Facebook...

...Facebookon itt megtalláltok a bloggal kapcsolatos infókkal együtt! :)

10. fejezet ~ Néha a legnehezebb döntés...

Sziasztok itt a 10. fejezt! Bocsi a késésért! Jó olvasást és várom a komikat! :)
Amúgy boldog új évet minden kedves olvasómnak! :D
Üdv: E.S.zti;)

 - Szóval - kezdett bele Usher, aki mellesleg Justin menedzsere. – Szerintem nektek… - folytatta, de itt megakadt egy kicsit. – Szerintem ezt először nektek kéne megbeszélnetek. – mondta, majd Kathyre nézett.
- Igen! – értett egyet menedzserem is, majd kimentek és becsukták az ajtót.
- Szóval… - kezdett bele Justin, mire újra felé fordultam. – Neked mi a véleményed?
- Szerintem, nekünk most itt elválnak útjaink… - kezdtem el a beszédemet, mire Justin lehajtotta a fejét. – Várj, megmagyarázom! Szóval én, tényleg szeretlek Justin, de szerintem ez nem tartana sokáig köztünk! Szeretném, ha barátok lennénk továbbra is, és amúgy, a szívemben mindig van helyed! – mosolyogtam rá, amikor felnézett.
- Igazad van! – sóhajtotta. – És tényleg jó lenne, ha ettől függetlenül barátok maradnánk. De van valami, amit tudnod kell, segítek egy kicsit neked, hogy ezek után melyik útra lépj! – mondta, mire én értetlenül néztem rá. – Szóval, már amikor megjöttem, akkor feltűnt valamiféle vonzás közted és Eric között, már ha lehet így fogalmazni, és már akkor tudtam, hogy köztünk ez a dolog nem sokáig fog tartani. – Még mindig nem értettem, mire akar kilyukadni.
- Ezzel most mit akarsz mondani?
- Azt, hogy te szereted Ericet! – nézett komolyan a szemembe. – Gondoltam, ha már úgyis barátok vagyunk, akkor szólok!
- De én, nem…
- Ellie! Kérlek! Pont azért mondtam, hogy gondolkozz rajta. Most tagadod, de fogadok, ha végig gondolod az egészet attól kezdve, amikor idejöttél egészen mostanáig, akkor rá fogsz jönni! – mosolygott rám. – Viszont gyorsan kéne lépned, mert Eric eléggé kiakadt miattam!
- Ez az egész miattad volt? – kérdeztem értetlenül.
- Ellie, hova tetted az agyad? – nevetett.
Végig gondoltam Eric összes kiakadását, és valóban ezek akkor kezdődtek, mikor Justin megérkezett.
- Nos? – mosolygott rám barátom.
- Igazad van! – suttogtam lehajtott fejjel. – Sajnálom!
- Ellie, soha ne sajnáld azt, hogy szeretsz valakit, főleg miattam ne sajnálkozz. Megértelek, és mivel előbb megyek haza, lehet, hogy nem találkozunk egy ideig, úgyhogy sok szerencsét! – ölelt meg, amikor felálltunk.
- Köszi! Asszem szükségem lesz rá! – nevettem.
- Menjünk! – mondta, majd kiléptünk az ajtón, ahol feltűnően unatkozó menedzsereinkbe botlottunk, de amint megláttak minket odaszaladtak hozzánk.
- Köszi még egyszer mindent! – nyomtam egy puszit Justin arcára, majd Ushert is megöleltem és végül Kathyhez léptem.
- Holnap találkozunk! – mondtam, majd megöleltem, csak ekkor vettem észre, hogy mindketten értetlenül néznek.
- Majd én elintézem, menj csak! – mosolygott rám Justin.
- Köszi! – vigyorogtam vissza rá. – Jó utat! Sziasztok! Remélem, hamarosan látjuk egymást! – mondtam, majd kisétáltam az épületből.
Erichez akartam menni, de most jutott eszembe, hogy azt sem tudom, hol lakik.
De egyelőre nem is érdekes, inkább holnap beszélek vele, addig is átgondolom a dolgokat.

Másnap…
Reggel korán keltem, úgyhogy elmentem egyet futni.
Mindent végig gondoltam és úgy döntöttem elmondok Ericnek mindent. Valahogy most nagyon boldognak éreztem magam, a futástól felfrissültem és talán Eric is szerepet játszott a jó kedvemben. Remélem, jól fogadja, majd a dolgot…
Ma viszont még egy rádiós interjúra is megyek…
Reményekkel telve indultam el a próbaterembe. Gyalog mentem, mivel nem volt nagyon messze tőlünk.
Mikor beléptem a terembe Alex és Kevin valamit nagyon tárgyaltak, mert azt sem vették észre, hogy bementem, pedig becsaptam az ajtót! Véletlenül!
Eric a tükörben állította be a haját.
- Ennyire láthatatlan vagyok? – mosolyogtam, mire Aléxék rám néztek, majd megöleltük egymást üdvözlés képpen.
- Jó reggelt! Rád vártunk! Csak nem vettünk észre, mivel Kevinnel annyira belemerültünk a beszélgetésbe. – szabadkozott Alex, mire én csak legyintettem.
- Milyen furcsa vagy így! – jegyezte meg ridegen Eric, de még mindig magát bámulta a tükörben.
- Hogy így? – néztem rá a tükörben értetlenül.
- Justin nélkül! – mondta ugyanolyan ridegen és nemtörődöm stílusban, mint az előbb. Na, itt betelt a pohár, odamentem hozzá dühösen, mire felém fordult, én pedig az arcába másztam és úgy kezdtem üvöltözni vele.
- Képzeld el Eric, hogy Justinnal tegnap szakítottunk és ennek az egyik legfőbb oka az volt, hogy én egy hisztis, féltékeny, érzéketlen tuskó popsztárt szeretek! – vágtam a fejéhez mindent, majd pofon vágtam, és mivel a sírás határán álltam elindultam kifelé a teremből, de az ajtóból visszaüvöltöttem.
- Alex! Kijönnél egy percre? – kérdeztem, majd levágtam magam az egyik fotelbe és kitört belőlem a sírás. Mikor a táncos kijött becsukta az ajtót és leült a fotel melletti kis puffra.
- Ellie, rám néznél egy percre? – kérdezte Alex, mire felé fordultam.
- Te tényleg szereted Ericet?
- Igen, nem így akartam közölni vele, de nem hagyott más választás… viszont, most már nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom beszélni vele ezt a dolgot!
- Figyelj! Én ismerem Ericet és azért volt, ilyen, mert nem tudott beletörődni, hogy nem vele vagy hanem mással, de most, hogy megtudta… nem tudom mi lesz, de kérlek, ne ítéld el őt. Tudom, hogy szemét meg bunkó volt veled, de szeret téged! Gondolom erre még nem jöttél rá, mert nem úgy nézel ki, de most már tudod. Szóval kérlek, adj neki még egy esélyt! – nézett rám komolyan.
- Én… - kezdtem bele, de Eric kilépett a teremből.
Először rám nézett, - de nem tudtam semmi érzelmet leolvasni róla, elég furcsa volt – majd barátjához fordult.
- Alex, most elmentem, ha végeztem az interjúval jövök! – mondta, mire Alex bólintott, majd még egyszer rám nézett - most viszont szomorúnak láttam – és eltűnt a folyosón.
- Gyere, kezdjük a próbát! – állt fel Alex.
- Várj! Tőlem elkezdhetjük, de nekem fél óra múlva interjúra kell mennem.
- Milyen interjú lesz? – mosolygott Alex.
- Az egyik rádióhoz megyek! – mondtam, mire a táncos elgondolkozott, majd felcsillant a szeme.
- Akkor, majd meghallgatunk! De… kocsival vagy?
- Nem!
- Elmegyünk veled! – jelentette ki Alex. – Én kocsival jöttem, és szerintem Kevin is szívesen eljönne! – mosolygott, majd bementünk.
Gyorsan letudtuk a próbát, majd mindenki felöltözött és elindultunk.
- Ez az! – mondtam Alexnek, mutatva egy épületre, mivel csak így ismertem fel.
Bementünk és az összes folyosón hallani lehetett a rádiót, éppen egy szám ment, nem ismertem, úgyhogy nem is érdekelt. Alex látta, hogy elgondolkoztam, ezért felvilágosított.
- Ez Eric száma, a Hearts in the air!
- Jó tudni! – mosolyogtam rá.
Majd hallgattam a rádiót vártam, hogy végre szóljanak, hogy én jövök. És körülbelül tíz perc múlva, amikor lement három Eric szám, eljött a várva várt pillanat.
- Nos, Eric! – kezdte a műsorvezető, mire leblokkoltam. Mit keres ő itt?!? – Ma hívtunk egy meglepetés vendéget, aki hamarosan fel is fedi magát. Mit gondolsz ki lesz az?
- Hát nem is tudom Josh, ha látnám meg tudnám mondani! – válaszolta nevetve Eric.
- Te jössz! Oda szembe az üres helyre ülj le, kérlek! – jött oda hozzám egy nő.
Lassan benyitottam az ajtón, mire mindenki rám nézett. A műsorvezető mosolyogva, Eric pedig… ő is mosolygott?!? Most vak vagyok, vagy csak szimplán hülye?
- A mai meglepetés vendégünk pedig… Nos, Eric? Ismered ezt a lányt?
- Igen! Ő az előzenekarom a turném során, Ellie Deneters! – konferált fel Eric, mikor leültem.
- Sziasztok! – köszöntem, mikor helyet foglaltam.
- Kedves hallgatók nyugodtan kérdezhettek SMS- ben bármit! Erictől is, de akár Ellietől is. Addig is amíg nem jönnek SMS-ek, beszélgessünk. Ellie, – nézett rám – milyen Eric-kel együtt dolgozni?
- Szuper, bár az első koncert csak holnap lesz, de jó vele együtt dolgozni. Habár én inkább a táncosokkal vagyok, mivel külön próbálunk.
- És milyenek a táncosok? – mosolygott rám még mindig Josh. Asszem így szólította Eric.
- Imádom őket! Nagyon jó haverok és sokat szoktunk együtt hülyülni!
- Ha jól láttam ők is eljöttek veled, miért?
- Mert, mielőtt idejöttem, akkor volt próbánk és mivel gyalog voltam, ragaszkodtak hozzá, hogy elhozzanak kocsival! – nevettem.
- Értem! Közben érkeztek SMS-ek hozzátok! Bár a legtöbb hozzád szól Ellie! - ezen meglepődtem. Nem Eric a nagy sztár? – Felolvasok párat! Tina azt kérdezi, hogy együtt vagytok-e Eric-kel?
- Nem! – mondtam határozottan. – Barátok vagyunk! – mosolyogtam Joshra.
- Eric? – fordult hozzá a műsorvezető. Most azt hiszi, hogy hazudtam?
- Úgy van, ahogy Ellie mondta! – felelte Eric, majd összeakadta a tekintetünk és, amikor Josh nem figyelt Ericre kacsintottam.
- Következő kérdés Davidtől érkezett, érdekelné, hogy van-e barátod!
- Nincs! – mosolyogtam.
- És mi van Justinnal? – na, erre a kérdésre nem számítottam, de próbáltam nyugodt lenni.
- Nem vagyunk együtt!
- Mióta?
- Már legalább egy hónapja!
- És mi van a képekkel, amik a plázában készültek rólatok? – úgy éreztem, mintha csatatéren lennék, de hiába akart megtörni, nem engedtem.
- Miért? Barátok nem mehetnek el kettesben kávézni egyet? – szűkítettem össze a szememet.
- De persze! – válaszolta. Örültem, hogy ezt a csatát megnyertem, de azt hiszem még lesz visszavágó…

9. fejezet ~ Féltelek!

Sziasztok! Meghoztam a kilencediket is! :)
Jó olvasást, várom a komikat! :)
Üdv: E.S.zti;)

Egy elágazó úthoz érkeztem. Nem tudom mi lesz most. Ha esetleg elveszítem, akkor jön valaki más? Esetleg ez a végzet? Lehet, hogy ennek itt a vége. A legfőbb kérdés viszont az, hogyha így van, akkor boldog leszek-e.
Viszont mi van, ha nem kell elválnunk? Akkor vajon meddig maradunk együtt önszántunkból? És, ha nem is szeretjük egymást annyira, mint gondoljuk, hanem csak már megszoktuk, hogy együtt jól érezzük magunkat? De ez a barátoknál is így van…
Ezen töprengtem, majd át nyújtottam a csörgő telefonom Audreynak, aki egyből fel is vette.
Nem voltam képes megszólalni hiába próbáltam. Egy kis hang sem jött ki a számból.
- Szia Kathy! – szólt bele a telefonba barátnőm. – Oké, megmondom! – amint ezt kimondta megszólalt a csengő.
Felálltam és elvonszoltam élettelen testemet az ajtóhoz, majd kinyitottam.
Pár perc múlva már csak a sötétben voltam, nem láttam semmit.
Hol vagyok? – kérdeztem, de senki sem válaszolt.
Ellie! – mondta valaki, de nem ismertem meg a hangot, mintha nem hallanék rendesen, csak motyogást hallottam. – Vizes zsepit! – szólalt meg újra.
Minek a zsepi? – próbáltam kérdezni, de megint nem tudtam megszólalni.
Egyszer csak megéreztem valami hideget és egyből felpattant a szemem, de talán túl gyorsan, mert hirtelen olyan világos lett, hogy alig láttam valamit.
- Valaki kapcsolja már le a lámpát! – suttogtam és kezemet a szemem elé tettem.
- Hála istennek! – mondta… Eric?!?
- Mit keresel itt? – sziszegtem.
- Majd, ha magadhoz tértél megbeszéljük. – mondta KEDVESEN!!!
- Csak nem normálisan szólsz hozzám?
- Figyelj, sajnálom, hogy olyan izé voltam veled, de majd később megbeszéljük!
- Mi történt? Jézusom! Ellie jól vagy?? – hallottam meg Justin hangját is, mire egyből elkaptam a kezemet a szemem elől.
- Elájult! – világosította fel Justint Eric, megint kedvesen. Hát ezzel a sráccal meg mi történt?
Justin oda futott hozzám, majd megsimogatta az arcom, én meg elsírtam magam és Justinhoz bújtam, aki a hátamat simogatta és csitítgatott.
- Mi történt? – kérdezte Eric értetlenül.
- Eric, ki jönnél velem egy percre? – szólt közbe Audrey is.
- Persze!
Kimentek, s így ketten maradtunk Justinnal.
- Figyelj, nem lesz gond! Usher ár úton van, úgyhogy nyolc óra körül itt is lesz. Viszont a menedzserekkel lesz közös megbeszélésünk. És ha, esetleg nem maradhatunk együtt… - itt befejezte nem bírta folytatni.
- Mitől függ, hogy együtt maradhatunk – e? És különben is miért, olyan nagy gond, hogy lefotóztak minket?
- Nyugi! Az a helyzet, hogy kicsit túl reagálod a dolgot, mert itt most arról van szó, hogy a médiának eláruljuk-e, hogy együtt vagyunk vagy sem. Én azért aggódom, hogyha elmondjuk, akkor szétcincálnak téged és az itt most nem érdekes, hogy velem mi lesz! Mert, ha megtudják, akkor megint egy perc nyugtunk sem lesz, ugyanúgy, mint mielőtt ide jöttél.
Erre nem tudtam mit mondani és elgondolkoztam a hallottakon. És ahogy észrevettem ő is elkalandozott egy kicsit.
- Szeretlek! – szólaltam meg körülbelül tíz perc múlva. – És nekem meg az a fontos, hogy veled mi lesz, ha esetleg kiderül, hogy együtt vagyunk! – felültem, hogy a szemébe nézhessek.
- Én is téged! – suttogta. – De én jobban féltelek, mert én már hozzá szoktam ehhez, hogy mindent kiforgatnak és megtanultam nem foglalkozni a pletykákkal. És nem vagyok benne biztos, hogy te bírnád és akkor szakítanunk kéne… - hunyta le a szemét.
Közelebb hajoltam hozzá, amennyire csak tudtam és mikor az ajkaink már csak pár centire voltak egymástól folytattam az előbbi beszédemet.
- A média nem teheti tönkre a kapcsolatunkat. Hiszen te is tudod, hogy azt nem engedném, és elég erős vagyok ehhez. Főleg most, hogy én egyre híresebb leszek meg kell szoknom. – mondtam és, amint megérezte a leheletemet a száján egyből kinyitotta a szemét, majd megcsókolt.
- Képes vagyok rá! Ha az a döntés születik, hogy el kell mondanunk. Menni fog! – mosolyogtam rá, mikor ajkaink elváltak egymástól.
- Csakhogy van egy kis gond! Ami nem is annyira kicsi!
- Mi? – kérdeztem, mire, olyan fájdalmas és szomorú arcot vágott, amilyet még nem láttam.
- Az, hogy már csak pár nap és vissza kell mennem Angliába! – mondta, mire megöleltem. – De bármikor, csak lehetőség adódik, jövök!
- Oké! És minden este Skype-olhatunk! – mosolyogtam.
- Ellie! Nyolc óra van! – jött ki Audrey a szobájából.
Nem is vettem észre, hogy ilyen sokáig itt ültünk.
Justin felállt, majd odanyújtotta nekem a kezét, amit szívesen elfogadtam.
- Köszi! – nyomtam egy puszit arcára, miután felhúzott a padlóról.
- Semmiség! – legyintett. – De, ha így jutalmazol, sokkal szívesebben segítek! – vigyorodott el, mire én adtam neki még egy puszit, de ezúttal a szájára. Csak arra nem számítottam, hogy Justin tudja mit akarok és a pusziból csók lett.
- Nem kell segíteni meg valamit? – szórakozott.
- Most nem, de majd szólók! – ütöttem gyengén vállba.
Csak ekkor vettem észre, hogy Audrey még mindig ott áll, sőt már Eric is csatlakozott hozzá.
- Mit is mondtál? Bocsi, elfelejtettem! – nézetem bűnbánóan Audreyra, mire ő csak elnevette magát.
- Azt mondtam, hogy nyolc óra van!
- Oké! Menjünk! – fordultam Jusinhoz, ő pedig csak bólintott.
- Biztos, hogy készen állsz? – kérdezte Juss, mikor beléptünk az épületbe, ahol a megbeszélésünk lesz.
- Igen, de kérlek, ülj mellém! – néztem rá kiskutya szemekkel, mire ő elnevette magát.
- Oké! – mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Elindultunk a hosszú folyosón, majd benyitottuk a legutolsó helységbe vezető ajtót.
Mikor beléptünk két ismerős szempárral találtam szembe magam.
- Sziasztok! – köszöntött Kathy.
Majd a másik alak odalépett hozzám és megölelt.
- Szia, Ellie! Jó téged újra látni! – üdvözölt Usher.
- Hello! Téged is! Bocsi, hogy kicsit késtünk!
- Semmi gond! Üljetek le!
Kathy és Usher két egymással szembeni székre ültek le, majd mindketten megveregették a mellettük levőt.
Justinnal egymásra néztünk, majd még utoljára gyorsan megszorított a kezemet, bíztatóan rám mosolygott, majd leültünk mi is egymással szembe.
Mi lesz még itt?!
- Szóval - kezdett bele Usher, aki mellesleg Justin menedzsere. – Szerintem neketek…  

Karácsony

Boldog karácsonyt Nektek, drága olvasóim! :)
Örülök, h velem tartotok egy újabb kaland során!
Remélem jövő karácsonykor is így írhatok Neketek! :))
Köszi h vagytok! :)
http://www.youtube.com/watch?v=LUjn3RpkcKY

8. fejezet ~ A próba

Sziasztok! Itt van a 8. fejezet! Tudom, hogy nem lett túl hosszú, bocsi! :)
Azért jó olvasást és várom a komikat! :)
Üdv: E.S.zti;)
























- Na, hogy áll? – kérdeztem Erictől, miközben megpördültem.
- Jól! – köszörülte meg a torkát, majd ökölbe szorította a kezét és folytatta. – Nem lehetne kezdeni?
- De, máris! – mondta Alex, de már ő sem mosolygott és egy sajnálkozó pillantást vetett rám, mire én lesütöttem a szemem. – Mi lenne, ha Ellievel kezdenénk? Mert azzal úgyis több dolgunk van, mivel a tiedet csak gyakorolnunk kell, és addig te elmehetnél egy kicsit kiszellőztetni a fejed! – javasolta Alex.
- Nekem mindegy! – mondta Eric, majd kiviharzott az ajtón és becsapta maga után.
- Van CD-d? – kérdezte tőlem Kevin.
- Persze, máris hozom! – suttogtam, mert érezte, ha rendesen beszélnék elcsuklana a hangom.
Bementem az öltözőbe, kivettem a táskámból a CD – t, majd leültem a padra, hogy megnyugodjak egy kicsit.
Hallottam, ahogy a srácok rólam beszélnek kint.
- Szegény csaj! Eric nagyon izé vele! – mondta Kevin.
- Igazából részben érthető, de azért akkor is Eric el sem mondta neki, úgyhogy nem tudom miért ilyen. Ha Ellie Justint szereti, akkor ez van. Mert most nem mondhatja Ellienek, hogy… - itt nem bírtam, tovább, úgyhogy kimentem és fiúk abba is hagyták a susmotolást.
Úgy döntöttem normálisan fogok viselkedni, mintha semmi sem történt volna. Beraktam a CD- t.
- És melyik számodat fogod előadni? – kérdezte Alex.
- Hiába mondom, úgyse tudjátok, úgyhogy inkább megmutatom!
- De tudjuk! Tegnap az összes számodat meghallgattuk!
- Mikor?
- Miután mindenki elment és csak Eric, Kevin, Audrey és én maradtunk.
- Fu! Vélemény a számokról? – érdeklődtem, mert kíváncsi voltam mit gondolnak a dalaimról.
- Nekem tetszett az összes és nagyon jó hangod van! – dicsért meg Alex.
- Szint úgy! – értett egyet Kevin is.
- Köszi! – mosolyogtam rájuk. – Amúgy a Who says - t, az A Year without rain – t, a Tell me something I don’t no – t, a Round & Round – ot és a Hit the lights – ot fogom előadni.
- Mit szólnál, ha úgy mennénk sorba, ahogy felsoroltad?
- Én is pont erre gondoltam! Akkor kezdjük!
Mikor a Hit the lights – ot gyakoroltuk, körülbelül ötödszörre elfáradtam.
Már egy órája folyamatosan gyakoroltuk a táncokat és még az egészet végig is énekeltem. Nem tagadom eléggé fárasztó volt és Eric még vissza sem jött.
- Hit the lights, let the music move you
Lose yourself tonight, come alive
Let the moment take you, lose control tonight
Hit the lights, let the music move you
Lose yourself tonight, come alive
Let the moment take you, lose control tonight – énekeltem az utolsó részt, aztán kifeküdtem a padlón, ami jó hideg volt és ez most jól esett, mivel úgy éreztem magam, mint egy csirke a sütőben.
- Elfáradtál, hercegnő? – kérdezte egy ismerős hang, mire felpattant a szemem és megláttam Justint.
- Szia! – suttogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. – Igen. Hogy vagy?
- Most már jól! – mosolygott. – Mit szólnál, ha elmennénk meginni egy kávét?
- Oké! – ültem fel. -  Ti is jöttök fiúk? – fordultam Alexékhoz.
- Áá! Nem, menjetek csak ketten! Különben is azt hiszem ma még sokáig itt leszünk! – mondta Kevin.
- Miért is? – kérdeztem értetlenül.
- Mivel Eric barátunk nem veszi fel a telefonját! – kapcsolódott be Alex is a beszélgetésbe, miközben valamit nyomogatott a telefonján.
- Akkor egy perc és jövök! – álltam fel és bementem az öltözőbe.
- Eric hogy-hogy nincs itt? – kérdezte Justin.
- Valamin berágott és kiviharzott a teremből! – válaszolta Alex. – Csak attól félek Ellie megint magát fogja hibáztatni!
Gyorsan felöltöztem, bepakoltam a cuccaimat a táskámba és úgy döntöttem nem fogok Ericcel foglalkozni, mert nem engedem, hogy elrontsa a nyaramat.
Fülig érő mosollyal léptem ki az öltözőből.
- Mi lenne, ha mégis velünk jönnétek? Különben is kit érdekel Eric?! Ha nem képes itt lenni időben, nektek nem kötelezettségetek megvárni! – mondtam komolyan Kevinéknek, miközben odasétáltam Justinhoz, akivel egyből összekulcsoltuk a kezünket. Ez, amolyan természetes dolognak számított nálunk.
- Nem! Menjetek csak ketten, komolyan! Megvárjuk Ericet és addig gyakorlunk, meg rendelünk pizzát! – mosolygott Kevin.
- Akkor itt maradunk veletek! – mondta Justin, majd rám nézett, hogy nekem nem gond-e, de én csak ráztam a fejem, mire bólintott, majd a fiúkhoz fordult. – Na? Addig is nem unatkoztok itt ketten!
- Nem kell, tényleg, ha nem szeretnétek! – mentegetőzött Alex.
- Szívesen itt maradunk! – mosolyogtam.
- Akkor oké!
- Hát itt meg mi van? – kérdezte Eric, mire mindenki odanézett.
- Azt hiszem ez a mi végszavunk! – mondtam, de már nem mosolyogtam. – Majd egyszer bepótoljuk a pizzazást! Tényleg van barátnőtök?
- Persze, mindkettőnknek! – válaszolt Kevin.
- Az jó, akkor egyszer csinálhatnánk egy tripla randit! – javasoltam.
- Oké! Majd megbeszéljük! – mosolyodott el Alex is.
- Sziasztok! – köszöntünk el egyszerre Justinnal, mire Alexék és mi is elmosolyodtunk.
- Helo! – mondta Kevin.
- Szevasztok! – köszönt el Alex is.
Mikor kifele mentünk Ericet egy pillantásra sem méltattam. Helyette inkább Justinnal beszélgettem.
- Na, és hova megyünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Még nem tudom! – mondta barátom, miközben becsukta az ajtót. – Mit szólnál, ha abba a plázába mennénk? – mutatott egy hatalmas épületre, ami az út másik felén volt.
- Oké!

Aznap este…
- Ellie! Gyere gyorsan! – kiáltott Audrey a nappaliból, mire azonnal kiszaladtam.
- Mi történt? Ég valami? Hol van a poroltó?
- Nyugi már! Nem ég semmi! Csak gyere ide, ezt nézd! – hangosította fel a tévét.
- A tinisztár, Justin Bieber jelenleg Stockholmban tartózkodik, ahol ma látták az exbarátnőjével egy bevásárlóközpontban. A képek alapján még mindig jóban vannak. Talán túlságosan is… De vajon újra összejöttek, vagy szét sem mentek? Hát ezt rajtuk kívül talán senki sem tudja! – közben mutattak négy képet, az első két képen éppen Justinnal öleljük egymást, a másik kettőn pedig egymás mellett sétálunk.
Maradjanak velünk, mert következik esti sorozatunk…
- Most mi lesz? – kérdezte Audrey.
- Talán nem, olyan nagy gond! – válaszoltam és amint ezt kimondtam megszólalt a telefonom.
Kathy volt az, már félve nyomtam meg a zöld gombot, tudtam, hogy a menedzserem emiatt hív, de ezen a beszélgetésen túl kell esnem. Vajon együtt maradhatunk Justinnal?

......................................................................................
Anna Love <3: Szia! Örülök, h tetszik a történet. És természetesen benne vagyok a cseében, én is kiettelek már! Puszi: E.S.zti;)
Zoey: Szia! Örülök h ez is tetszett. Természetesen veled is benne vagyok a cserében, már ki is tettelek! :)  Üdv: E.S.zti;)

7. fejezet ~ Elmélkedés

Sziasztok! Itt a 7. fejezet! Ahogy ígértem téli sznetben bepótolom az elmaradásaimat a fejezetekkel kapcsolatban!
Jó olvasást! És várom a komikat! :)
Üdv: E.S.zti;)

KI A BARÁT?
...aki több mint más...
...aki figyel rád...
...aki törődik veled...
...aki kedvel, szeret...
...aki hibáidat javítani próbálja...
...aki megért, elfogad...
...aki megbocsát...
...aki szeret...
♥

Egy nappal később…

~Eric~
Éppen a próbaterembe léptem be reménykedve, hogy nincs ott senki. És igazam is lett, bár alapból tudhattam volna mivel reggel nyolc óra volt, és ilyenkor mindenki aludt. Mondjuk, igazából nem is csodálkozom mivel a tegnapi este eléggé sokáig tartott.
Leültem a sarokba az egyik ablakkal szembe és visszaidéztem a tegnapi Üdvözlő estnek indult karaoke partit.


Miután kivágtattam az utcára hatalmas lépésekkel átszeltem az épülethez tartózó parkolót, felhúztam a csuklyámat és elindult a nagy világba.
Körülbelül negyedóra múlva hallottam, ahogy Alex lihegve a nevemet kiáltozza.
- Eric, várj!
- Mégis mire? – vágtam oda foghegyről ezt a két szót.
- Mondanom kell valamit, mielőtt eltűnsz! – mondta halál komoly hangon, mire megfordultam.
- Hallgatlak!
- Szóval először is tudnod kell két dolgot! Először is, te talán még nem vetted észre, de amikor tegnap eljöttetek próbára,, akkor találkoztam először Ellievel. Kíváncsi lettem, mikor közöltétek, hogy már régóta barátok vagytok. Így hát, amikor elmentél kávéért elkezdtem vele beszélgetni. Amúgy ezt már elakartam mesélni délután, de olyan ideges voltál, hogy úgy döntöttem csak akkor szólók, ha eljön az ideje. És az most van. Szóval kérdezgettem Elliet, hogy mióta ismer téged meg ilyenek, aztán nem emlékszem, hogy ez minek kapcsán jött ide, de azt mondta… idézem: „ Ericcel már régóta barátok vagyunk, úgy tekintek rá mint a bátyámra és annyira is szeretem” Itt szünetet hagyott, szerintem valamit nem akart elmondani, de aztán folytatta” Szóval Ericet családtagomnak tekintem és nem is tudom mi lenne velem, ha elveszíteném” Gondoltam ezt jobb ha tudod! – na most aztán totál összezavarodtam, akkor most mi van?
-  Ez túl sok info volt egyszerre, de majd átgondolom később. Nem azt mondtad, hogy két dolog van?
- A másik pedig az, hogy mindenképpen vissza kéne jönnöd, mert Ellie véleményem szerint már a kiakadás szélén áll! Kthy próbálta elterelni a figyelmét, de nem sikerült, mivel folyamatosan az ajtót bámulja. Érted Eric? Sokat jelentesz neki, még ha most nem is úgy ahogy te szeretnéd, de akkor is. Légyszi, gyere vissza. Fejezzük már be rendesen ezt az estét. Például karaokizhatnánk! Amúgy meg Justin aggódik Elliért, és amúgy jó fej gyerek. Meg kéne ismerned! – mosolygott.
- Talán majd egyszer! – nem tudom miért, de hirtelen jó kedvem támadt. – Na, menjünk vissza! Mit állunk itt kinn a hidegben?
Erre elmosolyodott.
Mikor beléptünk az előtérbe hirtelen megcsapott egy meleg fuvallat, ami nagyon jól esett, majd beléptünk a terembe, ahol mindenhonnan megkönnyebbült sóhajokat hallottam.
Aztán egyszer csak azt éreztem, hogy valaki belém csapódik és megölel. Ellie volt az.
- Sajnálom! – suttogta megbánással és megkönnyebbüléssel a hangjában, miközben arcát a nyakamba fúrta.
- Nem a te hibád! Csak rossz napom volt!
- Khm – köhögött Justin, mire Ellie ránézett.
- Ja tényleg! Bocsi! – mondta, mintha elfelejtetett volna valamit. – Eric, ő itt Justin – mutatott a srácra, aki a kezét nyújtott, majd egy erőltetett mosoly kíséretében meg is ráztam. – Justin, ő pedig Eric.
- Most, hogy visszatalált az elveszett báránykánk kezdhetnénk is a karaokit! – mondta Alex a mikrofonba. – De ki kezdje? Mit szólnátok egy duetthez?
- Eric, Ellie! Tietek a színpad! – kapcsolódott be Sam is.
- Gyere, menjünk! – mondta Ellie, majd kézen ragadott és felhúzott a mikrofonhoz. – És mit énekeljünk? – fordult barátnőm a közönségünkhöz.
- Mit szólnátok Robbie Williams és Gary Barlow közös számához? – mosolygott ránk Justin.
- Ismered? – kérdezte Ellie tőlem.
- Persze! De úgyis ki lesz írva a szöveg. Ott szembe a falon látod azt a hatalmas plazma tévét? – mutattam a szemközti falra, mire Ellie csak bólintott. – Ott van melletted egy kis billentyűzet, abba pötyögd be a szám címét és előadóját, aztán nyomj egy ENTERt és már el is indul a szám. – folytattam, miközben Ellie csinálta, amit mondtam.
- Oké! – mondta, mikor meghallottuk az első akkordokat és már énekeltük is.
Egyszerűen csodálatos volt, most hallottam először Ellie hangját és majdnem tátott szájjal bámultam rá mikor elkezdte énekelni az ő részét, aztán mikor rám került a sor láttam, hogy is úgy érez, mint ahogy az előbb én is.
Mintha eltűnt volna körülünk minden, szemben álltunk és egymásnak énekeltük a számot, ez még nagyobb hatást tett rá a produkciónkra, mert mikor befejeztük mindenki állva tapsolt és fütyült, mi pedig csak mosolyogtunk.
- Most Alex jön! - szóltam bele a mikrofonba. – Aki elénekli nekünk a Popular című számot! – szórakoztam, mire mindenki elkezdett röhögni, csak Ellie és Justin nézett értetlenül.
Alex felpattant mellém a színpadra.
- Mi lenne, ha te énekelnél én meg táncolnék? – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Nekem nyolc! – mondtam, majd beírtam a szám címét és előadóját és el is indultak az ismerős dallamok.
Alex belekezdett és én is táncoltam vele, majd jött az éneklés. Nagyon jól sikerült a produkciónk. Ezt is hatalmas taps vihar követte.
- Egy kis előgyakorlás? – kérdezte Audrey, mire én csak bólogattam.
- Szép volt, haver! – pacsiztunk egyet Alexel.
- Most én jövök! - állt fel Kevin. – Remélem mindenki hozott füldugót.
- Na, és mi szépet hallunk tőled, drága Kevin? – kérdezte Alex.
- Bruno Mars, Lazy song – közölte ünnepélyesen Kevin, majd belekezdett.
Nagyon vékony hangon énekelt, már ha ezt annak lehet nevezni.
- Köszönjük szépen Kevin, ezt a kis fül fájást! Am nem volt, olyan rossz! – mondtam a haveromnak, mire az megforgatta a szemét.
Így ment tovább az este. Mindenki énekelt valamit, volt akin szórakoztunk és viccelődtünk egy csomó ideig. Egyedül Justin nem énekelt, amin csodálkoztam. De nem fogja megúszni egyszer, majd úgyis énekelnie kell.
Ellie és Justin ment el legelőször, azzal a kifogással, hogy már fáradtak.
Végül is nem is volt rossz, sőt kifejezetten élveztem ezt a karaokis dolgot.


Elmélkedésemből a nyílódó ajtó hangja zavart meg, de nem bántam, mert végre megérkeztek a többiek és elkezdhettük végre a próbát.
- Csá haver! Mizu? – köszöntött Alex elsőként.
- Semmi! Veled?
- Szintúgy! Milyen izgalmas életünk van nem? – mondta már előttem állva, mire én is felkeltem.
- Ahogy mondod! – mosolyogtam rá.
Aztán belépett az ajtón Ellie és Kevin is, akik épp valamin vitatkoztak.
- De mondom, hogy az! – mosolygott barátnőm a haveromra.
- Nem nézetem volna ki belőle! Majd Youtobe – on utána nézek.
- Jó, de ne az első számait nézd meg! Nem mintha azok nem lennének jók, de akkor még ilyen kisfiús hangja volt. A Prayt hallgasd meg!
- Sziasztok! – szakítottam félbe őket.
- Jé, szia Eric! – köszöntöttek egyszerre meglepődötten, mintha nem is tudták volna, hogy itt vagyok.
- Mi lenne, ha átöltöznénk és elkezdenénk? – kérdezte Alex.
- Oké! – mondták megint egyszerre, majd egymásra néztek és elröhögték magukat.
- Hol van az öltöző? – kérdezte Ellie rám nézve.
- Itt - mutattam a mellettem levő egyik ajtóra. – A mellette levő ajtó, pedig a fiúké. – magyaráztam Neki.
- Oké!  - mondta, majd benyitott.
Hirtelen megtorpant, felkapcsolta a villanyt.
- Aztán rendesen öltözz fel! – szólt utána Alex, mire Ellie rákacsintott és bement az öltözőbe, ahogy a fiúk is.
Amíg öltöztek én betettem a CD-t és elkezdtem énekelni.
- Jól áll! – hallottam meg Alex hangját az öltözők felől.
Éppen Elliet mérték végig, majd Kevin is bólintott.
Ekkor esett le, hogy mit néznek rajta ennyire.

~Ellie~
Gyorsan felvettem egy szürke melegítőalsót és az Eric Saadés pólót, amit ma láttam meg ide fele jövet és gondoltam kicsit feldobom Eric kedvét.
Mikor kiléptem az ajtón láttam, hogy Eric a hűtőnek támaszkodva énekel egy számot, ami épp a CD lejátszón ment, majd észrevettem az engem méregető két táncost.
- Jól áll! - jegyezte meg Alex, aki már tudta, hogy ezt fogom viselni, mert mikor jöttem összefutottam velük és együtt jöttünk tovább.
Majd Eric felé néztem, aki eközben észrevette, hogy már átöltöztünk és a pólóm láttán mosolygott, mint a vadalma.

_____________________________________________________
Zoey: Ezt is és az előző komidat is köszönöm! :)
Hálás vagyok és nagyon jól esik, hogy mindig írsz valamit! :)
Üdv: E.S.zti;)