11. fejezet ~ Újabb fejlemények

Sziasztok itt van a 11. fejezet! És nagyon, nagyon, nagyon sajnálom a késést tudjátok 8dikos vagyok és fontos volt a félév, de mind1, a lényeg h jó jegyekkel túl vagyok az első féléven!

Jó olvasást és sok-sok komit kérek szépen! :))

Üdv: E.S.zti;)

U.i.: a komikra mostatntól - mintahogy az elöző fejezetnél is észrevehettétek - komiba válszolok! :))

- Hamarosan elbúcsúzunk Erictől, de Ellie még itt marad velünk, úgyhogy őt nyugodtan faggathatjátok! De mielőtt Eric elmegy még egy SMSt felolvasok, ami hozzád érkezett, mondjuk a legfelsőt! – mondta a műsorvezető. Nem inkább az a mi téged legjobban érdekel Josh?! – Amina, azt kérdezi van-e most egy különleges lány az életedben!?
- Azt hiszem igen, de ez még nem nagyon alakult ki! – vakarta meg zavartan a tarkóját Eric.
- Gondolom, nem tudhatjuk ki ez! – böngészte tovább az SMSeket Josh.
- Nem! – mondta Eric, miközben jelentőségteljesen a szemembe nézett.
- Ellie, te sem tudod? – nézett rám a műsorvezető.
- Azt hiszem sejtem! – mosolyogtam Ericre, aki ezt egy kacsintással viszonozta.
- Nos, sajnos most elbúcsúzunk Erictől! Szeretnél valamit üzenni a rajongóidnak?
- Csak annyit, hogy remélem, sokatokkal találkozom a holnapi koncerten, gyertek el minél többen! Ja, és szeretlek titeket, hiszen tudjátok My fans = My all! – mosolygott Eric.
Ez nagyon aranyos volt.
- Örülök, hogy eljöttél hozzánk Eric! – nézett Josh Ericre.
- Én köszönöm, hogy meghívtatok! Sziasztok!
- Most pedig hallgassuk meg Erictől a Popular – t, a mi Euróviziós dalunkat, mellyel és persze Erickel dobogósok lettünk!
Annyira belemerültem a dalba, – mivel még sosem hallottam – hogy észre sem vettem, hogy Eric már kiment a stúdióból.
Mikor véget ért a szám kicsit elszomorodtam, mivel nagyon tetszett.
- Ahogy láttam Ellie, te most hallottad életedben először ezt a dalt! – nevetett Josh.
- Tudod, szándékosan nem hallhattam, mivel, akkor felismertem volna Ericet és a menedzserem totál titokban, akarta tartani ezt az egészet, de most rájöttem, hogy miért nem engedte Kathy, hogy megnézzem az Euroviziós Dalfesztivált! – nevettem én is. – Amúgy hányadik lett ez a dal?
- Harmadik. Viszont az elején nagyon vezettünk, majd a tizenkét pontok máshova kerültek és így lecsúsztunk az első helyról. De természetesen nagyon örülünk, hogy harmadikak lettünk!
- Oh! Hát akkor ebben az esetben gratula Ericnek!
Gyorsan elment fél óra, így nekem is távoznom kellett.
- Most sajnos Ellietől is búcsúzunk, de meghallgatjuk legfrissebb számát a Hit the lights – ot!
- Sziasztok! Holnap találkozunk a koncerten!
Mondtam, majd elbúcsúztam Joshtól és kimentem az előtérbe, ahol Alex és Kevin várt rám.
- Hát ti?
- Megvártunk! Csak nem gondolod, hogy elhoztunk, aztán itt hagyunk, hogy vissza kelljen sétálnod! – hisztizett Alex, de kicsit túljátszotta ezt a dolgot. Bár ettől függetlenül mind elnevettük magunkat.
Mikor beszálltunk a kocsiba Kevin rögtön mesélni kezdett.
- Képzeljétek, ma Jasmin eljön megnézni a próbát! – örvendezett.
- Tényleg? Szívesen megismerkednék vele! – mondtam.
- Biztos bírni fogod! Nagyon jófej, kedves és ráadásul még szép is!
- Örülök! Végre egy srác, aki nem azért szeret egy lányt, mert szép!
- Na! – kapcsolódott be Alex is.
- Tudod, hogy ne rád értettem! – mosolyogtam a táncosra.
- Hát akkor kire? Ericre? – szórakozott.
- Nem! Hanem úgy általában. A fiúk többsége ilyen!
Mikor ezt kimondtam már ott is voltunk a próbaterem épülete előtt.
- Megnézem Jasmin itt van-e már! – futott előre Kevin.
- Szerelem! – mondtuk egyszerre Alex-szel a szemünketforgatva.
Épp beléptünk az ajtón, amikor Kevin majdnem belénk ütközött és elég furcsa arcot vágott.
- Jól vagy Kevin? Itt van Jasmin? – kérdeztem.
- Nem ő nincs, de Claire itt van! – mondta, majd aggódva Alexre nézett.
- Ő a barátnőd? – fordultam Alexhez.
- Igen! De akkor miért állunk még mindig itt? – kérdezte, aztán elindult felfele a lépcsőn, de amikor már az ajtó előtt álltunk Kevin kicsit hátrébb húzta Alexet.
- Várj Alex! Szerintem ezt nem szeretnéd látni és Ellie sem! – nézett rám.
- Miért mi van? Csak nem lehet, olyan rossz! – forgattam a szemem, majd benyitottam és megláttam Claire-t, aki éppen Eric karját ölelgette.
- Claire? – nézett értetlenül barátnőjére.
Ezután senki sem tudott megszólalni, ezért erőt vettem magamon, oda sétáltam Ericékhez, majd leszedtem róla a csajt és odébb löktem, de mindig visszament, úgyhogy nem tehettem mást…
- Vonszold odébb a puccos kis fenekedet kisanyám!
- Miért ki vagy te? Csak nem a barátnője? – nézett rám flegmán.
Asszem, ha eddig kedves voltam vele… akkor annak vége és hangnemet váltottam.
- Még az is meg lehet!
- Na persze! Eric, olyan jó pasi sokkal jobbat érdemel, mint te!
Itt betellt a pohár.
- Miért te jobb vagy? Csak azért, mert miniszoknyát hordasz, és feltárod a melleidet a világnak? Ide figyelj ribanckám húzz vissza a sarokra és nem akarlak többet itt meg látni! Alex tiéd a szó! – fordultam a táncoshoz.
- Szóval te nem is szeretsz?
- Ó, te hülye! Szerinted, ha választani kéne közted és Eric között kit választanék? – válaszolt flegmán Claire.
- Csak kihasználtál, hogy Eric közelébe kerülhess?
- Jajj! Gondolkozz már Alex! Te komolyan azt hitted, hogy szeretlek?
Nem is hagyta, hogy Kevin válaszoljon neki, inkább hozzám fordult.
- Még találkozunk Elena! – fenyegetett meg, mire felnevettem.
- Bocsi, de nem szoktam a sárga házba járni! – mondtam mire értetlenül nézett.
- Az a diliház! – forgattam meg a szemem, mire mögöttem elkezdett kuncogni valaki. Eric.
Claire dühösen megfordult, majd kitrappolt az ajtón.
- Jól vagy? – léptem oda Alexhez.
- Persze, semmi gond! – mosolygott. – Először fájt, de miután helyre tetted… hát most már teljesen jól vagyok! Amúgy szép volt, adj egy pacsit! – mondta mosolyogva, majd pacsiztunk egyet. – És te jól vagy?
- Persze! – vontam meg a vállam, és a mosoly azonnal eltűnt az arcomról.
Amint ezt kimondtam nagy csattanást hallottunk kintről.
- Hülye ribanc! – üvöltötte valaki.
- Jasmin! – suttogta Kevin, majd kirohant az ajtón.
Alexel összenéztünk, majd Kevin után eredtünk.
A lépcső közepén azonban földbe gyökerezett a lábam. Annyira leblokkoltam, amint felismertem a lányt, aki ott feküdt a lépcső alján és nem tudott lábra állni.
Szőke tincsei az arcába hullottak, ahogy próbált felállni Kevin segítségével. Körülbelül öt perc telhetett el, mire a táncos rájött, hogy ez így nem fog sikerülni, ezért felkapta a lányt és a kezében vitte fel a lépcsőn, ahol én még mindig mozdulatlanul álltam. Csak akkor tértem magamhoz, mikor Alex kezét a szemem előtt lebegtette.
- Hahó, föld hívja Ellie-t! – röhögött. – Jól vagy? Mármint az előbbi dolog miatt. Tudod, Eric tuti nem akart semmit Claire-től, csak szerintem nem tudta mit csináljon hirtelen!
- Meg vagyok! És… hát gondolom, majd előbb-utóbb úgyis kiderül mi történt! – mosolyogtam rá.
Visszamentünk a többiekhez. Kevin ott ült Jasmin mellett a próbaterem előtti kis előtérbeli heverőn és barátnője bokáját tanulmányozta.
- Ez fáj? – kérdezte, mikor megnyomta egy ponton a lábát, mire Jasmin felszisszent. – Oké, ezt igennek veszem! Kiment egy kicsit a bokád, de nem vészes, nyugi, csak pihentetni kell meg borogatni egy kicsit! – mosolygott barátnőjére.
-Oké! – mondta a lány, majd rám emelte a tekintetét. – Ellie! Hát te, hogy kerülsz ide? Csak nem te vagy Eric, barátunk előzenekara? Ezt nem hiszem el! Örülök, hogy újra látlak! Mikor is találkoztunk utoljára? Ja, igen egy díjátadón, ha jól emlékszem! Tényleg beszéltem Justinnal, talán tegnap mondta, hogy megint jelölték valamilyen díjra, én meg megkérdeztem tőle, hogy te is mész-e vele, mint mindig, de ő azt mondta, hogy nem, mert már nem vagytok együtt, de ettől függetlenül barátok maradtatok! Na, mindegy a lényeg, hogy örülök, hogy látlak! – fejezte be a - rövidnek nem mondható – szövegét.
- Én is örülök! És sajnálom a lábadat, azt hiszem miattam volt. Én dühítettem fel azt a szipirtyót! Úgyhogy még egyszer bocsi! – mosolyogtam rá.
- Áá! Hagyd csak, el fog múlni és nem a te hibád! Amúgy esetleg van valamilyen új fiú a láthatáron? – kacsintott rám.
Már épp meg akartam szólalni, mikor Alex válaszolt helyettem.

~Eric~
Már egy ideje a teremből hallgatóztam, mikor jött egy érdekes kérdés.
- Áá! Hagyd csak, el fog múlni és nem a te hibád! Amúgy esetleg van valamilyen új fiú a láthatáron? – kérdezte Jasmin Tőle.
Kíváncsi lettem volna a válaszára, de Alex szólalt meg helyette.
- Hát persze! Ellie szerelmes Ericbe! – vágta rá a táncosom.
Rövid szünet következett mát nagyon izgatottan vártam mit reagál erre Ellie.
- Naa…
Ennyi?!?
- Azt ne mond, hogy nem igaz! – röhögött Alex. – De Eric is szereti ám Ellie-t, és nem hiszik el, hogy nagyon látszik. Igaz Eric? – szólt nekem Alex, mire kiléptem a teremből ártatlan, „semmitnemtudó” arccal.
- Mi van velem? – kérdeztem vissza.
- Az hogy Ellie-vel szeretitek egymást! – vigyorgott rám Alex, miree én felvont szemöldökkel néztem rá.
- Valóban? – fordult Jasmin Ellie-hez, akinek nem láttam az arcát, mert barna hajtincsei eltakarták.
Valamit csinálhatott barátnőm, mert Jasmin bólintott, aztán, pedig hozzám fordult.
- Eric, neked mi a véleményed erről?
- Ha most arra gondolsz, amit Alex mondott, ahhoz annyit tudnék hozzá fűzni, hogy erre magamtól is rájöttem!
- Ez Ericnél egy határozott igen. – kapcsolódott be Kevin is.
- Ellie – fordultam a lányhoz, aki kíváncsian rám emelte tekintetét. – Beszélhetnénk? – kérdeztem, mire bólintott és bementünk a terembe. Becsuktam az ajtót, majd Ellie-hez léptem és kezemet összefontam a dereka körül, mire ő – ami engem nagyon meglepett, de egyben jól is esett – összekulcsolta karjait a nyakam körül.
- Figyelj, én sajnálom! Tudom, hogy bunkó voltam veled meg minden, de… - itt fontos dolog jött volna, de Ellie ügyesen egy csókkal elhallgatatott, amit boldogan viszonoztam.
Kicsit elhajoltam tőle, mire morcosan nézett rám, én pedig felnevettem.
- Csak azt akartam mondani, hogy szeretlek! Bár nem tudom elhiszed-e nekem a történtek után!
- Én is szeretlek és… elhiszem! – mosolygott, mire lecsaptam ajkaira.
Aztán nyílt az ajtó és megcsörrent Ellie telefonja…

Facebook...

...Facebookon itt megtalláltok a bloggal kapcsolatos infókkal együtt! :)

10. fejezet ~ Néha a legnehezebb döntés...

Sziasztok itt a 10. fejezt! Bocsi a késésért! Jó olvasást és várom a komikat! :)
Amúgy boldog új évet minden kedves olvasómnak! :D
Üdv: E.S.zti;)

 - Szóval - kezdett bele Usher, aki mellesleg Justin menedzsere. – Szerintem nektek… - folytatta, de itt megakadt egy kicsit. – Szerintem ezt először nektek kéne megbeszélnetek. – mondta, majd Kathyre nézett.
- Igen! – értett egyet menedzserem is, majd kimentek és becsukták az ajtót.
- Szóval… - kezdett bele Justin, mire újra felé fordultam. – Neked mi a véleményed?
- Szerintem, nekünk most itt elválnak útjaink… - kezdtem el a beszédemet, mire Justin lehajtotta a fejét. – Várj, megmagyarázom! Szóval én, tényleg szeretlek Justin, de szerintem ez nem tartana sokáig köztünk! Szeretném, ha barátok lennénk továbbra is, és amúgy, a szívemben mindig van helyed! – mosolyogtam rá, amikor felnézett.
- Igazad van! – sóhajtotta. – És tényleg jó lenne, ha ettől függetlenül barátok maradnánk. De van valami, amit tudnod kell, segítek egy kicsit neked, hogy ezek után melyik útra lépj! – mondta, mire én értetlenül néztem rá. – Szóval, már amikor megjöttem, akkor feltűnt valamiféle vonzás közted és Eric között, már ha lehet így fogalmazni, és már akkor tudtam, hogy köztünk ez a dolog nem sokáig fog tartani. – Még mindig nem értettem, mire akar kilyukadni.
- Ezzel most mit akarsz mondani?
- Azt, hogy te szereted Ericet! – nézett komolyan a szemembe. – Gondoltam, ha már úgyis barátok vagyunk, akkor szólok!
- De én, nem…
- Ellie! Kérlek! Pont azért mondtam, hogy gondolkozz rajta. Most tagadod, de fogadok, ha végig gondolod az egészet attól kezdve, amikor idejöttél egészen mostanáig, akkor rá fogsz jönni! – mosolygott rám. – Viszont gyorsan kéne lépned, mert Eric eléggé kiakadt miattam!
- Ez az egész miattad volt? – kérdeztem értetlenül.
- Ellie, hova tetted az agyad? – nevetett.
Végig gondoltam Eric összes kiakadását, és valóban ezek akkor kezdődtek, mikor Justin megérkezett.
- Nos? – mosolygott rám barátom.
- Igazad van! – suttogtam lehajtott fejjel. – Sajnálom!
- Ellie, soha ne sajnáld azt, hogy szeretsz valakit, főleg miattam ne sajnálkozz. Megértelek, és mivel előbb megyek haza, lehet, hogy nem találkozunk egy ideig, úgyhogy sok szerencsét! – ölelt meg, amikor felálltunk.
- Köszi! Asszem szükségem lesz rá! – nevettem.
- Menjünk! – mondta, majd kiléptünk az ajtón, ahol feltűnően unatkozó menedzsereinkbe botlottunk, de amint megláttak minket odaszaladtak hozzánk.
- Köszi még egyszer mindent! – nyomtam egy puszit Justin arcára, majd Ushert is megöleltem és végül Kathyhez léptem.
- Holnap találkozunk! – mondtam, majd megöleltem, csak ekkor vettem észre, hogy mindketten értetlenül néznek.
- Majd én elintézem, menj csak! – mosolygott rám Justin.
- Köszi! – vigyorogtam vissza rá. – Jó utat! Sziasztok! Remélem, hamarosan látjuk egymást! – mondtam, majd kisétáltam az épületből.
Erichez akartam menni, de most jutott eszembe, hogy azt sem tudom, hol lakik.
De egyelőre nem is érdekes, inkább holnap beszélek vele, addig is átgondolom a dolgokat.

Másnap…
Reggel korán keltem, úgyhogy elmentem egyet futni.
Mindent végig gondoltam és úgy döntöttem elmondok Ericnek mindent. Valahogy most nagyon boldognak éreztem magam, a futástól felfrissültem és talán Eric is szerepet játszott a jó kedvemben. Remélem, jól fogadja, majd a dolgot…
Ma viszont még egy rádiós interjúra is megyek…
Reményekkel telve indultam el a próbaterembe. Gyalog mentem, mivel nem volt nagyon messze tőlünk.
Mikor beléptem a terembe Alex és Kevin valamit nagyon tárgyaltak, mert azt sem vették észre, hogy bementem, pedig becsaptam az ajtót! Véletlenül!
Eric a tükörben állította be a haját.
- Ennyire láthatatlan vagyok? – mosolyogtam, mire Aléxék rám néztek, majd megöleltük egymást üdvözlés képpen.
- Jó reggelt! Rád vártunk! Csak nem vettünk észre, mivel Kevinnel annyira belemerültünk a beszélgetésbe. – szabadkozott Alex, mire én csak legyintettem.
- Milyen furcsa vagy így! – jegyezte meg ridegen Eric, de még mindig magát bámulta a tükörben.
- Hogy így? – néztem rá a tükörben értetlenül.
- Justin nélkül! – mondta ugyanolyan ridegen és nemtörődöm stílusban, mint az előbb. Na, itt betelt a pohár, odamentem hozzá dühösen, mire felém fordult, én pedig az arcába másztam és úgy kezdtem üvöltözni vele.
- Képzeld el Eric, hogy Justinnal tegnap szakítottunk és ennek az egyik legfőbb oka az volt, hogy én egy hisztis, féltékeny, érzéketlen tuskó popsztárt szeretek! – vágtam a fejéhez mindent, majd pofon vágtam, és mivel a sírás határán álltam elindultam kifelé a teremből, de az ajtóból visszaüvöltöttem.
- Alex! Kijönnél egy percre? – kérdeztem, majd levágtam magam az egyik fotelbe és kitört belőlem a sírás. Mikor a táncos kijött becsukta az ajtót és leült a fotel melletti kis puffra.
- Ellie, rám néznél egy percre? – kérdezte Alex, mire felé fordultam.
- Te tényleg szereted Ericet?
- Igen, nem így akartam közölni vele, de nem hagyott más választás… viszont, most már nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom beszélni vele ezt a dolgot!
- Figyelj! Én ismerem Ericet és azért volt, ilyen, mert nem tudott beletörődni, hogy nem vele vagy hanem mással, de most, hogy megtudta… nem tudom mi lesz, de kérlek, ne ítéld el őt. Tudom, hogy szemét meg bunkó volt veled, de szeret téged! Gondolom erre még nem jöttél rá, mert nem úgy nézel ki, de most már tudod. Szóval kérlek, adj neki még egy esélyt! – nézett rám komolyan.
- Én… - kezdtem bele, de Eric kilépett a teremből.
Először rám nézett, - de nem tudtam semmi érzelmet leolvasni róla, elég furcsa volt – majd barátjához fordult.
- Alex, most elmentem, ha végeztem az interjúval jövök! – mondta, mire Alex bólintott, majd még egyszer rám nézett - most viszont szomorúnak láttam – és eltűnt a folyosón.
- Gyere, kezdjük a próbát! – állt fel Alex.
- Várj! Tőlem elkezdhetjük, de nekem fél óra múlva interjúra kell mennem.
- Milyen interjú lesz? – mosolygott Alex.
- Az egyik rádióhoz megyek! – mondtam, mire a táncos elgondolkozott, majd felcsillant a szeme.
- Akkor, majd meghallgatunk! De… kocsival vagy?
- Nem!
- Elmegyünk veled! – jelentette ki Alex. – Én kocsival jöttem, és szerintem Kevin is szívesen eljönne! – mosolygott, majd bementünk.
Gyorsan letudtuk a próbát, majd mindenki felöltözött és elindultunk.
- Ez az! – mondtam Alexnek, mutatva egy épületre, mivel csak így ismertem fel.
Bementünk és az összes folyosón hallani lehetett a rádiót, éppen egy szám ment, nem ismertem, úgyhogy nem is érdekelt. Alex látta, hogy elgondolkoztam, ezért felvilágosított.
- Ez Eric száma, a Hearts in the air!
- Jó tudni! – mosolyogtam rá.
Majd hallgattam a rádiót vártam, hogy végre szóljanak, hogy én jövök. És körülbelül tíz perc múlva, amikor lement három Eric szám, eljött a várva várt pillanat.
- Nos, Eric! – kezdte a műsorvezető, mire leblokkoltam. Mit keres ő itt?!? – Ma hívtunk egy meglepetés vendéget, aki hamarosan fel is fedi magát. Mit gondolsz ki lesz az?
- Hát nem is tudom Josh, ha látnám meg tudnám mondani! – válaszolta nevetve Eric.
- Te jössz! Oda szembe az üres helyre ülj le, kérlek! – jött oda hozzám egy nő.
Lassan benyitottam az ajtón, mire mindenki rám nézett. A műsorvezető mosolyogva, Eric pedig… ő is mosolygott?!? Most vak vagyok, vagy csak szimplán hülye?
- A mai meglepetés vendégünk pedig… Nos, Eric? Ismered ezt a lányt?
- Igen! Ő az előzenekarom a turném során, Ellie Deneters! – konferált fel Eric, mikor leültem.
- Sziasztok! – köszöntem, mikor helyet foglaltam.
- Kedves hallgatók nyugodtan kérdezhettek SMS- ben bármit! Erictől is, de akár Ellietől is. Addig is amíg nem jönnek SMS-ek, beszélgessünk. Ellie, – nézett rám – milyen Eric-kel együtt dolgozni?
- Szuper, bár az első koncert csak holnap lesz, de jó vele együtt dolgozni. Habár én inkább a táncosokkal vagyok, mivel külön próbálunk.
- És milyenek a táncosok? – mosolygott rám még mindig Josh. Asszem így szólította Eric.
- Imádom őket! Nagyon jó haverok és sokat szoktunk együtt hülyülni!
- Ha jól láttam ők is eljöttek veled, miért?
- Mert, mielőtt idejöttem, akkor volt próbánk és mivel gyalog voltam, ragaszkodtak hozzá, hogy elhozzanak kocsival! – nevettem.
- Értem! Közben érkeztek SMS-ek hozzátok! Bár a legtöbb hozzád szól Ellie! - ezen meglepődtem. Nem Eric a nagy sztár? – Felolvasok párat! Tina azt kérdezi, hogy együtt vagytok-e Eric-kel?
- Nem! – mondtam határozottan. – Barátok vagyunk! – mosolyogtam Joshra.
- Eric? – fordult hozzá a műsorvezető. Most azt hiszi, hogy hazudtam?
- Úgy van, ahogy Ellie mondta! – felelte Eric, majd összeakadta a tekintetünk és, amikor Josh nem figyelt Ericre kacsintottam.
- Következő kérdés Davidtől érkezett, érdekelné, hogy van-e barátod!
- Nincs! – mosolyogtam.
- És mi van Justinnal? – na, erre a kérdésre nem számítottam, de próbáltam nyugodt lenni.
- Nem vagyunk együtt!
- Mióta?
- Már legalább egy hónapja!
- És mi van a képekkel, amik a plázában készültek rólatok? – úgy éreztem, mintha csatatéren lennék, de hiába akart megtörni, nem engedtem.
- Miért? Barátok nem mehetnek el kettesben kávézni egyet? – szűkítettem össze a szememet.
- De persze! – válaszolta. Örültem, hogy ezt a csatát megnyertem, de azt hiszem még lesz visszavágó…

9. fejezet ~ Féltelek!

Sziasztok! Meghoztam a kilencediket is! :)
Jó olvasást, várom a komikat! :)
Üdv: E.S.zti;)

Egy elágazó úthoz érkeztem. Nem tudom mi lesz most. Ha esetleg elveszítem, akkor jön valaki más? Esetleg ez a végzet? Lehet, hogy ennek itt a vége. A legfőbb kérdés viszont az, hogyha így van, akkor boldog leszek-e.
Viszont mi van, ha nem kell elválnunk? Akkor vajon meddig maradunk együtt önszántunkból? És, ha nem is szeretjük egymást annyira, mint gondoljuk, hanem csak már megszoktuk, hogy együtt jól érezzük magunkat? De ez a barátoknál is így van…
Ezen töprengtem, majd át nyújtottam a csörgő telefonom Audreynak, aki egyből fel is vette.
Nem voltam képes megszólalni hiába próbáltam. Egy kis hang sem jött ki a számból.
- Szia Kathy! – szólt bele a telefonba barátnőm. – Oké, megmondom! – amint ezt kimondta megszólalt a csengő.
Felálltam és elvonszoltam élettelen testemet az ajtóhoz, majd kinyitottam.
Pár perc múlva már csak a sötétben voltam, nem láttam semmit.
Hol vagyok? – kérdeztem, de senki sem válaszolt.
Ellie! – mondta valaki, de nem ismertem meg a hangot, mintha nem hallanék rendesen, csak motyogást hallottam. – Vizes zsepit! – szólalt meg újra.
Minek a zsepi? – próbáltam kérdezni, de megint nem tudtam megszólalni.
Egyszer csak megéreztem valami hideget és egyből felpattant a szemem, de talán túl gyorsan, mert hirtelen olyan világos lett, hogy alig láttam valamit.
- Valaki kapcsolja már le a lámpát! – suttogtam és kezemet a szemem elé tettem.
- Hála istennek! – mondta… Eric?!?
- Mit keresel itt? – sziszegtem.
- Majd, ha magadhoz tértél megbeszéljük. – mondta KEDVESEN!!!
- Csak nem normálisan szólsz hozzám?
- Figyelj, sajnálom, hogy olyan izé voltam veled, de majd később megbeszéljük!
- Mi történt? Jézusom! Ellie jól vagy?? – hallottam meg Justin hangját is, mire egyből elkaptam a kezemet a szemem elől.
- Elájult! – világosította fel Justint Eric, megint kedvesen. Hát ezzel a sráccal meg mi történt?
Justin oda futott hozzám, majd megsimogatta az arcom, én meg elsírtam magam és Justinhoz bújtam, aki a hátamat simogatta és csitítgatott.
- Mi történt? – kérdezte Eric értetlenül.
- Eric, ki jönnél velem egy percre? – szólt közbe Audrey is.
- Persze!
Kimentek, s így ketten maradtunk Justinnal.
- Figyelj, nem lesz gond! Usher ár úton van, úgyhogy nyolc óra körül itt is lesz. Viszont a menedzserekkel lesz közös megbeszélésünk. És ha, esetleg nem maradhatunk együtt… - itt befejezte nem bírta folytatni.
- Mitől függ, hogy együtt maradhatunk – e? És különben is miért, olyan nagy gond, hogy lefotóztak minket?
- Nyugi! Az a helyzet, hogy kicsit túl reagálod a dolgot, mert itt most arról van szó, hogy a médiának eláruljuk-e, hogy együtt vagyunk vagy sem. Én azért aggódom, hogyha elmondjuk, akkor szétcincálnak téged és az itt most nem érdekes, hogy velem mi lesz! Mert, ha megtudják, akkor megint egy perc nyugtunk sem lesz, ugyanúgy, mint mielőtt ide jöttél.
Erre nem tudtam mit mondani és elgondolkoztam a hallottakon. És ahogy észrevettem ő is elkalandozott egy kicsit.
- Szeretlek! – szólaltam meg körülbelül tíz perc múlva. – És nekem meg az a fontos, hogy veled mi lesz, ha esetleg kiderül, hogy együtt vagyunk! – felültem, hogy a szemébe nézhessek.
- Én is téged! – suttogta. – De én jobban féltelek, mert én már hozzá szoktam ehhez, hogy mindent kiforgatnak és megtanultam nem foglalkozni a pletykákkal. És nem vagyok benne biztos, hogy te bírnád és akkor szakítanunk kéne… - hunyta le a szemét.
Közelebb hajoltam hozzá, amennyire csak tudtam és mikor az ajkaink már csak pár centire voltak egymástól folytattam az előbbi beszédemet.
- A média nem teheti tönkre a kapcsolatunkat. Hiszen te is tudod, hogy azt nem engedném, és elég erős vagyok ehhez. Főleg most, hogy én egyre híresebb leszek meg kell szoknom. – mondtam és, amint megérezte a leheletemet a száján egyből kinyitotta a szemét, majd megcsókolt.
- Képes vagyok rá! Ha az a döntés születik, hogy el kell mondanunk. Menni fog! – mosolyogtam rá, mikor ajkaink elváltak egymástól.
- Csakhogy van egy kis gond! Ami nem is annyira kicsi!
- Mi? – kérdeztem, mire, olyan fájdalmas és szomorú arcot vágott, amilyet még nem láttam.
- Az, hogy már csak pár nap és vissza kell mennem Angliába! – mondta, mire megöleltem. – De bármikor, csak lehetőség adódik, jövök!
- Oké! És minden este Skype-olhatunk! – mosolyogtam.
- Ellie! Nyolc óra van! – jött ki Audrey a szobájából.
Nem is vettem észre, hogy ilyen sokáig itt ültünk.
Justin felállt, majd odanyújtotta nekem a kezét, amit szívesen elfogadtam.
- Köszi! – nyomtam egy puszit arcára, miután felhúzott a padlóról.
- Semmiség! – legyintett. – De, ha így jutalmazol, sokkal szívesebben segítek! – vigyorodott el, mire én adtam neki még egy puszit, de ezúttal a szájára. Csak arra nem számítottam, hogy Justin tudja mit akarok és a pusziból csók lett.
- Nem kell segíteni meg valamit? – szórakozott.
- Most nem, de majd szólók! – ütöttem gyengén vállba.
Csak ekkor vettem észre, hogy Audrey még mindig ott áll, sőt már Eric is csatlakozott hozzá.
- Mit is mondtál? Bocsi, elfelejtettem! – nézetem bűnbánóan Audreyra, mire ő csak elnevette magát.
- Azt mondtam, hogy nyolc óra van!
- Oké! Menjünk! – fordultam Jusinhoz, ő pedig csak bólintott.
- Biztos, hogy készen állsz? – kérdezte Juss, mikor beléptünk az épületbe, ahol a megbeszélésünk lesz.
- Igen, de kérlek, ülj mellém! – néztem rá kiskutya szemekkel, mire ő elnevette magát.
- Oké! – mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Elindultunk a hosszú folyosón, majd benyitottuk a legutolsó helységbe vezető ajtót.
Mikor beléptünk két ismerős szempárral találtam szembe magam.
- Sziasztok! – köszöntött Kathy.
Majd a másik alak odalépett hozzám és megölelt.
- Szia, Ellie! Jó téged újra látni! – üdvözölt Usher.
- Hello! Téged is! Bocsi, hogy kicsit késtünk!
- Semmi gond! Üljetek le!
Kathy és Usher két egymással szembeni székre ültek le, majd mindketten megveregették a mellettük levőt.
Justinnal egymásra néztünk, majd még utoljára gyorsan megszorított a kezemet, bíztatóan rám mosolygott, majd leültünk mi is egymással szembe.
Mi lesz még itt?!
- Szóval - kezdett bele Usher, aki mellesleg Justin menedzsere. – Szerintem neketek…