7. fejezet ~ Elmélkedés

Sziasztok! Itt a 7. fejezet! Ahogy ígértem téli sznetben bepótolom az elmaradásaimat a fejezetekkel kapcsolatban!
Jó olvasást! És várom a komikat! :)
Üdv: E.S.zti;)

KI A BARÁT?
...aki több mint más...
...aki figyel rád...
...aki törődik veled...
...aki kedvel, szeret...
...aki hibáidat javítani próbálja...
...aki megért, elfogad...
...aki megbocsát...
...aki szeret...
♥

Egy nappal később…

~Eric~
Éppen a próbaterembe léptem be reménykedve, hogy nincs ott senki. És igazam is lett, bár alapból tudhattam volna mivel reggel nyolc óra volt, és ilyenkor mindenki aludt. Mondjuk, igazából nem is csodálkozom mivel a tegnapi este eléggé sokáig tartott.
Leültem a sarokba az egyik ablakkal szembe és visszaidéztem a tegnapi Üdvözlő estnek indult karaoke partit.


Miután kivágtattam az utcára hatalmas lépésekkel átszeltem az épülethez tartózó parkolót, felhúztam a csuklyámat és elindult a nagy világba.
Körülbelül negyedóra múlva hallottam, ahogy Alex lihegve a nevemet kiáltozza.
- Eric, várj!
- Mégis mire? – vágtam oda foghegyről ezt a két szót.
- Mondanom kell valamit, mielőtt eltűnsz! – mondta halál komoly hangon, mire megfordultam.
- Hallgatlak!
- Szóval először is tudnod kell két dolgot! Először is, te talán még nem vetted észre, de amikor tegnap eljöttetek próbára,, akkor találkoztam először Ellievel. Kíváncsi lettem, mikor közöltétek, hogy már régóta barátok vagytok. Így hát, amikor elmentél kávéért elkezdtem vele beszélgetni. Amúgy ezt már elakartam mesélni délután, de olyan ideges voltál, hogy úgy döntöttem csak akkor szólók, ha eljön az ideje. És az most van. Szóval kérdezgettem Elliet, hogy mióta ismer téged meg ilyenek, aztán nem emlékszem, hogy ez minek kapcsán jött ide, de azt mondta… idézem: „ Ericcel már régóta barátok vagyunk, úgy tekintek rá mint a bátyámra és annyira is szeretem” Itt szünetet hagyott, szerintem valamit nem akart elmondani, de aztán folytatta” Szóval Ericet családtagomnak tekintem és nem is tudom mi lenne velem, ha elveszíteném” Gondoltam ezt jobb ha tudod! – na most aztán totál összezavarodtam, akkor most mi van?
-  Ez túl sok info volt egyszerre, de majd átgondolom később. Nem azt mondtad, hogy két dolog van?
- A másik pedig az, hogy mindenképpen vissza kéne jönnöd, mert Ellie véleményem szerint már a kiakadás szélén áll! Kthy próbálta elterelni a figyelmét, de nem sikerült, mivel folyamatosan az ajtót bámulja. Érted Eric? Sokat jelentesz neki, még ha most nem is úgy ahogy te szeretnéd, de akkor is. Légyszi, gyere vissza. Fejezzük már be rendesen ezt az estét. Például karaokizhatnánk! Amúgy meg Justin aggódik Elliért, és amúgy jó fej gyerek. Meg kéne ismerned! – mosolygott.
- Talán majd egyszer! – nem tudom miért, de hirtelen jó kedvem támadt. – Na, menjünk vissza! Mit állunk itt kinn a hidegben?
Erre elmosolyodott.
Mikor beléptünk az előtérbe hirtelen megcsapott egy meleg fuvallat, ami nagyon jól esett, majd beléptünk a terembe, ahol mindenhonnan megkönnyebbült sóhajokat hallottam.
Aztán egyszer csak azt éreztem, hogy valaki belém csapódik és megölel. Ellie volt az.
- Sajnálom! – suttogta megbánással és megkönnyebbüléssel a hangjában, miközben arcát a nyakamba fúrta.
- Nem a te hibád! Csak rossz napom volt!
- Khm – köhögött Justin, mire Ellie ránézett.
- Ja tényleg! Bocsi! – mondta, mintha elfelejtetett volna valamit. – Eric, ő itt Justin – mutatott a srácra, aki a kezét nyújtott, majd egy erőltetett mosoly kíséretében meg is ráztam. – Justin, ő pedig Eric.
- Most, hogy visszatalált az elveszett báránykánk kezdhetnénk is a karaokit! – mondta Alex a mikrofonba. – De ki kezdje? Mit szólnátok egy duetthez?
- Eric, Ellie! Tietek a színpad! – kapcsolódott be Sam is.
- Gyere, menjünk! – mondta Ellie, majd kézen ragadott és felhúzott a mikrofonhoz. – És mit énekeljünk? – fordult barátnőm a közönségünkhöz.
- Mit szólnátok Robbie Williams és Gary Barlow közös számához? – mosolygott ránk Justin.
- Ismered? – kérdezte Ellie tőlem.
- Persze! De úgyis ki lesz írva a szöveg. Ott szembe a falon látod azt a hatalmas plazma tévét? – mutattam a szemközti falra, mire Ellie csak bólintott. – Ott van melletted egy kis billentyűzet, abba pötyögd be a szám címét és előadóját, aztán nyomj egy ENTERt és már el is indul a szám. – folytattam, miközben Ellie csinálta, amit mondtam.
- Oké! – mondta, mikor meghallottuk az első akkordokat és már énekeltük is.
Egyszerűen csodálatos volt, most hallottam először Ellie hangját és majdnem tátott szájjal bámultam rá mikor elkezdte énekelni az ő részét, aztán mikor rám került a sor láttam, hogy is úgy érez, mint ahogy az előbb én is.
Mintha eltűnt volna körülünk minden, szemben álltunk és egymásnak énekeltük a számot, ez még nagyobb hatást tett rá a produkciónkra, mert mikor befejeztük mindenki állva tapsolt és fütyült, mi pedig csak mosolyogtunk.
- Most Alex jön! - szóltam bele a mikrofonba. – Aki elénekli nekünk a Popular című számot! – szórakoztam, mire mindenki elkezdett röhögni, csak Ellie és Justin nézett értetlenül.
Alex felpattant mellém a színpadra.
- Mi lenne, ha te énekelnél én meg táncolnék? – nézett rám kiskutya szemekkel.
- Nekem nyolc! – mondtam, majd beírtam a szám címét és előadóját és el is indultak az ismerős dallamok.
Alex belekezdett és én is táncoltam vele, majd jött az éneklés. Nagyon jól sikerült a produkciónk. Ezt is hatalmas taps vihar követte.
- Egy kis előgyakorlás? – kérdezte Audrey, mire én csak bólogattam.
- Szép volt, haver! – pacsiztunk egyet Alexel.
- Most én jövök! - állt fel Kevin. – Remélem mindenki hozott füldugót.
- Na, és mi szépet hallunk tőled, drága Kevin? – kérdezte Alex.
- Bruno Mars, Lazy song – közölte ünnepélyesen Kevin, majd belekezdett.
Nagyon vékony hangon énekelt, már ha ezt annak lehet nevezni.
- Köszönjük szépen Kevin, ezt a kis fül fájást! Am nem volt, olyan rossz! – mondtam a haveromnak, mire az megforgatta a szemét.
Így ment tovább az este. Mindenki énekelt valamit, volt akin szórakoztunk és viccelődtünk egy csomó ideig. Egyedül Justin nem énekelt, amin csodálkoztam. De nem fogja megúszni egyszer, majd úgyis énekelnie kell.
Ellie és Justin ment el legelőször, azzal a kifogással, hogy már fáradtak.
Végül is nem is volt rossz, sőt kifejezetten élveztem ezt a karaokis dolgot.


Elmélkedésemből a nyílódó ajtó hangja zavart meg, de nem bántam, mert végre megérkeztek a többiek és elkezdhettük végre a próbát.
- Csá haver! Mizu? – köszöntött Alex elsőként.
- Semmi! Veled?
- Szintúgy! Milyen izgalmas életünk van nem? – mondta már előttem állva, mire én is felkeltem.
- Ahogy mondod! – mosolyogtam rá.
Aztán belépett az ajtón Ellie és Kevin is, akik épp valamin vitatkoztak.
- De mondom, hogy az! – mosolygott barátnőm a haveromra.
- Nem nézetem volna ki belőle! Majd Youtobe – on utána nézek.
- Jó, de ne az első számait nézd meg! Nem mintha azok nem lennének jók, de akkor még ilyen kisfiús hangja volt. A Prayt hallgasd meg!
- Sziasztok! – szakítottam félbe őket.
- Jé, szia Eric! – köszöntöttek egyszerre meglepődötten, mintha nem is tudták volna, hogy itt vagyok.
- Mi lenne, ha átöltöznénk és elkezdenénk? – kérdezte Alex.
- Oké! – mondták megint egyszerre, majd egymásra néztek és elröhögték magukat.
- Hol van az öltöző? – kérdezte Ellie rám nézve.
- Itt - mutattam a mellettem levő egyik ajtóra. – A mellette levő ajtó, pedig a fiúké. – magyaráztam Neki.
- Oké!  - mondta, majd benyitott.
Hirtelen megtorpant, felkapcsolta a villanyt.
- Aztán rendesen öltözz fel! – szólt utána Alex, mire Ellie rákacsintott és bement az öltözőbe, ahogy a fiúk is.
Amíg öltöztek én betettem a CD-t és elkezdtem énekelni.
- Jól áll! – hallottam meg Alex hangját az öltözők felől.
Éppen Elliet mérték végig, majd Kevin is bólintott.
Ekkor esett le, hogy mit néznek rajta ennyire.

~Ellie~
Gyorsan felvettem egy szürke melegítőalsót és az Eric Saadés pólót, amit ma láttam meg ide fele jövet és gondoltam kicsit feldobom Eric kedvét.
Mikor kiléptem az ajtón láttam, hogy Eric a hűtőnek támaszkodva énekel egy számot, ami épp a CD lejátszón ment, majd észrevettem az engem méregető két táncost.
- Jól áll! - jegyezte meg Alex, aki már tudta, hogy ezt fogom viselni, mert mikor jöttem összefutottam velük és együtt jöttünk tovább.
Majd Eric felé néztem, aki eközben észrevette, hogy már átöltöztünk és a pólóm láttán mosolygott, mint a vadalma.

_____________________________________________________
Zoey: Ezt is és az előző komidat is köszönöm! :)
Hálás vagyok és nagyon jól esik, hogy mindig írsz valamit! :)
Üdv: E.S.zti;)