justin, mire Ellie ránézett.
- Ja tényleg! Bocsi! – mondta, mintha elfelejtetett volna valamit. – Eric, ő itt Justin – mutatott a srácra, aki a kezét nyújtott, majd egy erőltetett mosoly kíséretében meg is ráztam. – Justin, ő pedig Eric.
- Most, hogy visszatalált az elveszett báránykánk kezdhetnénk is a karaokit! – mondta Alex a mikrofonba. – De ki kezdje? Mit szólnátok egy duetthez?
- Eric, Ellie! Tietek a színpad! – kapcsolódott be Sam is.
- Gyere, menjünk! – mondta Ellie, majd kézen ragadott és felhúzott a mikrofonhoz. – És mit énekeljünk? – fordult barátnőm a közönségünkhöz.
- Mit szólnátok Robbie Williams és Gary Barlow közös számához? – mosolygott ránk Justin.
- Ismered? – kérdezte Ellie tőlem.
- Persze! De úgyis ki lesz írva a szöveg. Ott szembe a falon látod azt a hatalmas plazma tévét? – mutattam a szemközti falra, mire Ellie csak bólintott. – Ott van melletted egy kis billentyűzet, abba pötyögd be a szám címét és előadóját, aztán nyomj egy ENTERt és már el is indul a szám. – folytattam, miközben Ellie csinálta, amit mondtam.
- Oké! – mondta, mikor meghallottuk az első akkordokat és már énekeltük is.
Egyszerűen csodálatos volt, most hallottam először Ellie hangját és majdnem tátott szájjal bámultam rá mikor elkezdte énekelni az ő részét, aztán mikor rám került a sor láttam, hogy is úgy érez, mint ahogy az előbb én is.
Mintha eltűnt volna körülünk minden, szemben álltunk és egymásnak énekeltük a számot, ez még nagyobb hatást tett rá a produkciónkra, mert mikor befejeztük mindenki állva tapsolt és fütyült, mi pedig csak mosolyogtunk.
- Most Alex jön! - szóltam bele a mikrofonba. – Aki elénekli nekünk a Popular című számot! – szórakoztam, mire mindenki elkezdett röhögni, csak Ellie és Justin nézett értetlenül.
Alex felpattant mellém a színpadra.
- Mi lenne, ha te énekelnél én meg táncolnék? – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Nekem nyolc! – mondtam, majd beírtam a szám címét és előadóját és el is indultak az ismerős dallamok.
Alex belekezdett és én is táncoltam vele, majd jött az éneklés. Nagyon jól sikerült a produkciónk. Ezt is hatalmas taps vihar követte.
- Egy kis előgyakorlás? – kérdezte Audrey, mire én csak bólogattam.
- Szép volt, haver! – pacsiztunk egyet Alexel.
- Most én jövök! - állt fel Kevin. – Remélem mindenki hozott füldugót.
- Na, és mi szépet hallunk tőled, drága Kevin? – kérdezte Alex.
- Bruno Mars, Lazy song – közölte ünnepélyesen Kevin, majd belekezdett.
Nagyon vékony hangon énekelt, már ha ezt annak lehet nevezni.
- Köszönjük szépen Kevin, ezt a kis fül fájást! Am nem volt, olyan rossz! – mondtam a haveromnak, mire az megforgatta a szemét.
Így ment tovább az este. Mindenki énekelt valamit, volt akin szórakoztunk és viccelődtünk egy csomó ideig. Egyedül Justin nem énekelt, amin csodálkoztam. De nem fogja megúszni egyszer, majd úgyis énekelnie kell.
Ellie és Justin ment el legelőször, azzal a kifogással, hogy már fáradtak.
Végül is nem is volt rossz, sőt kifejezetten élveztem ezt a karaokis dolgot.


Elmélkedésemből a nyílódó ajtó hangja zavart meg, de nem bántam, mert végre megérkeztek a többiek és elkezdhettük végre a próbát.
- Csá haver! Mizu? – köszöntött Alex elsőként.
- Semmi! Veled?
- Szintúgy! Milyen izgalmas életünk van nem? – mondta már előttem állva, mire én is felkeltem.
- Ahogy mondod! – mosolyogtam rá.
Aztán belépett az ajtón Ellie és Kevin is, akik épp valamin vitatkoztak.
- De mondom, hogy az! – mosolygott barátnőm a haveromra.
- Nem nézetem volna ki belőle! Majd Youtobe – on utána nézek.
- Jó, de ne az első számait nézd meg! Nem mintha azok nem lennének jók, de akkor még ilyen kisfiús hangja volt. A Prayt hallgasd meg!
- Sziasztok! – szakítottam félbe őket.
- Jé, szia Eric! – köszöntöttek egyszerre meglepődötten, mintha nem is tudták volna, hogy itt vagyok.
- Mi lenne, ha átöltöznénk és elkezdenénk? – kérdezte Alex.
- Oké! – mondták megint egyszerre, majd egymásra néztek és elröhögték magukat.
- Hol van az öltöző? – kérdezte Ellie rám nézve.
- Itt - mutattam a mellettem levő egyik ajtóra. – A mellette levő ajtó, pedig a fiúké. – magyaráztam Neki.
- Oké!  - mondta, majd benyitott.
Hirtelen megtorpant, felkapcsolta a villanyt.
- Aztán rendesen öltözz fel! – szólt utána Alex, mire Ellie rákacsintott és bement az öltözőbe, ahogy a fiúk is.
Amíg öltöztek én betettem a CD-t és elkezdtem énekelni.
- Jól áll! – hallottam meg Alex hangját az öltözők felől.
Éppen Elliet mérték végig, majd Kevin is bólintott.
Ekkor esett le, hogy mit néznek rajta ennyire.

~Ellie~
Gyorsan felvettem egy szürke melegítőalsót és az Eric Saadés pólót, amit ma láttam meg ide fele jövet és gondoltam kicsit feldobom Eric kedvét.
Mikor kiléptem az ajtón láttam, hogy Eric a hűtőnek támaszkodva énekel egy számot, ami épp a CD lejátszón ment, majd észrevettem az engem méregető két táncost.
- Jól áll! - jegyezte meg Alex, aki már tudta, hogy ezt fogom viselni, mert mikor jöttem összefutottam velük és együtt jöttünk tovább.
Majd Eric felé néztem, aki eközben észrevette, hogy már átöltöztünk és a pólóm láttán mosolygott, mint a vadalma.

_____________________________________________________
Zoey: Ezt is és az előző komidat is köszönöm! :)
Hálás vagyok és nagyon jól esik, hogy mindig írsz valamit! :)
Üdv: E.S.zti;)

6. fejezet ~ Meglepetés!

Szisztok itt a 6. fejezet is! Bocsi a késésért!

Jó olvasást! Várom a komikat! :)

Üdv: E.S.zti;)

U.i.: az előzőhöz irt komihoz csak később válaszolok.

- Tessék? Mi van velem? – sétált be Ellie is az ajtón, mire leesett az állam. Gyönyörű volt, mint mindig, de ez a ruha, ami rajta volt kiemelte karcsú alakját és szépen volt kisminkelve is.
Remélem jól sikerül az este…

Nincs az az ember, aki képes volna hazudni, vagy eltitkolni az érzéseit úgy,hogy közben a másik szemébe néz, és nincs az a nő, aki ne tudna olvasni egy szerelmes férfi szemében, még akkor is, ha ez a szerelem lehetetlennek tűnik,és a legrosszabb helyen,a legrosszabb időben tör a felszínre. ♥

- Semmi! Csak… ööö… éppen arról beszélgettünk, hogy… ööö… reméljük, hogy tetszeni fog ez kis Üdvölő est! – fejezte be gyorsan a mondatot Alex.
- Köszi, hogy nem mondtad el! – súgtam oda neki.
- Most nem szóltam, de neked minél hamarabb kéne, mielőtt elúszik az esélyed! – súgott vissza, mikor megfordult, így senki sem hallhatta vagy láthatta.
Igaza van, ha most nem lépek lehet, hogy legközelebb már nem lesz esélyem négyszemközt beszélni Vele. És mi van akkor, ha találkozik egy másik sráccal - aki sokkal helyesebb, mint én - és bele szeret és összeházasodnak???
Jézusom! Most már elismerem, hogy képes vagyok mindent túl reagálni és idegeskedni, de akkor is, én szeretem Őt és nem hagyom, hogy bárki elvegye tőlem.
- Eric! – szólt Ellie visszarántva a valóságba.
- Igen?
- Jól vagy? Olyan nyugtalannak látszol! – nézett rám aggodalmas tekintettel.
Ó! Szóval aggódik értem. Ez jó jel.
Eric! Ne bízd nagyon el magad, mert ha nem jön össze, akkor így csak rosszabb lesz!
Fogd be! Én is eltudom döntetni, hogy mit akarok csinálni. Ne szólj bele!
Szuper már magammal beszélgetek… ez már szánalmas.
- Teljesen nyugodt vagyok, semmi gond! – feleltem reflex szerűen, mivel egész nap ezt hajtogattam.
- Akkor jó! – mosolyodott el.
És aztán beállt a kínos csönd… de utálom ezt!
Akkor talán mondj valamit!
Jól van okos tojás, te csak fogd be!!
- Nagyon… izé… csinos vagy! Tetszik, amit az orroddal csináltak! – Basszus! Hogy mondhattam ilyen baromságot tiszta hülye vagyok.
Félve néztem Elliere, aki éppen a nevetését próbálta visszatartani.
- Gyertek már! Mit álldogáltok az ajtóban? Eric, miért nem engeded be Elliet? – kérdezte a menedzserem megszakítva kínos beszélgetésünket.
Félre álltam az útból és elindultam, de aztán valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve a terembe vezető ajtó előtt megálltam.
- Csak utánad! – fordultam vissza Ellie felé, aki a kijelentésemre elmosolyodott, majd fülig pirult és úgy sétált be a terembe.
- Örülünk megtiszteltek minket a jelenlétetekkel! Foglaljatok helyet! – mondta Ellie menedzsere, mikor beléptünk a terembe. Ez valószínüleg nekünk szólt, de mindketten elengedtük a fülünk mellett ezt a csípős megjegyzést és leültünk… EGYMÁS MELLÉ!!
Magamban ujjongtam. Milyen jó, hogy ekkora mázlim van, ezt gyorsan le is kopogtam nehogy elkiabáljam.
Erős késztetést éreztem arra, hogy megérintsem akár csak egy másodpercre is…
- Szóval..khm… Most, hogy mindenki itt van – nézett szúrósan ránk – talán el is kezdhetnénk! Sam?! – adta át helyét a menedzseremnek.
- Nos, igen akár el is kezdhetjük! – kezdett bele a szövegébe, miközben egész végig Ellie menedzserét nézte. Erre csak a szememet forgattam. – Ellie! Örülünk, hogy eljöttél Angliából, azért, hogy velünk dolgozz és ezáltal, a csapatunknak, vagyis a Saade Team – nek része legyél. Most pedig talán kezdjük először az ajándékokkal! menjünk sorba! Ellie kérlek gyere ide fel mellém!
Mikor Ellie felért a kisszínpadra Sam egyből folytatta.

~Ellie~
- Eric, kérlek, kezdenéd? – kérdezte Sam, amikor odaértem mellé.
- Persze! – állt fel az említett a helyéről, egy dobozt szorongatva a kezében.
Kimérten mozgott. Biztos, hogy valami nem stimmel. De miért nem mondja el?
- Üdvözöllek a csapatban! – mondta, mikor felért mellém és kitárta a karját. – Még ne nyisd ki csak, ha eljött az ideje! – suttogta, miközben megöleltük egymást, majd mikor elengedett a kezembe adott egy fehér dobozt. Megtippelni sem tudtam volna mi lehet benn, de nem is akartam, mivel úgy döntöttem megteszem amit Eric kért.
Majd jöttek a többiek Alex akitől egy arany fülbevalót kaptam, Kevintől egy sapkát, Audreytől pedig szintén egy dobozt.
- A többi ajándékot pakold le, aztán hozd magaddal ezt a dobozt és kövess.
Engedelmesen lepakoltam egy üres asztalra, majd a barátnőm után mentem. Kimentünk az előtérbe, aztán pedig onnan… a WC – be?!?
- Mit keresünk itt? – kérdeztem összezavarodva.
- Ne kérdezősködj, hanem nyisd ki a dobozt és öltözz át! De siess, mert utána még kisminkellek!
Csaknem egy ruhát kaptam Audreytől? De azt, kaptam meg a választ amint levettem a doboztetejét. Egy gyönyörű piros ruha volt, nem tudom, minek kell átöltözni, de, olyan szép volt a ruha, hogy nem is érdekelt. gyorsan levettem a kék ruhámat és felvettem a pirosat, majd kiléptem a fülkéből.
- Azta! – mondta kitágult szemekkel a barátnőm, majd végül magához tért. – Na, gyere, gyorsan kisminkellek, aztán jöhet Kathy meglepije!
Tízperc alatt végeztünk és visszamentünk a terembe, ahol már mindenki a helyén ült.
Kathy intett nekem a színpadról, hogy menjek fel mellé. Így hát visszamentem az előző helyemre (a színpadra a menedzserem mellé).
- Már csak az én ajándékom van hátra… és talán számodra ez lesz a legnagyobb meglepi az eddigiek közül.
- Mondd már! – türelmetlenkedtem, mire mindenki elkezdett kuncogni.
- Justin! Bejönnél, kérlek?! –szólt Kathy a mikrofonba.
Justin? Az nem lehet.
vagy mégis, mivel pár perc múlva az illető kilépett a színpad mögötti függöny mögül és elindult felém. Igazából nem is érdekelt, hogy milyen ruha van rajta, vagy hogy, hogy áll a haja. Csak a szemére koncentráltam, ami a boldogságtól csillogott.
- Meglepetés! Örülök, hogy látlak! Már hiányoztál! – suttogta, miközben megöleltük egymást.
- Te is nekem…

~Eric~
Na jó, ez most komoly??
Ennyi jön egy srác csak úgy a semmiből és miatta elúszik az összes esélyem - lealábbis látszatilag - és... húúú ... most nagyon dühös vagyok... Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üssek szét valamit... vagy valakit.
Jobb lesz ha kimegyek innen!
Gyorsan felpattantam, majd hatalmas léptekkel átszeltem a termet és kimentem az előtérbe, ahol neki dőltem a falnak, lecsúsztam a földre és a kezeimmel eltakartam az arcomat.
Basszus! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
- Hé haver, jól vagy? - jött utánam Alex.
- Nem! Miért? Úgy nézek ki?
- Nyugi!
- Nincs nyugi Alex! Én szeretem őt! És most úgy tűnik elveszettem valami Justin gyerek miatt!

~Ellie~
- Gyere menjünk! Mutatni szeretnék valamit! - mondta Justin, majd elindultunk ki az előtérbe.
Hirtelen megláttam Ericet, ahogy a földön ül és a fejét fogja.
- Khm... -köhögött Alex, mire Eric először rá nézett, majd ránk.
Mikor észrevette, hogy egymás kezét fogjuk hirtelen felpattantant és kiviharzott az épületből...

5. fejezet ~ Készülődés

Sziasztok itt az 5. feji is! Bocsi a késésért, de sokat kell tanulnom! :)
Megígérem, hogy a téli szünetben gyakrabban fogok hozni frisset! :)
Jó olvasást és várom a komikat! :)
Üdv : E.S.zti;)

_

Amikor benyitottam az ajtón és beléptem a házba nagyon nagy csönd volt.
- Hahó! Van itthon valaki? – kérdeztem miközben levettem a cipőmet.
Nagyon megijedtem, mert egy titokzatos alak a hátam mögé osont és valamivel bekötötte a szememet, úgyhogy nem láttam semmit.
- Nyugi csak én vagyok!
- Kathy? Mit keresel te itt?
- Felkészítelek estére Audrey segítségével.
- Mi lesz este? Mondjátok már el! – kérleltem.
- Az meglepi! – hallottam meg Audrey hangját is. – Vigyázz lépcső!
- Hova visztek? – kérdeztem.
- Hát a szobádba! Kisminkelünk, felöltöztetünk, megcsináljuk a hajadat! De te csak akkor nézheted meg mikor végeztünk, hogy milyen lettél!

~Eric~
Este, mikor az étteremhez értem még nem volt ott senki, ezért úgy döntöttem be megyek megnézni milyen lett a díszítés.
- Azt a… - el sem hittem mikor beléptem, amit látok… nagyon szép volt. Pont olyan, mint amilyet szerettem volna. – Csodálatos!
- Ugye? – kérdezte Alex hirtelen, amitől nagyon megijedtem. – Nyugi! Csak én vagyok! – röhögött rajtam.
- Én teljesen nyugodt vagyok, miattam ne aggódj!
- Ja, azt látom! – mondta miközben a kezemet méregette, majd felvont szemöldökkel felnézett rám.
Csak akkor vettem észre, hogy az egyik kezemmel a másikat szorongatom.
- A csaj miattad aggódsz? Nyugi, tuti, hogy tetszeni fog neki! – nevetett megint.
- Ellienek hívják! És nem aggódom… na jó, talán egy kicsit. Majd a karaoke megnyugtat!
- Na figyelj! Már messziről látszik rajtad, hogy totálisan bele vagy zúgva abba a csajba…
- Ellie! – szakítottam félbe.
- Akkor Ellie! De ismerd be, hogy szerelmes vagy! – mondta komolyan.
- Ennyire látszik? – nézetem rá aggódva.
- Nyugi! Azért annyira nem!
- Dehogynem! Már az utca végéről is világít rólad a szerelem! – kapcsolódott be Kevin is, ezzel a furcsa kifejezéssel.
- Ti mióta vagytok, amúgy itt? – próbáltam témát váltani, mert ezt a dolgot még magamnak sem vallottam be…

~Ellie~
- Maradj már nyugton! – szólt rám Audrey már körülbelül harmadszorra. – Mindjárt kész vagy! Csak hadd gomboljam be ezt a gombot. – mondta - mivel már a ruha rajtam volt – miközben a ruhám hátrészén az utolsó gombot szórakozott.
- Egyszerűen gyönyörű vagy drágám! – dicsért meg Kathy.
- Még ha én is látnám magamat, az tökéletes lenne! – puffogtam, mert már kezdett zavaró lenni, hogy már körülbelül egy órája nem látok semmit.
- Éééés… kész! – jelentette ki barátnőm. – Leveheted a kendőt.
- Végre! – mondtam, miközben kibogoztam a szemfedőmet.
Majd oda sétáltam a szekrényhez, amin egy hosszú tükör volt. Tökéletesen láttam egy lányt a tükörben, de nem akartam elhinni, hogy az én lennék. Gyönyörű kék ruhát viselt, a haja gondosan be volt göndörítve.
- Mindjárt csinálunk egy közös képet, csak felveszem a ruhámat! – mondta Kathy, majd kirohant a szobából.
 - Nem tudtam, hogy még tud futni… - súgtam oda Audreynak.
Egy pillanatig komolyan nézett rám, majd egyszerre elnevettük magunkat.
- Ez a komolyság nekünk sosem ment!
- Főleg, ha ketten vagyunk! – értettem egyet.
Pár perc múlva Kathy egy fekete ruhában tért vissza.
- Nagyon szép! És nagyon jól áll! – dicsértem meg.
Erre megcsillant a szeme.
- Na várj csak! Ezt a ruhát Sam miatt veszed fel?
Erre mag elpirult, hogy beletaláltam a közepébe.
- Oké jöhet a közös kép! – mondta Audrey, mintha semmit sem hallott volna, és elővette a fényképezőgépemet.
- Kész is! – jelentette ki egy kattintás után. – Mehetünk?
Csak most vettem észre, hogy Audrey is felöltözött mér. Egy barack színű ruha volt rajta, ami körülbelül a térdéig ért.
- Igen! És nagyon jó a ruhád! – dicsértem meg őt is.
Barátnőm is elpirult. Mi történt itt? Mindenki szerelmes, vagy mi?

Vajon mi lesz? Miért kellett így kiöltözni? Gondolkodtam, mikor már a taxiban ültünk. Vajon mire készül Eric?

~Eric~
- Mikor érnek már ide? Hol vannak? Elindultak már egyáltalán?? – nyugtalankodtam. Öt percenként megkérdeztem ezeket Alextől, akinek már az agyára mentem.
- Nyugodj már meg! Még Sam sincs itt!
Már kezdett elegem lenni abból, hogy folyton azt hajtogatja, hogy nyugodjak le. Bár meg tudom érteni!
- Oké! De engem nem érdekel most Sam! – csattantam fel.
- Igen Eric? Hát akkor ki miatt vagy ilyen ideges? – kérdezte a menedzserem a hátam mögül.
A francba! Lehet, hogy abba kéne hagynom az üvöltözést?!?
- Ööö… szia, Sam! – üdvözöltem egy nagy mosoly kíséretében. – Senki miatt… vagyis… nem is vagyok ideges! Teljesen nyugodtság áramlik belőlem! Hát nem látod? – kérdeztem miközben hullámoztam a kezemmel, mutatva mire gondoltam az előbb.
- Hát persze! Eric, te nem tudsz hazudni! – mondta, majd hátranézett a hátam mögé Alexra, felvont szemöldökkel. Valószínüleg drága barátom elárult engem, mivel Sam így folytatta. – Aha! Szóval a lány miatt?! Ne aggódj fiacskám, Ellievel tudom, hogy jól kijöttök, még lehet, hogy ki is alakul valami köztetek.
- Sziasztok! Mi van Ellievel? – jött be Audrey, mögötte pedig Egy nő, gyanításom szerint Ellie menedzsere volt.
- Tessék? Mi van velem? – sétált be Ellie is az ajtón, mire leesett az állam. Gyönyörű volt, mint mindig, de ez a ruha, ami rajta volt kiemelte karcsú alakját és szépen volt kisminkelve is.
Remélem jól sikerül az este…

________________________________________

Ellie és Kathy ( ugye milyen szép a ruhájuk? ;P )
_____________________________________________________
Zoey: Szia! Örülök, hogy mindig irsz vmit. ez nagyon jól esik! :)
üdv: Eszti;)
Jessica: Szia! Köszi! És jó a blogod ha szeretnéd kiteszelek! :)
De akk te is engem légyszi! :)
Üdv: Eszti;)

4. fejezet ~ A Táncosok

Sziaszok, bocsi a késésért, de itt a 4. fejezet!

Jó olvasást!

Üdv: E.S.zti;)

 

Ha a beszélgetést dalszövegnek tekintjük, a nevetést pedig zenének, akkor az együtt töltött időből sláger lesz, olyan, amit bármikor szívesen meghallgatunk, anélkül hogy megunnánk.J

- Miután kinyomtam és eltettem a telefonomat a zsebembe, akkor vettem észre, hogy Eric velem szemben ül.
- Szóval van egy őrült rajongóm, aki a barátnőd? És amúgy jól nézek ki?
…

Jézusom most mit mondjak neki? Az igazat? Vagy inkább hazudjak? Nem, nem azt nem, nem szoktam hazudni, csak nagyon szükséges helyzetekben, de ebből is ki tudok mászni valahogy. Például elterelem a témát. Na, ez jó ötlet!
- Oh, milyen szép időnk van!- néztem ki az ablakon ártatlan arcot vágva.
- Hát igen! Ha az öt fok neked szép időnek számít! – válaszolta nemes egyszerűséggel. – De ha már ennyire tereled a témát inkább együnk! –javasolta. – Ellie! Engem nem tudsz becsapni!
- Ha te mondod! – zártam le véglegesen a témát és lenéztem a tálcára. – Na ne! Happy Meal menü? – kíváncsian kinyitottam, csirke falatok voltak benne, sültkrumpli és a dobozka mellett két kóla.
- Gondoltam örülnél neki! Egy kis nosztalgiázás mindig felderíti az embert! – mosolygott.
- Ahogy mondod! – mondtam, majd elkezdtünk enni.


Látom, azért nem sok minden változott! Eric még mindig sokat eszik.
- Mit szólnál, ha bemutatnálak a táncosoknak? – kérdezte, mikor befejezte a zabálást.
- Oké! De csak, ha jól laktál! – gúnyolódtam.
- Miattam ne aggódj! Inkább menjünk a srácok úgyis kíváncsiak rád! Bírni fogod őket! – mosolygott.
- Jó! De ők már tudják, hogy én vagyok az előzenekarod? Vagy még semmiről sincs tudomásuk?
- A második! – válaszolta röviden és tömören Eric.
Elvitte a tálcákat én pedig addig az ajtóhoz sétáltam, majd csatlakozott hozzám, amikor végzett és pár perc múlva már újra az utcákon sétáltunk.
- Szóval… milyen Anglia? – kérdezte Eric, olyan volt mintha zavarban lenne. Bár nem tudom miért!
- Szép! Tudod, ezt nem lehet szavakba önteni! Ezt látni kell! Amúgy a régi barátainkról nem tudsz valamit? – mosolyogtam rá.
- Azt tudom, hogy mikor elmentél innen, általános első osztálya végén, mindenki szomorú volt!
- Mindenki? Ebbe ki tartozik bele? – kérdeztem vissza, mert a mindenki azért elég táv fogalom.
- Hát szóval… az ovis barátok, meg a többiek. – mondta, de még mindig nem értettem ez alatt kikre gondol, mert volt pár ember, akinek biztos, hogy nem hiányoztam. Például…
- Molly! Vele mi van? Még mindig olyan szemét meg nagyképű? – kérdeztem érdeklődve.
- Molly Sandénra gondolsz?
- Igen, tudod ő mindig minket cikizett. Engem a fogszabályzóm miatt, téged meg, azért, mert alacsony voltál.
- Hát tudod azóta Molly teljesen megváltozott! Nem tudom tudod-e, de szerintem akkor még nem. Én együtt voltam Mollyval közel négy évig. Pár hónapja szakítottunk.
- Azta! Erre nem tudom, hogy mit mondjak! De, ha boldogok voltatok, akkor igazából nincs hozzá fűzni valóm. Na de mi van az ikrekkel? David-del és Dan-nel? - mosolyogtam, mert megint inkább a témaváltás mellett döntöttem.
- Nem tudom! Nyolcadik óta nem találkoztam velük, mivel más középsuliba mentek. – rántotta meg a vállát.
- Értem.
Utunk további részét csendben tettük meg.

- Megjöttünk! – mondta Eric mosolyogva, mikor befordultunk a sarkon és egy kis épület elé értünk. – Gyere! – húzott magával.
Végig mentünk a parkolón, be a bejárati ajtón, majd fel a lépcsőn, lekanyarodtunk balra és egy világos barna faajtóhoz érkeztünk.
- Gyerünk befele! – mondta Eric, aki még mindig úgy mosolygott, mint a vadalma.
- Oké! – suttogtam miközben beléptem a hatalmas táncterembe.
Velem szemben hosszú, fehér fal volt, a bal oldali falon pedig, tükrök sorakoztak, jobbra pedig ablakok voltak. Hatalmas táncterem, de szép, éppen ideális és legalább rendesen el lehet benn férni. Nem úgy, mint Birminghamben, ahol, ha tízen voltunk, már akkor is nyomorogtunk.
Hangosan szólt a zene, de amint megláttak minket egyből leállították.
Egy fekete hajú srác közeledett felénk és egyből Erichez beszélt.
- Hát haver, azért tudsz választani! – jegyezte meg végig mérve engem, én pedig kérdőn néztem Ericre, aki, majd felperzselte a tekintetével a srácot. – Szia! Alex vagyok, gondolom te pedig Eric barátunk új barátnője! – mutatkozott be.
- Hello! A nevem Ellie, és tévedsz! Ericcel csak barátok vagyunk már régóta! – mondtam határozottan.
- Hahaha! Ez jó vicc! – röhögött a többi táncossal együtt.
Csípőre tettem és Alexhez fordultam. Az egyik ujjamat a mellkasára tettem és nyomtam hátra felé egészen addig, amíg a falhoz nem értünk. Olyan közel hajoltam az arcához amennyire lehetett, de azért kellő távolságot tartottam.
- Na ide figyelj! Eric régi barátom, most költöztem vissza Stockholmba és találkoztam vele délelőtt. Amúgy meg én vagyok az előzenekara, úgyhogy ha nem akarod, hogy az egész nyaradat pocsékká tegyem – mivel az egészet veletek fogom tölteni – akkor hátrébb az agarakkal Mr. Táncos!
De nem bírtam tovább a végét már kénytelen voltam elnevetni, de jó volt, mert mindenki velem együtt röhögött.
- Fú Eric, ez a csaj nem semmi! – mondta egy másik srác.
- Tudom! – mondta a sztár, majd oda sétált hozzám és átkarolta a vállamat. – Az én barátom.
- Bocsi, ha túl durva voltam, de ezt nem hagyhattam ki! – fordultam újra Alexhez.
- Semmi gond! Nem volt vészes, bár bevallom az elején eléggé rám ijesztettél, de azt hiszem jól ki fogunk jönni! – kacsintott rám, ezt a gesztust én csak egy mosollyal nyugtáztam.
Aztán sorba mindenki bemutatkozott, de egy lány se volt csak fiúk. Beszélgettünk egy kicsit, majd elbúcsúztunk és elindultunk.
Eric haza kísért.
- Nagyon bírom a táncosokat, főleg Alexet, vicces srác!
- Az, de nem hozzád való!
- Jajj, tudod, hogy nem úgy gondoltam! De ha mégis így lenne, téged zavarna? – kíváncsiskodtam.
- Őszintén?
- Persze! Csakis!
- Oké! Hát akkor igen zavarna! – mondta, mikor már az ajtóban álltunk.
- Azt hiszem ezt, majd későbbkésőbb ki tárgyaljuk! De addig is nincs kedved bejönni egy kicsit?
- Bocsi, de nem. Készülök estére!
- Miért mi lesz? – kérdeztem összezavarodva.
- Majd meglátott! – kacsintott rám, majd nyomott egy puszit az arcomra és elindult vissza fele. – Este találkozunk! Addig is vigyázz magadra! – fordult vissza.
Teljesen összezavarodtam. De már nagyon kíváncsi vagyok mit tervez estére és, hogy nekem mi közöm van ahhoz a dologhoz… De hát majd meglátjuk…

_____________________________
Zoey: Szia! Örülök, hogy ez is tetszett. Mindig sietek, ahogy tudok! :) Üdv: Eszti;)
Sziszaa: Szia! Örülök, hogy tetszett! Igen az gondoltam, hogy birni fogjátok, hogy felhívja Elliet. :D Siettem, ahogy tudtam! Mégegyszer köszi! :) Üdv: Eszti;)