12. fejezet ~ You complete me

Sziasztok! Tudom h nem lett hosszú meg nem is oan izgi, de a kövi fejezet garantálom, h kárpótolni fog titeket! :)
Szóval jó olvasást és várom a komikat! :)
Üdv: E.S.zti;)

U.I.: Ajámlom mindenkinek ezt a számot! :D <3

Nyílt az ajtó és megcsörrent Ellie telefonja…
- Egy másodperc! – mosolygott rám Ellie, majd kivette a zsebéből és Alex kezébe nyomta.

~Alex~

Beléptünk az ajtón, valami furcsa hangot hallottam, mintha zenen lenne. De mi ez?
Azonnal megkaptam a választ, mivel Ellie kicsit Erictől, kivette a farmer zsebéből az IPhone-ját és a kezembe adta.
Először értetlenül néztem rá, de aztán megláttam a kijelzőn a telefonáló nevét és felvettem.
- Szia!
- Öö…Alex? Ellie hol van? – kérdezte Audrey.
- Éppen Ericcel turkálnak egymás szájában, már vagy fél órája! – mondtam, mire mindenki elkezdett röhögni.
- Ez azt jelenti, hogy összejöttek? – kérdezte boldogan.
- Háát… szerintem ezt még ők sem tudják, de, majd kiderül! – mondtam, miközben kiléptem a teremből és becsuktam az ajtót. – Amúgy miért keresed Elliet? Esetleg átadjak neki valamilyen üzenetet?
- Hát, arra gondoltam, hogy ma este csinálhatnánk egy kis összejövetelt nálunk!
- És kik lennének ott?
- Jasmin, Kevin, Eric, Ellie és természetesen te is! Már, ha elfogadjátok a meghívást!
- Persze, hogy megyünk! – vágtam rá, már akkor, amikor, még be sem fejezte a mondatot.
- Oké! Akkor este találkozunk! Szia!
- Szia! Majd később! – köszöntem el én is. – Szeretlek! – csúszott ki a számon. – Bocsi, nem úgy gondoltam…
- Tudom! – nevetett, majd kinyomta a telefont.
- Francba! De hülye vagyok! – szitkozódtam suttogva.
- Na, hol lesz ma este egy kis buli féleség? – kérdeztem mosolyogva, mikor beléptem a terembe, mire mindenki rám nézett. – Elliéknél!
- Tényleg? Szívesen elmegyünk, ugye Jasmin? – kérdezte Kevin barátnőjére nézve, aki csak mosolyogva bólintott.
- Én is megyek! – vágta rá Eric, majd újra elkezdtek smárolni, mire csak a szememet forgattam és Kevinre néztem.

~Ellie~
Miután Eric kijelentette, hogy ő is jön újra megcsókolt, de nem tartott sokáig, mivel, amint összeért a szánk éreztem, hogy valaki hátulról a derekamnál fogva elhúz, mire kipattant a szemem.
Szemben velem, körülbelül tőlem két méternyire Eric állt, akit Kevin fogott le.
- Olyan gonoszak vagytok! – duzzogtam.
- Ideje lenne elkezdeni a próbát! – szólt Alex a többi fiúnak mögülem.
- Oké! – húzta el a száját Eric.
Én leültem a kanapéra Jasmin mellé. Sokat beszélgettünk, a próba eléggé elhúzódott, mivel Eric mindig elrontotta, kezdtem megijedni, hogy miattam, mert folyton engem figyelt.
- Szóval…Justinnal már nem vagytok együtt… - kezdett bele Jasmin. – Sajnálod, hogy szakítottatok?
Mivel nem ment a zene, ezért a fiúk mindent hallottak és jól meg kellett válogatnom a szavaimat.
- Hát…igazából nem bánom, mert barátok maradtunk, akkor sajnálnám, ha haragban lennénk, de nem…úgyhogy nekem így jó! – mosolyogtam rá, mire a fiúk felől egy megkönnyebbülő sóhajt hallottam. Arra fordultam, egyenesen Eric szemébe néztem a tükrön keresztül, mikor észrevette, hogy őt figyelem gyorsan elkapta a tekintetét.
Jött az utolsó szám, a Popular, most senki nem rontott, sőt naygon profi volt.
Mikor elhallgattak az utolsó akkordok is, Eric oda jött hozzám és felkapott a vállára.
- Eric?
- Igen? – hallottam a hangján, hogy mosolyog. Nem tudom mi ennyire mulatságos, túl félénk volt a hangom?
- Letennél?
- Nem! – mondta, mikor oda értünk a lépcsőhöz.
- Azt legalább elmondod, hogy hová megyünk?
- Haza!
- Húú! Most aztán teljesen képbe vagyok!
- Haza! – ismételte meg.
Kiértünk a parkolóba, ahol letett és elfordított, úgy hogy szembe legyek a kocsijával.
- Opel? – játszottam a kiakadtat. – És mi van a BMW-vel? – néztem rá kérdőn.
- Milyen BMW? Mi van? – értetlenkedett.
- Tudod azt szokták mostanában mondani, hogy már nem a szőke herceg a menő fehér lovon, hanem a barna fiú BMW-n! – vigyorogtam rá, mire felnevetett.
- Hát vegyük úgy akkor, hogy BMW!
- Oké! – mosolyogtam, majd beültem az anyósülésre, Eric pedig a volán mögé.
Körülbelül negyed órát mentünk, aztán Eric leparkolt.
- Haza hoztál? – néztem rá értetlenül.
- Igen! Mivel még van egy kis dolgom és nem akartam, hogy haza sétálj! – mosolygott.
- Oké! Hát, akkor…köszi!
- Szívesen! – mondta, majd kinyitottam a kocsi ajtaját, kiszálltam, becsaptam az ajtót és befutottam a házba, mivel nagyon hideg volt.
- Szia! – köszöntem, mikor beléptem az ajtón.
- Hellóka! Mizu? – jött oda hozzám.
- Semmi! – mosolyogtam rá.
- Hehe…Jó vicc volt! Eric mióta semmi? – vigyorgott.

~Eric~
17: 53.
A francba – szitkozódtam magamban, mikor az órámra néztem. El fogok késni.
Alexel megbeszéltük, hogy háromnegyed hatra megyek érte és együtt megyünk Ellie-ékhez, mert ő nem akart vezetni.
Nagyon gyorsan elment az idő, miközben Ellie-nek a megfelelő ajándékot megtaláltam. Talán a huszadik boltba mehettem már be, de nem adtam fel, úgy döntöttem, akkor is meg fogom találni a tökéletes ékszert, ha száz üzletet is kell végig járnom. És lám sikerült.
Egy nyakláncot vettem neki, amire az van ráírva, hogy Lovely.
Így hát kicsit késésben, de büszkén indultam el Alexért. Mikor befordultam a megfelelő utcába megláttam a járda szélén álldogáló táncosomat, aki az óráját bámulta, majd megrázta a fejét.
Ezt nem fogom megúszni, most ki fog készíteni este, ezt már most érzem.
Leparkoltam, Alex beszállt és elindultunk.
- Késtél! – jegyezte meg, miután bekapcsolta a biztonsági övét. – Ugye, tudod, hogy ezt nem fogod megúszni szárazon? Várj csak, hányadik alkalom is ez? Egy, kettő, három, négy… - számolta, de közbe vágtam.
- Értettem! Többet nem fogok késni, ígérem! – mondtam, mire felnevetett.
- Mindig ezt mondod!
Innentől a maradék pár percet végig röhögte, én pedig csöndben maradtam inkább.

~Ellie~
Jasmin és Kevin, már negyedórája itt vannak, viszont Alexnek és Ericnek se híre, se hamva.
- Neked van barátod Audrey? – kérdezte kedvesen Jasmin.
- Nincs, de… - itt nem folytatta tovább barátnőm, csak elpirult.
- De? Mesélj! Én sem tudok semmit! – mosolyogtam rá bátorítóan.
- Hát… - kezdett bele, de megszólalt a csengő és egyből felpattant. – Nyitom! – mondta, majd odarohant az ajtóhoz. Olyan erővel nyitotta ki az ajtót, hogy azt hittem kirántja a helyéről.
- Szia Audrey! – mosolygott rá Alex, majd megölelte és egy puszit nyomott barátnőm arcára, mire Audrey fülig pirult.
Mégis miről maradtam le? Talán ennyire kedvelik egymást? Vagy már össze is jöttek? Nem az nem lehet, hiszen Alex még csak ma szakított Claire-rel.
De akkor meg mi van? Remélem, ma este kiderül!
Uff… tényleg mi lesz még ma itt?!
- Hahó! Ennyire hiányoztam, hogy nem is köszönsz? – szólalt meg közvetlenül a fülem mellett Eric. Éreztem a leheletét a nyakamon.
- Öö… szia! – ennyit tudtam kinyögni, mire Eric felnevetett.
Ennyi? Most komolyan Ellie? Mást nem tudtál volna mondani?
Fogd be, el tudom dönteni mit akarok mondani és mit nem!
Szuper! Megint magammal beszélgetek!
Felálltam a fotelből, amiben eddig ültem, oda mentem Erichez és megöleltem.
- Na, ez már mindjárt jobb! – mormolta.
- Öö… én azt hiszem, kimegyek a konyhába és megnézem készen van-e a vacsora! – mondta Audrey, mire kicsit elhúzódtam Erictől, hogy lássam a többieket.
- Segíthetek, esetleg? – kérdezte Alex, majd zavartan megvakarta a tarkóját.
- Persze…
És elmentek. Négyen maradtunk, mivel mindenki értetlenül nézett, úgy döntöttem nekem kell mondanom valamit hiszen én vagyok a házi gazda.
- Mi lenne, ha leülnénk? – javasoltam.
Mivel egy két személyes kanapé és két fotel volt, Jasmin és Kevin leültek egymás mellé a kanapéra, Eric az egyik fotelbe, én, pedig állva maradtam.
Meghagytam Alexnek a maradék egy helyet, hiszen, hogy nézne ki, hogy a házi gazda ül le a vendég helyett?!
- Khm! – köhögött egyet Eric, majd kitárta a karjait, hogy menjek oda hozzá.
Én meg… hát mit volt mit nem tenni, bele ülte az ülébe.
- Nehéz vagyok ám! – figyelmeztettem.
- Persze! Én meg három éves! – röhögött.
- Hát az agyi szinted néha olyan! – nevetett fel Kevin, mire én és Jasmin is csatlakoztunk hozzá.
- Ez nem szép, hogy kiröhögsz! – bökte meg az orom.
- Tényleg? Pedig megtettem! – mosolyogtam rá huncutul. – És ki tudja még miket fogok ma csinálni!
- Oh! Én kíváncsian várom! – vigyorgott rám, majd elkezdte a számat méregetni és csillogó szemekkel felnézett rám, mire én a szememet forgattam és megcsókoltam.
- Olyan cukik vagytok együtt! – mondta Jasmin.
Eric kicsit elhúzódott, mintha eszébe jutott volna valami.
- Alex! Bejönnétek egy kicsit? – kérdezte üvöltve a konyha fele fordulva.
Párperc múlva megjelent Audrey, mögötte pedig Alex, kócos hajjal mindketten.
- Hát ti meg mit csináltatok ennyi ideig? – kérdezetem felvont szemöldökkel mosolyogva.
- Semmit! – vágták rá egyszerre.
- És most már ráértek? – kérdezte Eric.
- Persze.
- Ellie! – szólított meg Eric, majd szembe fordított magával, majd letérdelt elém és elővett a zsebéből egy kis dobozt.
Uramisten! Most mit akar? Az biztos, hogy nem kéri meg a kezemet! De hát akkor meg??
- Ellie, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? – kérdezte és komolyan nézett rám.
- Én… - kezdtem bele, ő pedig csillogó szemekkel várta a válaszom…

11. fejezet ~ Újabb fejlemények

Sziasztok itt van a 11. fejezet! És nagyon, nagyon, nagyon sajnálom a késést tudjátok 8dikos vagyok és fontos volt a félév, de mind1, a lényeg h jó jegyekkel túl vagyok az első féléven!

Jó olvasást és sok-sok komit kérek szépen! :))

Üdv: E.S.zti;)

U.i.: a komikra mostatntól - mintahogy az elöző fejezetnél is észrevehettétek - komiba válszolok! :))

- Hamarosan elbúcsúzunk Erictől, de Ellie még itt marad velünk, úgyhogy őt nyugodtan faggathatjátok! De mielőtt Eric elmegy még egy SMSt felolvasok, ami hozzád érkezett, mondjuk a legfelsőt! – mondta a műsorvezető. Nem inkább az a mi téged legjobban érdekel Josh?! – Amina, azt kérdezi van-e most egy különleges lány az életedben!?
- Azt hiszem igen, de ez még nem nagyon alakult ki! – vakarta meg zavartan a tarkóját Eric.
- Gondolom, nem tudhatjuk ki ez! – böngészte tovább az SMSeket Josh.
- Nem! – mondta Eric, miközben jelentőségteljesen a szemembe nézett.
- Ellie, te sem tudod? – nézett rám a műsorvezető.
- Azt hiszem sejtem! – mosolyogtam Ericre, aki ezt egy kacsintással viszonozta.
- Nos, sajnos most elbúcsúzunk Erictől! Szeretnél valamit üzenni a rajongóidnak?
- Csak annyit, hogy remélem, sokatokkal találkozom a holnapi koncerten, gyertek el minél többen! Ja, és szeretlek titeket, hiszen tudjátok My fans = My all! – mosolygott Eric.
Ez nagyon aranyos volt.
- Örülök, hogy eljöttél hozzánk Eric! – nézett Josh Ericre.
- Én köszönöm, hogy meghívtatok! Sziasztok!
- Most pedig hallgassuk meg Erictől a Popular – t, a mi Euróviziós dalunkat, mellyel és persze Erickel dobogósok lettünk!
Annyira belemerültem a dalba, – mivel még sosem hallottam – hogy észre sem vettem, hogy Eric már kiment a stúdióból.
Mikor véget ért a szám kicsit elszomorodtam, mivel nagyon tetszett.
- Ahogy láttam Ellie, te most hallottad életedben először ezt a dalt! – nevetett Josh.
- Tudod, szándékosan nem hallhattam, mivel, akkor felismertem volna Ericet és a menedzserem totál titokban, akarta tartani ezt az egészet, de most rájöttem, hogy miért nem engedte Kathy, hogy megnézzem az Euroviziós Dalfesztivált! – nevettem én is. – Amúgy hányadik lett ez a dal?
- Harmadik. Viszont az elején nagyon vezettünk, majd a tizenkét pontok máshova kerültek és így lecsúsztunk az első helyról. De természetesen nagyon örülünk, hogy harmadikak lettünk!
- Oh! Hát akkor ebben az esetben gratula Ericnek!
Gyorsan elment fél óra, így nekem is távoznom kellett.
- Most sajnos Ellietől is búcsúzunk, de meghallgatjuk legfrissebb számát a Hit the lights – ot!
- Sziasztok! Holnap találkozunk a koncerten!
Mondtam, majd elbúcsúztam Joshtól és kimentem az előtérbe, ahol Alex és Kevin várt rám.
- Hát ti?
- Megvártunk! Csak nem gondolod, hogy elhoztunk, aztán itt hagyunk, hogy vissza kelljen sétálnod! – hisztizett Alex, de kicsit túljátszotta ezt a dolgot. Bár ettől függetlenül mind elnevettük magunkat.
Mikor beszálltunk a kocsiba Kevin rögtön mesélni kezdett.
- Képzeljétek, ma Jasmin eljön megnézni a próbát! – örvendezett.
- Tényleg? Szívesen megismerkednék vele! – mondtam.
- Biztos bírni fogod! Nagyon jófej, kedves és ráadásul még szép is!
- Örülök! Végre egy srác, aki nem azért szeret egy lányt, mert szép!
- Na! – kapcsolódott be Alex is.
- Tudod, hogy ne rád értettem! – mosolyogtam a táncosra.
- Hát akkor kire? Ericre? – szórakozott.
- Nem! Hanem úgy általában. A fiúk többsége ilyen!
Mikor ezt kimondtam már ott is voltunk a próbaterem épülete előtt.
- Megnézem Jasmin itt van-e már! – futott előre Kevin.
- Szerelem! – mondtuk egyszerre Alex-szel a szemünketforgatva.
Épp beléptünk az ajtón, amikor Kevin majdnem belénk ütközött és elég furcsa arcot vágott.
- Jól vagy Kevin? Itt van Jasmin? – kérdeztem.
- Nem ő nincs, de Claire itt van! – mondta, majd aggódva Alexre nézett.
- Ő a barátnőd? – fordultam Alexhez.
- Igen! De akkor miért állunk még mindig itt? – kérdezte, aztán elindult felfele a lépcsőn, de amikor már az ajtó előtt álltunk Kevin kicsit hátrébb húzta Alexet.
- Várj Alex! Szerintem ezt nem szeretnéd látni és Ellie sem! – nézett rám.
- Miért mi van? Csak nem lehet, olyan rossz! – forgattam a szemem, majd benyitottam és megláttam Claire-t, aki éppen Eric karját ölelgette.
- Claire? – nézett értetlenül barátnőjére.
Ezután senki sem tudott megszólalni, ezért erőt vettem magamon, oda sétáltam Ericékhez, majd leszedtem róla a csajt és odébb löktem, de mindig visszament, úgyhogy nem tehettem mást…
- Vonszold odébb a puccos kis fenekedet kisanyám!
- Miért ki vagy te? Csak nem a barátnője? – nézett rám flegmán.
Asszem, ha eddig kedves voltam vele… akkor annak vége és hangnemet váltottam.
- Még az is meg lehet!
- Na persze! Eric, olyan jó pasi sokkal jobbat érdemel, mint te!
Itt betellt a pohár.
- Miért te jobb vagy? Csak azért, mert miniszoknyát hordasz, és feltárod a melleidet a világnak? Ide figyelj ribanckám húzz vissza a sarokra és nem akarlak többet itt meg látni! Alex tiéd a szó! – fordultam a táncoshoz.
- Szóval te nem is szeretsz?
- Ó, te hülye! Szerinted, ha választani kéne közted és Eric között kit választanék? – válaszolt flegmán Claire.
- Csak kihasználtál, hogy Eric közelébe kerülhess?
- Jajj! Gondolkozz már Alex! Te komolyan azt hitted, hogy szeretlek?
Nem is hagyta, hogy Kevin válaszoljon neki, inkább hozzám fordult.
- Még találkozunk Elena! – fenyegetett meg, mire felnevettem.
- Bocsi, de nem szoktam a sárga házba járni! – mondtam mire értetlenül nézett.
- Az a diliház! – forgattam meg a szemem, mire mögöttem elkezdett kuncogni valaki. Eric.
Claire dühösen megfordult, majd kitrappolt az ajtón.
- Jól vagy? – léptem oda Alexhez.
- Persze, semmi gond! – mosolygott. – Először fájt, de miután helyre tetted… hát most már teljesen jól vagyok! Amúgy szép volt, adj egy pacsit! – mondta mosolyogva, majd pacsiztunk egyet. – És te jól vagy?
- Persze! – vontam meg a vállam, és a mosoly azonnal eltűnt az arcomról.
Amint ezt kimondtam nagy csattanást hallottunk kintről.
- Hülye ribanc! – üvöltötte valaki.
- Jasmin! – suttogta Kevin, majd kirohant az ajtón.
Alexel összenéztünk, majd Kevin után eredtünk.
A lépcső közepén azonban földbe gyökerezett a lábam. Annyira leblokkoltam, amint felismertem a lányt, aki ott feküdt a lépcső alján és nem tudott lábra állni.
Szőke tincsei az arcába hullottak, ahogy próbált felállni Kevin segítségével. Körülbelül öt perc telhetett el, mire a táncos rájött, hogy ez így nem fog sikerülni, ezért felkapta a lányt és a kezében vitte fel a lépcsőn, ahol én még mindig mozdulatlanul álltam. Csak akkor tértem magamhoz, mikor Alex kezét a szemem előtt lebegtette.
- Hahó, föld hívja Ellie-t! – röhögött. – Jól vagy? Mármint az előbbi dolog miatt. Tudod, Eric tuti nem akart semmit Claire-től, csak szerintem nem tudta mit csináljon hirtelen!
- Meg vagyok! És… hát gondolom, majd előbb-utóbb úgyis kiderül mi történt! – mosolyogtam rá.
Visszamentünk a többiekhez. Kevin ott ült Jasmin mellett a próbaterem előtti kis előtérbeli heverőn és barátnője bokáját tanulmányozta.
- Ez fáj? – kérdezte, mikor megnyomta egy ponton a lábát, mire Jasmin felszisszent. – Oké, ezt igennek veszem! Kiment egy kicsit a bokád, de nem vészes, nyugi, csak pihentetni kell meg borogatni egy kicsit! – mosolygott barátnőjére.
-Oké! – mondta a lány, majd rám emelte a tekintetét. – Ellie! Hát te, hogy kerülsz ide? Csak nem te vagy Eric, barátunk előzenekara? Ezt nem hiszem el! Örülök, hogy újra látlak! Mikor is találkoztunk utoljára? Ja, igen egy díjátadón, ha jól emlékszem! Tényleg beszéltem Justinnal, talán tegnap mondta, hogy megint jelölték valamilyen díjra, én meg megkérdeztem tőle, hogy te is mész-e vele, mint mindig, de ő azt mondta, hogy nem, mert már nem vagytok együtt, de ettől függetlenül barátok maradtatok! Na, mindegy a lényeg, hogy örülök, hogy látlak! – fejezte be a - rövidnek nem mondható – szövegét.
- Én is örülök! És sajnálom a lábadat, azt hiszem miattam volt. Én dühítettem fel azt a szipirtyót! Úgyhogy még egyszer bocsi! – mosolyogtam rá.
- Áá! Hagyd csak, el fog múlni és nem a te hibád! Amúgy esetleg van valamilyen új fiú a láthatáron? – kacsintott rám.
Már épp meg akartam szólalni, mikor Alex válaszolt helyettem.

~Eric~
Már egy ideje a teremből hallgatóztam, mikor jött egy érdekes kérdés.
- Áá! Hagyd csak, el fog múlni és nem a te hibád! Amúgy esetleg van valamilyen új fiú a láthatáron? – kérdezte Jasmin Tőle.
Kíváncsi lettem volna a válaszára, de Alex szólalt meg helyette.
- Hát persze! Ellie szerelmes Ericbe! – vágta rá a táncosom.
Rövid szünet következett mát nagyon izgatottan vártam mit reagál erre Ellie.
- Naa…
Ennyi?!?
- Azt ne mond, hogy nem igaz! – röhögött Alex. – De Eric is szereti ám Ellie-t, és nem hiszik el, hogy nagyon látszik. Igaz Eric? – szólt nekem Alex, mire kiléptem a teremből ártatlan, „semmitnemtudó” arccal.
- Mi van velem? – kérdeztem vissza.
- Az hogy Ellie-vel szeretitek egymást! – vigyorgott rám Alex, miree én felvont szemöldökkel néztem rá.
- Valóban? – fordult Jasmin Ellie-hez, akinek nem láttam az arcát, mert barna hajtincsei eltakarták.
Valamit csinálhatott barátnőm, mert Jasmin bólintott, aztán, pedig hozzám fordult.
- Eric, neked mi a véleményed erről?
- Ha most arra gondolsz, amit Alex mondott, ahhoz annyit tudnék hozzá fűzni, hogy erre magamtól is rájöttem!
- Ez Ericnél egy határozott igen. – kapcsolódott be Kevin is.
- Ellie – fordultam a lányhoz, aki kíváncsian rám emelte tekintetét. – Beszélhetnénk? – kérdeztem, mire bólintott és bementünk a terembe. Becsuktam az ajtót, majd Ellie-hez léptem és kezemet összefontam a dereka körül, mire ő – ami engem nagyon meglepett, de egyben jól is esett – összekulcsolta karjait a nyakam körül.
- Figyelj, én sajnálom! Tudom, hogy bunkó voltam veled meg minden, de… - itt fontos dolog jött volna, de Ellie ügyesen egy csókkal elhallgatatott, amit boldogan viszonoztam.
Kicsit elhajoltam tőle, mire morcosan nézett rám, én pedig felnevettem.
- Csak azt akartam mondani, hogy szeretlek! Bár nem tudom elhiszed-e nekem a történtek után!
- Én is szeretlek és… elhiszem! – mosolygott, mire lecsaptam ajkaira.
Aztán nyílt az ajtó és megcsörrent Ellie telefonja…

Facebook...

...Facebookon itt megtalláltok a bloggal kapcsolatos infókkal együtt! :)

10. fejezet ~ Néha a legnehezebb döntés...

Sziasztok itt a 10. fejezt! Bocsi a késésért! Jó olvasást és várom a komikat! :)
Amúgy boldog új évet minden kedves olvasómnak! :D
Üdv: E.S.zti;)

 - Szóval - kezdett bele Usher, aki mellesleg Justin menedzsere. – Szerintem nektek… - folytatta, de itt megakadt egy kicsit. – Szerintem ezt először nektek kéne megbeszélnetek. – mondta, majd Kathyre nézett.
- Igen! – értett egyet menedzserem is, majd kimentek és becsukták az ajtót.
- Szóval… - kezdett bele Justin, mire újra felé fordultam. – Neked mi a véleményed?
- Szerintem, nekünk most itt elválnak útjaink… - kezdtem el a beszédemet, mire Justin lehajtotta a fejét. – Várj, megmagyarázom! Szóval én, tényleg szeretlek Justin, de szerintem ez nem tartana sokáig köztünk! Szeretném, ha barátok lennénk továbbra is, és amúgy, a szívemben mindig van helyed! – mosolyogtam rá, amikor felnézett.
- Igazad van! – sóhajtotta. – És tényleg jó lenne, ha ettől függetlenül barátok maradnánk. De van valami, amit tudnod kell, segítek egy kicsit neked, hogy ezek után melyik útra lépj! – mondta, mire én értetlenül néztem rá. – Szóval, már amikor megjöttem, akkor feltűnt valamiféle vonzás közted és Eric között, már ha lehet így fogalmazni, és már akkor tudtam, hogy köztünk ez a dolog nem sokáig fog tartani. – Még mindig nem értettem, mire akar kilyukadni.
- Ezzel most mit akarsz mondani?
- Azt, hogy te szereted Ericet! – nézett komolyan a szemembe. – Gondoltam, ha már úgyis barátok vagyunk, akkor szólok!
- De én, nem…
- Ellie! Kérlek! Pont azért mondtam, hogy gondolkozz rajta. Most tagadod, de fogadok, ha végig gondolod az egészet attól kezdve, amikor idejöttél egészen mostanáig, akkor rá fogsz jönni! – mosolygott rám. – Viszont gyorsan kéne lépned, mert Eric eléggé kiakadt miattam!
- Ez az egész miattad volt? – kérdeztem értetlenül.
- Ellie, hova tetted az agyad? – nevetett.
Végig gondoltam Eric összes kiakadását, és valóban ezek akkor kezdődtek, mikor Justin megérkezett.
- Nos? – mosolygott rám barátom.
- Igazad van! – suttogtam lehajtott fejjel. – Sajnálom!
- Ellie, soha ne sajnáld azt, hogy szeretsz valakit, főleg miattam ne sajnálkozz. Megértelek, és mivel előbb megyek haza, lehet, hogy nem találkozunk egy ideig, úgyhogy sok szerencsét! – ölelt meg, amikor felálltunk.
- Köszi! Asszem szükségem lesz rá! – nevettem.
- Menjünk! – mondta, majd kiléptünk az ajtón, ahol feltűnően unatkozó menedzsereinkbe botlottunk, de amint megláttak minket odaszaladtak hozzánk.
- Köszi még egyszer mindent! – nyomtam egy puszit Justin arcára, majd Ushert is megöleltem és végül Kathyhez léptem.
- Holnap találkozunk! – mondtam, majd megöleltem, csak ekkor vettem észre, hogy mindketten értetlenül néznek.
- Majd én elintézem, menj csak! – mosolygott rám Justin.
- Köszi! – vigyorogtam vissza rá. – Jó utat! Sziasztok! Remélem, hamarosan látjuk egymást! – mondtam, majd kisétáltam az épületből.
Erichez akartam menni, de most jutott eszembe, hogy azt sem tudom, hol lakik.
De egyelőre nem is érdekes, inkább holnap beszélek vele, addig is átgondolom a dolgokat.

Másnap…
Reggel korán keltem, úgyhogy elmentem egyet futni.
Mindent végig gondoltam és úgy döntöttem elmondok Ericnek mindent. Valahogy most nagyon boldognak éreztem magam, a futástól felfrissültem és talán Eric is szerepet játszott a jó kedvemben. Remélem, jól fogadja, majd a dolgot…
Ma viszont még egy rádiós interjúra is megyek…
Reményekkel telve indultam el a próbaterembe. Gyalog mentem, mivel nem volt nagyon messze tőlünk.
Mikor beléptem a terembe Alex és Kevin valamit nagyon tárgyaltak, mert azt sem vették észre, hogy bementem, pedig becsaptam az ajtót! Véletlenül!
Eric a tükörben állította be a haját.
- Ennyire láthatatlan vagyok? – mosolyogtam, mire Aléxék rám néztek, majd megöleltük egymást üdvözlés képpen.
- Jó reggelt! Rád vártunk! Csak nem vettünk észre, mivel Kevinnel annyira belemerültünk a beszélgetésbe. – szabadkozott Alex, mire én csak legyintettem.
- Milyen furcsa vagy így! – jegyezte meg ridegen Eric, de még mindig magát bámulta a tükörben.
- Hogy így? – néztem rá a tükörben értetlenül.
- Justin nélkül! – mondta ugyanolyan ridegen és nemtörődöm stílusban, mint az előbb. Na, itt betelt a pohár, odamentem hozzá dühösen, mire felém fordult, én pedig az arcába másztam és úgy kezdtem üvöltözni vele.
- Képzeld el Eric, hogy Justinnal tegnap szakítottunk és ennek az egyik legfőbb oka az volt, hogy én egy hisztis, féltékeny, érzéketlen tuskó popsztárt szeretek! – vágtam a fejéhez mindent, majd pofon vágtam, és mivel a sírás határán álltam elindultam kifelé a teremből, de az ajtóból visszaüvöltöttem.
- Alex! Kijönnél egy percre? – kérdeztem, majd levágtam magam az egyik fotelbe és kitört belőlem a sírás. Mikor a táncos kijött becsukta az ajtót és leült a fotel melletti kis puffra.
- Ellie, rám néznél egy percre? – kérdezte Alex, mire felé fordultam.
- Te tényleg szereted Ericet?
- Igen, nem így akartam közölni vele, de nem hagyott más választás… viszont, most már nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom beszélni vele ezt a dolgot!
- Figyelj! Én ismerem Ericet és azért volt, ilyen, mert nem tudott beletörődni, hogy nem vele vagy hanem mással, de most, hogy megtudta… nem tudom mi lesz, de kérlek, ne ítéld el őt. Tudom, hogy szemét meg bunkó volt veled, de szeret téged! Gondolom erre még nem jöttél rá, mert nem úgy nézel ki, de most már tudod. Szóval kérlek, adj neki még egy esélyt! – nézett rám komolyan.
- Én… - kezdtem bele, de Eric kilépett a teremből.
Először rám nézett, - de nem tudtam semmi érzelmet leolvasni róla, elég furcsa volt – majd barátjához fordult.
- Alex, most elmentem, ha végeztem az interjúval jövök! – mondta, mire Alex bólintott, majd még egyszer rám nézett - most viszont szomorúnak láttam – és eltűnt a folyosón.
- Gyere, kezdjük a próbát! – állt fel Alex.
- Várj! Tőlem elkezdhetjük, de nekem fél óra múlva interjúra kell mennem.
- Milyen interjú lesz? – mosolygott Alex.
- Az egyik rádióhoz megyek! – mondtam, mire a táncos elgondolkozott, majd felcsillant a szeme.
- Akkor, majd meghallgatunk! De… kocsival vagy?
- Nem!
- Elmegyünk veled! – jelentette ki Alex. – Én kocsival jöttem, és szerintem Kevin is szívesen eljönne! – mosolygott, majd bementünk.
Gyorsan letudtuk a próbát, majd mindenki felöltözött és elindultunk.
- Ez az! – mondtam Alexnek, mutatva egy épületre, mivel csak így ismertem fel.
Bementünk és az összes folyosón hallani lehetett a rádiót, éppen egy szám ment, nem ismertem, úgyhogy nem is érdekelt. Alex látta, hogy elgondolkoztam, ezért felvilágosított.
- Ez Eric száma, a Hearts in the air!
- Jó tudni! – mosolyogtam rá.
Majd hallgattam a rádiót vártam, hogy végre szóljanak, hogy én jövök. És körülbelül tíz perc múlva, amikor lement három Eric szám, eljött a várva várt pillanat.
- Nos, Eric! – kezdte a műsorvezető, mire leblokkoltam. Mit keres ő itt?!? – Ma hívtunk egy meglepetés vendéget, aki hamarosan fel is fedi magát. Mit gondolsz ki lesz az?
- Hát nem is tudom Josh, ha látnám meg tudnám mondani! – válaszolta nevetve Eric.
- Te jössz! Oda szembe az üres helyre ülj le, kérlek! – jött oda hozzám egy nő.
Lassan benyitottam az ajtón, mire mindenki rám nézett. A műsorvezető mosolyogva, Eric pedig… ő is mosolygott?!? Most vak vagyok, vagy csak szimplán hülye?
- A mai meglepetés vendégünk pedig… Nos, Eric? Ismered ezt a lányt?
- Igen! Ő az előzenekarom a turném során, Ellie Deneters! – konferált fel Eric, mikor leültem.
- Sziasztok! – köszöntem, mikor helyet foglaltam.
- Kedves hallgatók nyugodtan kérdezhettek SMS- ben bármit! Erictől is, de akár Ellietől is. Addig is amíg nem jönnek SMS-ek, beszélgessünk. Ellie, – nézett rám – milyen Eric-kel együtt dolgozni?
- Szuper, bár az első koncert csak holnap lesz, de jó vele együtt dolgozni. Habár én inkább a táncosokkal vagyok, mivel külön próbálunk.
- És milyenek a táncosok? – mosolygott rám még mindig Josh. Asszem így szólította Eric.
- Imádom őket! Nagyon jó haverok és sokat szoktunk együtt hülyülni!
- Ha jól láttam ők is eljöttek veled, miért?
- Mert, mielőtt idejöttem, akkor volt próbánk és mivel gyalog voltam, ragaszkodtak hozzá, hogy elhozzanak kocsival! – nevettem.
- Értem! Közben érkeztek SMS-ek hozzátok! Bár a legtöbb hozzád szól Ellie! - ezen meglepődtem. Nem Eric a nagy sztár? – Felolvasok párat! Tina azt kérdezi, hogy együtt vagytok-e Eric-kel?
- Nem! – mondtam határozottan. – Barátok vagyunk! – mosolyogtam Joshra.
- Eric? – fordult hozzá a műsorvezető. Most azt hiszi, hogy hazudtam?
- Úgy van, ahogy Ellie mondta! – felelte Eric, majd összeakadta a tekintetünk és, amikor Josh nem figyelt Ericre kacsintottam.
- Következő kérdés Davidtől érkezett, érdekelné, hogy van-e barátod!
- Nincs! – mosolyogtam.
- És mi van Justinnal? – na, erre a kérdésre nem számítottam, de próbáltam nyugodt lenni.
- Nem vagyunk együtt!
- Mióta?
- Már legalább egy hónapja!
- És mi van a képekkel, amik a plázában készültek rólatok? – úgy éreztem, mintha csatatéren lennék, de hiába akart megtörni, nem engedtem.
- Miért? Barátok nem mehetnek el kettesben kávézni egyet? – szűkítettem össze a szememet.
- De persze! – válaszolta. Örültem, hogy ezt a csatát megnyertem, de azt hiszem még lesz visszavágó…